A kritikusan fontos antibiotikumok (CIA) állategészségügyi alkalmazásának környezettoxikológiai jelentősége és hatása a víz-talaj kontinuumra

A kritikusan fontos antibiotikumok (CIA- Critically Important Antibiotics) és összeségében minden antimikrobiális vegyület, amelyet a gazdasági haszonállatok tenyésztése során használnak, nélkülözhetetlen eszközei az állategészségügynek. Egyrészt az állattartó telepekre jellemző állománysűrűség miatt, az elavult állattartási technológiák és az export-import miatti állategészségügyi protokollkezelések miatt, megkerülhetetlen az állományok folyamatos antibiotikummal történő kezelése. Az antibiotikumok metabolizációja és hatásai máig nem tisztázottak, már a hígtrágyára gyakorolt hatásukban sem. A hígtrágyaként kijutatott antibiotikum maradványanyagok hatása a talajra, és talajvíz mátrixra széles skálán mozog, mivel a hatóanyagok adszorbciója függ a talaj típusától, a kijutatott mennyiségtől, a termesztett növény antibiotikum érzékenységétől, és a klimatikus jellemzőktől. Éppen ezért nincs határértékre vonatkozó szabályozás a földekre kijutatott hatóanyag dózisának mértékéről, azonban azt már kutatások bizonyítják, hogy a felhasznált antibiotikum mennyisége korrelál az állatokban és az állatokból előállított termékekben növekvő antibiotikum rezisztens baktériumok számának növekedésével. A cikkünk áttekintést nyújt a antibiotikumok azon csoportjairól, melyeket a WHO, és az EMA illetve a nemzetközi és hazai jogszabályozások a legmagasabb prioritásúnak ítéltek, egyrészt mert a humán egészségügyben életmentő gyógyszerek, és a felelőtlen használatuk miatt kialakuló rezisztencia súlyos következményeket okozhatnak a humán egészségügyben, másrészt mert az utóbbi években megsokszorozódtak az antibiotikumokkal kapcsolatos nemzetközi környezettoxikológiai kutatások és azok eredményeiből már következtethetünk az összefüggésekre, amelyek az állattenyésztéstalaj-víz-egészségügyi mátrixot jellemzik