A New Chapter in the Management of Hypertrophic Cardiomyopathy: Cardiac Myosin Inhibitors

In the recent years, there has been a significant breakthrough in the treatment of hypertrophic cardiomyopathy. New precision molecules have been developed and successfully applied in clinical trials. A new class of orally available allosteric inhibitors reduces heart muscle hypercontractility, the core molecular defect of the disease, by selectively inhibiting cardiac beta-myosin. Based on the results obtained with the first two agents developed to date, mavacamten and aficamten, their use is safe and is associated with rapid and unprecedented improvement in quality of life and functional capacity in patients with left ventricular outflow tract obstruction, comparable to an optimal surgical result. This review provides an overview of the latest and most important studies that led to the approval of mavacamten by the U.S. Food and Drug Administration, and the clinical development of aficamten

Örökletes szívbetegségek klinikai és experimentális vizsgálata: genetikai analízis különböző eredetű szívizombetegségekben = Clinical and experimental examinations in inherited cardiac disorders: genetic analysis of heart muscle diseases of various origin

Munkatervünkben az örökletes szívbetegségek klinikai és experimentális vizsgálatát tűztük ki célul. Munkánk során, Magyarországon elsőként, sikerrel azonosítottunk kóroki mutációkat fenti betegcsoportokban. Hosszú QT szindrómában öt kóroki mutációt mutattunk ki (KCNQ1 gén: Tyr315His ill. Arg259Cys, KCNH2 gén: Thr162+6X inzerció ill. Trp568Cys, KCNE1 gén: Val109Ile). Megállapítottuk az érintett betegek családtagjainak klinikai és genetikai hordozó státuszát, vizsgáltuk a fenotípus-genotípus összefüggéseket, valamint a hordozó betegek EKG-jának repolarizációs paramétereit. Hypertrophiás cardiomyopathiában (HCM) a béta myozin nehéz lánc génben három kóroki mutációt azonosítottunk (Arg719Gln, Val606Met, Arg249Gln), míg a troponin T és troponin I génekben kóroki mutációt nem találtunk. Dilatatív cardiomyopathiában (DCM) a dystrophin gén hosszú delécióját igazoltuk vázizom dystrophiával társult DCM egy esetében, míg a béta myozin nehéz lánc génben kóroki mutációt nem észleltünk. Klinikai vizsgálataink során igazoltuk, hogy myopathiás vázizom eltéréssel nem rendelkező HCM betegcsoportban magasabb a hirtelen szívhalál familiáris előfordulása. Kimutattuk, hogy DCM-ben a tumor nekrózis faktor-alfa és az interleukin-6 (IL-6) szintje jelentősen megemelkedett, míg HCM-ben csak az IL-6 és a szolubilis IL-6 receptor szintje volt jelentősen magasabb. Igazoltuk, hogy HCM-ben myogén eredetű hallászavar jóval gyakoribb, mint DCM-ben ill. egészséges kontrollokban. | We aimed to investigate the clinical and experimental basis of inherited cardiac diseases. During the project we successfully identified disease casing mutations, for the first time in Hungary, in the above diseases. In the long QT syndrome we found five mutations (KCNQ1 gene: Tyr315His ill. Arg259Cys, KCNH2 gene: Thr162+6X insertion ill. Trp568Cys, KCNE1 gene: Val109Ile). We delineated the clinical and genetic carrier status of the family members and analysed repolarisation parameters in the carriers. In hypertrophic cardiomyopathy (HCM) we identified 3 disease causing mutations in the beta myosin heavy chain gene (Arg719Gln, Val606Met, Arg249Gln), while found no mutations in the troponin T and I genes. In dilated cardiomyopathy (DCM) we described a long deletion of the dystrophin gene in DCM associated with skeletal myopathy, while found no mutation in the beta myosin heavy chain gene. Our clinical investigations proved that familial sudden cardiac death was more frequent in a HCM cohort which exhibits no myopathic changes in the skeletal muscle. We also described that serum levels of tumor necrosis alpha and interlekin-6 (IL-6) were raised in DCM, while in HCM only IL-6 and soluble IL-6 receptor levels were raised. We also proved the myogenic hearing disturbances were more frequent in HCM than in DCM and healthy controls

