Magyarország Zenetörténete sorozat: 18. és 20. századi kötetek = Hungarian Music history: 3. and 5. vol.

A pályázat a Magyarország Zenetörténete III. kötetének kutatómunkáját segítette a) kötetfejezetek ill. első fogalmazványok b) a témához kapcsolódó publikációk c) a kötetfejezetek hátterét biztosító adatbázisok ill. 18. századi művek partitúráinak létrehozása által. a) Kötetfejezetek készültek a katolikus templomok zenei életéről, a zenészek foglalkoztatásának társadalmi körülményeiről, jövedelemviszonyairól a 18. századi Magyarországon b) Farkas Z., Sas Á. és Szacsvai K. tanulmányokat publikáltak és nemzetközi konferencián előadásokat tartottak. c) hat 18. ill. kora 19. századi kompozíció (Werner, Zimmermann, Novotni, Lickl, Zmeskall) partitúrája készült el (összesen ca. 610 partitúraoldalnyi számítógépes kottagrafika). A 20. századi kutatások eredményei a zeneműkiadás- és koncerttörténeti alapkutatások, tíz-illetve húszezres nagyságrendű adatbázisaiban (1.,3.) és a zeneszerzői életműkutatások összefoglaló publikációiban (1-7 kismonográfia, magyar és angol nyelven a Magyar zeneszerzők sorozatban,) jelentkeztek. 1. Lezárult a több éves kutatás: A magyar zeneműkiadás története a két világháború között témakörben. 2. A zeneszerzői életművek feldolgozása 10 szerzői alapkutatással gyarapodott. Eredményként 7 kismonográfia jelent meg. 3. A befejezés stádiumába jutott a Budapesti Hangversenyek Adattára (1900-1945) adatbázisa, 15.000 koncertet rögzít: a szerzők, a zeneművek, az előadók és a helyszínek szerint. | One of the principal aims of the project was to promote research for the production of the 3rd volume of the series History of Music in Hungary (1686-1820) a) producing chapters and drafts b) publishing articles and papers c) producing databases and scores which can form a basis for the analitical chapters. a) Chapters have been finished on Music Life of Roman Catholic Churches in 18th Century Hungary b) Z. Farkas, A. Sas, K. Szacsvai have published articles and read papers in international conferences c) Scores of 5 compositions by Werner, Zimmermann, Novotni, Lickl, Zmeskall were compiled from original manuscripts. The results of research into 20th-century music, basic research into music publishing and the history of concerts have appeared in ten to twenty thousand-character-long databases (1, 3) and in comprehensive publications about the composers' lifework (7 monographs in the series Magyar zeneszerzők) 1. The research project entitled The history of Hungarian music publishing between the two world wars and lasting several years has been concluded. 2. To the elaboration of the composers' oeuvres ten basic research results have been added and seven short monographs have been published. 3. The database of the List of Budapest Concerts (1900-1945) has reached the stage of conclusion, recording about 15,000 concerts according to composers, works, performers, and sites

Die Erkel-Werkstatt. Die Anfänge einer Arbeitsteilung in der Komposition

The question of external collaboration in the working out of Ferenc Erkel’s operatic scores had been raised as early as 1861, after the premiere of Bánk bán, but only one hundred years later were the autographs subjected by László Somfai to a critical assessment. His findings induced him to determine Act 2 of the celebratory opera Erzsébet, premiered in 1857, as the first work in which Erkel in part delegated the task of orchestration to his friend Franz Doppler. Dezső Legánÿ later attempted to date the beginning of the “Erkel Workshop” into the year 1844 when Erkel first tried his hand at the then new genre of népszínmü (folk-play). The present paper invalidates Legánÿ’s surmise and on the basis of a meticulous analysis of newly discovered drafts illuminates to which degree and with what method Erkel, then as always pressed for time, was helped out by Doppler in the orchestration of Erzsébet

Die erste ungarische Operntragödie: Ferenc Erkels Bátori Mária. Quellen und Fassungen

The paper examines the primary musical and textual sources of Ferenc Erkel’s first opera, Bátori Mária. The author comes to the conclusion which is new in the Erkel literature, namely that the composer who was working under pressure of time in the weeks immediately preceding the premiere scheduled for 8 August 1840, availed himself of the help of József Szerdahelyi, a fellow-composer at the Hungarian National Theatre who collaborated in the orchestration of Act 2. Even so, Erkel considered the version presented at the first night as far from finished. He felt compelled to withdraw the opera, and to offer it again to the audiences with substantial emendations in January 1841. Modifications and additions at later stages of the twenty years long performance history of the opera are also analyzed