Funkcionális halláscsökkenés felismerése és komplex diagnosztikája

Bevezetés: A halláscsökkenés olyan érzékszervi károsodás, mely a beszédértést, a kommunikációt, így az életminőséget is rontja. Előfordul, hogy a beteg által megélt funkcióvesztés túlzó, a mérések során a szubjektív és az objektív vizsgálati eredmények ellentmondásosak, a szubjektíven jelzett halláscsökkenés mértéke jelentősebb; ezen esetekben felmerül a funkcionális halláscsökkenés véleményezése. Célkitűzés: Célul tűztük ki funkcionális halláscsökkenés diagnózisú eseteink összegyűjtését és retrospektív elemzését, melyek alapján következtetéseket vonhatunk le a funkcionális halláscsökkenés jellemzőiről, a figyelemfelhívó jelekről, állapotokról és a megfelelő rehabilitáció mérlegeléséről. Módszerek: A szubjektív vizsgálatok a tisztahang-hallásküszöb, a beszédértés és a kommunikáció vizsgálatával történtek, majd ezeket összevetettük az objektív impedanciaméréssel, a stapediusreflex-vizsgálattal, az otoakusztikus emiszszió mérésével, az agytörzsi kiváltott válaszok regisztrálásával nyert eredményekkel. Képalkotó vizsgálatok, pszichológus, pszichiáter, szurdopedagógus, neurológus, illetve további társszakmák bevonása történt szükség szerint. Kizártuk a szándékosan anyagi vagy egyéb előnyszerzésre irányuló megtévesztés eseteit. Eredmények: 2007 és 2022 között 19 beteg esetében diagnosztizáltunk funkcionális halláscsökkenést. A betegségben többségében (17 eset) nők érintettek, jellemzőek a fiatal életkorban (10–41 év) jelentkező panaszok; az átlagéletkor a vizsgált beteganyagban 19,6 év, az érintett páciensek nagyobb része (13 eset) 10–17 év közötti gyermek volt. Organikus okot 11 esetben nem találtunk, a többi esetben kimutatható organikus eltérés sem magyarázza a beteg által megélt halláscsökkenés mértékét. A funkcionális hallásveszteség mértéke különböző (35–120 dB) volt, átlagosan 60,2 dB. Következtetés: A funkcionális halláscsökkenés felismerése és diagnosztikája nagyon nehéz, komplex vizsgálati sort, szakmai együttműködést igényel. Felismerés nélkül a beteg indokolatlan, akár számára káros, anyagilag is megterhelő ellátásban részesülhet, mely állapotának romlását is okozhatja

Changes in the cochlear and retrocochlear parts of the auditory system in 19-39 and 40-60 years old patients with type 1 diabetes mellitus.

Pathophysiological alterations in the cochlea and functional tests of the auditory pathway support that in diabetes both vasculopathy and neural changes could be present. The aim of our research was to study the differential effect of type 1 diabetes mellitus (T1DM) on two different age groups. Audiological investigation was carried out in 42 patients and 25 controls at the same age groups. Investigation of the conductive and sensorineural part of the hearing system by pure tone audiometry, distortion product otoacoustic emission measurement and acoustically evoked brainstem response registration were evaluated. Among the 19-39-year-old people the incidence of hearing impairment was not different in the diabetes and control groups. Among the 40-60-year-old people hearing impairment was more common in the diabetes group (75%) than in the control group (15,4%). Among patients with type 1 diabetes, the mean threshold values were higher in both age groups at all frequencies although significant difference was in 19-39 years old group: 500-4000Hz right ear, 4000Hz left ear, in 40-60 years old group: 4000-8000 Hz both ears. In the 19-39 years old diabetes group only at 8000 Hertz on the left side was a significant (p<0,05) difference in otoacoustic emissions. In the 40-60 years old diabetes group significantly less otoacoustic emissions at 8000 Hz on the right side (p<0,01) and at 4000-6000-8000 Hertz on the left side, (p<0,05, p<0,01, p<0,05 respectively) was present compared to the control group. According to ABR (auditory brainstem response) latencies and wave morphologies, a possible retrocochlear lesion arose in 15% of the 19-39 years old and 25% of the 40-60 years old diabetes group. According to our results, T1DM affects negatively the cochlear function and the neural part of the hearing system. The alterations are more and more detectable with aging