Cardiomyopathiás és ioncsatorna-betegek regisztere: a Szegedi CardioGen Regiszter | Cardiomyopathy and ion channel diseases registry: the Szeged CardioGen Registry

Absztrakt: A szegedi cardiomyopathiás és ioncsatorna-betegek regiszterének létrehozásával az volt a cél, hogy a Szegedi Tudományegyetem Kardiológiai Központjában gondozott, cardiomyopathiában és ioncsatorna-betegségben szenvedő magyarországi betegpopuláció adatait sokrétűen elemezhessük. A regiszter a legfőbb primer cardiomyopathiák (hypertrophiás, dilatatív, restriktív, arrhythmogen jobb kamrai, bal kamrai non-compact, tako-tsubo cardiomyopathia) és ioncsatorna-betegség (hosszú és rövid QT-szindróma, Brugada-szindróma, katecholaminerg polimorf kamrai tachycardia) adatait gyűjti. Az adatbázisban szereplő betegségek közül a legtöbb beteg a hypertrophiás cardiomyopathiás betegcsoportba tartozik, amelyben 388 beteg szerepel. Hasonlóan népes a dilatatív cardiomyopathiás (310 beteg) és a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegcsoport (111 beteg). A szegedi regiszter adatai a részletesebben elemzett HCM vonatkozásában lényegi mutatóit tekintve megegyeznek hasonló regiszterek adataival, mind morbiditási és mortalitási mutatói, mind főbb klinikai paraméterei szempontjából. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 101–105. | Abstract: The Szeged cardiomyopathy and ion channel diseases registry aims to establish a representative disease-specific registry based on the recruitment of patients with different cardiomyopathies and ion channel diseases followed at the Cardiology Center, University of Szeged. The registry collects patient data on the main forms of primary cardiomyopathies (hypertrophic, dilated, restrictive, arrhythmogenic right ventricular, left ventricular non-compact, tako-tsubo cardiomyopathy) and ion channel diseases (long QT syndrome, short QT syndrome, Brugada syndrome, catecholaminergic polymorphic ventricular tachycardia). Patients with hypertrophic cardiomyopathy (388 patients) make up the largest group of patients in the registry. Patients with dilated cardiomyopathy (310 patients) and patients with the long QT syndrome (111 patients) form two other sizable groups. Analyzed data of the group of patients with hypertrophic cardiomyopathy indicate similar figures with regard to disease related mortality and morbidity and clinical parameters. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 101–105

Novel electrocardiographic criteria may render possible the more accurate recognition of cardiac amyloidosis

The early diagnosis of cardiac amyloidosis (CA) is paramount, since there are effective therapies that improve patient survival. The diagnostic accuracy of classical electrocardiographic (ECG) signs, such as low voltage, pseudoinfarct pattern, and conduction disturbances in the diagnosis of CA, is inferior to that of the echocardiographic myocardial deformation criteria; therefore, our aim was to find more accurate novel ECG criteria for this purpose.We tested the diagnostic value of five novel ECG criteria, two of them devised by us, in 34 patients with confirmed CA (20 transthyretin amyloidosis and 14 AL amyloidosis) and 45 control patients with left ventricular hypertrophy on echocardiography due to hypertension, valvular aortic stenosis and hypertrophic cardiomyopathy. The following novel ECG criteria, that suggested CA, were tested: QRS amplitude in lead I 4.1 (TA: 77%, SE: 93%, SP: 38%, PPV: 79%, NPV: 69%, AUC: 0.65) echocardiographic criteria. Among the classical criteria, the low voltage in limb leads criterion was present most frequently (in 73.5%) in patients with CA, with slightly worse diagnostic value than the novel ECG criteria (TA: 78.5%, SE: 73.5%, SP: 82.2%, PPV: 75.8%, NPV: 80.4%).The novel ECG criteria [mostly the aVR < 0.5, (I + aVR)/(V1-4 ) < 0.375] seem at least as reliable in the diagnosis of CA as the best echocardiographic myocardial deformation criteria and might be used either together with the echocardiographic criteria or as stand-alone criteria to diagnose CA in the future