Karbon/karbon implantátumok az arc- és állcsontsebészetben – 2. rész = Carbon/Carbon Implants in Oral and Maxillofacial Surgery – Part 2

A szerzők előző közleményükben karbon/karbon állcsontimplantátumokkal kapcsolatos hosszú távú tapasztalataikról számoltak be. A jó funkcionális és esztétikai eredmények értékelése után a szervezet hatását vizsgálták az implantátum struktúrájára és morfológiájára nézve modern felületanalitikai módszerekkel. Nyolc év után eltávolított és be nem ültetett (referencia-) implantátumokat hasonlítottak össze. Mind a referencia-, mind a szervezetből eltávolított implantátum két fő komponense a szén és az oxigén, azonban a szervezet hatására az oxigén mennyisége három-négyszeresére nőtt, és nyomelemmennyiségben foszfort, ként, kalciumot és vasat mutattak ki. Az implantátumokat alkotó szénszálak vastagsága (5–7 μm) a szervezet hatására nem változott meg. A szervezetből eltávolított implantátum felületét – a referenciaimplantátum felületén nem található – 15–17 μm vastag réteg fedte, amelynek összetétele megegyezett a szénszálak összetételével. (A csontszövetre jellemző nagy mennyiségű kalciumot nem detektáltak.) Mindezek alapján megállapítható, hogy a karbon/karbon implantátumokat a szervezet agresszív hatása jelentős mértékben nem változtatja meg sem funkcionálisan, sem szerkezetileg. In their previous report, the authors presented observations regarding the long-term application of carbon/carbon implants. After evaluating the good functional and aesthetic results, the effect of the human body on the structure and morphology of the implants was investigated with state of the art methods. An implant retrieved from the body after eight years was compared to implants which were sterilized but not implanted (reference). Carbon and oxygen were the main components of both implants, however, as a result of the interaction with the human body the amount of oxygen increased 3–4 times and phosphorus, sulphur, calcium and iron were detectable as trace elements on the surface. The width of the carbon fibres (5–7 μm) building up the implants was not changed during the interaction with the human body. The surface of the implant retrieved from the human body was covered with a 15–17 μm thick layer, not present on the reference implant, having a similar composition to that of the carbon fibres (high amount of calcium that is typical to bone tissue was not detected). According to these results, the structure and the morphology of the implants were not altered notably by the human body