A rövidített szülö-csecsemö kapcsolat skála Magyar változának (H-MORS-SF) pszichometriai mutatói nagy mintán (Psychometric properties of the Hungarian MORS-SF parent-infant relationship measure in a large sample)

Introduction: The Mothers’ Object Relations Scale (MORS) was developed by John M. Oates (Open University, Milton Keynes, UK) in the late 1990s. The MORS is an appropriate instrument for gathering parental perceptions about the child and the parent-infant relationship. The questionnaire and its short form were improved further and validated in British and Hungarian samples in the beginning of the 2000s and the questionnaire was used in several applied studies in the UK where its predictive validity was further confirmed. Methods: The development and validation phases were based on small samples. The diverse social-demographic characteristics of the For Healthy Offspring project, allowed for further testing the reliability and validity of the Hungarian short-form in a large (n=1164) sample. Results: High internal consistency was found in the original and the imputed data obtained from parents of 0–3-year old children for both of H-MORS-SF dimensions: Invasion and Warmth. The scales had interpretable and systematic cross-correlations with measures of infant temperament (IBQ-R, ECBQ) and mental state (DS1K) of both parents. These results confirm and exceed the previous results based on small samples. Conclusion: Given the convincing psychometric indicators and its fast and simple usage, the H-MORS-SF can be considered as an effective preventive screening test for monitoring the developing parent-infant relationship, therefore we suggest its use for professionals working in developmental psychology, child health and social fields

Alvási szokások csecsemő- és kisgyermekkorban

Célkitűzés: AZ EGÉSZSÉGES UTÓDOKÉRT PROJEKT az első magyar kutatás, amely a csecsemő- és kisgyermekkori alvási problémák hátterét vizsgálta. Betegek és módszerek: A kutatásba 0-3 éves korú gyermekek családjait (n=1164) vontuk be. Az alvási szokásokról kérdőívekben számoltak be a szülők. Eredmények: A csecsemők, kisdedek átlagosan 3-szor alszanak naponta, de jelentősek a különbségek. A csecsemők szignifikánsan többször alszanak (3-5-ször), mint a kisdedek (általában 2-szer). A 3 év alatti kisgyerekek átlagosan 12,2+-2,9 órát alszanak 24 óra leforgása alatt, és ebből átlagosan 9,5+-1,7 órát éjszaka. Következtetések: Három részes cikksorozatunkban magyar adatokat szolgáltatunk a 0-3 évesek alvási szokásairól (jelen tanulmányban: az alvás mennyiségéről, későbbiekben: az éjszakai ébredésekről és az altatásról), mely az alvászavarok diagnosztikájának kulcsát jelentheti

Excesszív sírás csecsemő-és kisgyermekkorban

Bevezetés: Az erőteljes sírás gyakori szülői panasz csecsemő- és kisgyermekkorban. Ha mértéke az első 3 hónapban meghalad egy klinikai kritériumot, a jelenséget excesszív sírásnak, ha a későbbiekben is fennmarad, perzisztáló sírásnak nevezzük. Módszerek: Az Egészséges Utódokért projekt az első magyar kutatás, amely a kisgyermekkori regulációs problémákat, köztük az erőteljes sírást is vizsgálta. A kutatásba 3 év alatti gyerekek családjait (n=1164) vontuk be. Több módszer (pl. orvosi konzultációk) mellett a sírás viselkedésről és a szülői megnyugtatási törekvések sikeréről kérdőívekben is beszámoltak a szülők. Eredmények: Nem volt lehetőségünk az excesszív és perzisztáló sírás gyakoriságának megállapítására, csak az azok felé mutató gyanújeleket ismerhettük fel. Az anyák becslése alapján a megkérdezés előtti két hétben az erőteljes (naponta 1 óránál több) sírás gyakorisága 9,3% volt. Naponta 3 óránál többet a gyerekek 2,5%-a sírt. Nemi különbség nem mutatkozott a sírás mennyiségében. Az életkorral minimálisan csökkent a sírás menynyisége, de az erőteljesen sírók csoportjában életkori hatást nem találtunk. Az anyák 12,5%-a nem érezte magát sikeresnek a megnyugtatás terén, és a sírási időszakok - az időtartamtól függetlenül - az anyák felét (54,5%-át) nagymértékben megviselték. Az első gyerekek valamivel többet sírtak, anyáik kevésbé érezték magukat magabiztosnak a megnyugtatásban. Minimális különbséggel, de úgy tűnt, a kevésbé iskolázott anyák küzdenek meg jobban a sírással. Következtetések: Az excesszív csecsemőkori sírás a regulációs zavarok elsőként felbukkanó formája, a szakirodalom szerint a kisgyerekek 8-40%-ánál jelentkezik és előrejelez későbbi viselkedési problémákat. Mivel a szülők számára valódi kihívást jelent a sírással való meg-küzdés, a témakör nagyobb figyelmet érdemel mind a kutatás, mind a gyakorlati segítségnyújtás terén

A szenzoros ételelutasítás a kora gyermekkori evészavarok korszerű megközelítésének tükrében

A kora gyermekkori evészavarok közé tartozó szenzoros ételelutasítás a válogatósság egy súlyos, perzisztáló formája, melyben a gyermek következetesen és kitartóan utasít el bizonyos ételeket valamely tulajdonságaik alapján, egy vagy több korábbi averzív élményt követően. Kialakulásában biológiai adottságok (szenzoros feldolgozási zavar, fokozott ízérzékenység) és környezeti hatások együttesen játszanak szerepet. A beszűkült étrend miatt egyes tápanyagok abszolút vagy relatív hiánya fordulhat elő, de súlygyarapodási zavar nem jellemző. Az evészavar gyakran társul viselkedésproblémákkal, szorongásos zavarral, autizmus spektrum zavarral. A diagnózis a részletes anamnézis alapján már többnyire valószínűsíthető, a kivizsgálást gyermekorvosi vizsgálat, dietetikai és pszichológiai konzultáció, gyógypedagógiai felmérés egészítheti ki. A terápia alapja a szülők edukációja és támogatása elsősorban az étkezések körüli szorongás csökkentése, másodsorban pedig az ételrepertoár bővítésének és az új ételek elfogadásának lehetőségeiről való közös gondolkodás érdekében. Az interdiszciplináris ellátás keretein belül a társszakmákkal együttműködve a gyermekorvos feladata a gyarapodás és a fejlődés ellenőrzése, a tápanyagok és a vitaminok hiányának kizárása, szükség esetén ezek pótlása. A tanulmányban jó gyakorlatként ismertetjük, hogy a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának protokolljába hogyan épült be a szenzoros feldolgozási zavar szűrése és ellátása az evésproblémák kezelésének részeként. Orv Hetil. 2023; 164(45): 1767–1777

A Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulancia klinikai protokollja

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Madarász utcai Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulanciájának klinikai protokollját, az ellátás hatékonyságának nyomon követésére kialakított kutatási program módszertanát, és végül e kutatás elsô eredményeit háromrészes közleményünkben mutatjuk be. A fekvôbetegháttérrel is rendelkezô ambulancia az egészségügyi szolgáltatásban – interdiszciplináris modell keretében – elsôként nyújtott szervezett ellátást hazánkban a kora gyermekkori állapot-, érzelem- és viselkedésszabályozási problémákat mutató csecsemôk, kisgyermekek és családjaik számára. Sorozatunk elsô részében az ambulancia – nemzetközi szakirodalom, valamint saját korábbi tapasztalataink alapján kialakított – klinikai protokollját ismertetjük. Szakirodalmi bevezetônkben a kora gyermekkori lelki egészség zavarai közül kifejezetten az alvás- és az evészavarok ellátási körét érintjük. A nemzetközi szakirodalom rövid összefoglalásával támasztjuk alá a 2017-ben indult ambulancia ellátótevékenységének felépítését. Írásunknak a célja az, hogy az ambulancia klinikai munkájának részletes ismertetése más egészségügyi intézmények számára is ösztönzést jelentsen hasonló interdiszciplináris ellátások megszervezésére