Családi támogatottság szerepe a daganatos nők pszichoszociális sérülékenységének csökkentésében = Family support decreasing psychosocial vulnerability in women with cancer

Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák.  Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás

A daganatos diagnózis közlésének orvosi, pszichológiai és szociális háttértényezői = Medical, psychological and social aspects of cancer diagnosis disclosure and non-disclosure

Célkitűzés: Az onkopszichológiai szakirodalom hangsúlyozza a daganatos diagnózis tudomásulvételének traumatikus hatását. Az onkológiai diagnózis közlésének elmulasztásával, a diagnózis ismeretének, illetve nem ismerésének következményeivel nagyon kevés tanulmány foglalkozik. Vizsgálatunk alapvető célja feltárni azt, hogy a daganatos betegek mennyire ismerik onkológiai diagnózisukat, milyen jelentős különbségek vannak a diagnózisukat ismerő és nem ismerő páciensek között, illetve hogy hogyan lehet mérni a diagnózis nem ismerését, a diagnózis közlésének elmulasztását meghatározó (demográfiai, orvosi, pszichológiai és szociális) prognosztikai tényezőket. Módszer: Klinikai mintánkban 420 daganatos beteg van, 342 rosszindulatú (malignus), illetve 78 jóindulatú (benignus) onkológiai diagnózissal. 238 daganatos nőt és 182 daganatos férfit interjúvoltunk meg, akiknek az átlagéletkora 51,95 év. A kérdőívben szerepeltek a depressziót, a reménytelenséget, a megküzdési módokat és az életesemények számát mérő skálák. Az eredményeket a legfontosabb demográfiai-szociális és onkológiai tényezőkre korrigáltuk. A betegek kezelőorvosai kitöltöttek egy rövid, 9 kérdésből álló kérdőívet, melyben a daganat típusára, a daganat lelőhelyére, a kezelés módjaira kérdeztünk rá, valamint arra, hogy a betege ismeri-e a saját diagnózisát. Eredmények – konklúzió: Eredményeink arra mutattak rá, hogy a nem tájékoztatott páciensek idősebbek, izoláltabbak, alulképzettebbek és szignifikánsan depressziósabbak, reménytelenebbek, illetve alacsonyabb a problémaelemző megküzdési képességük. A logisztikus regresszióanalízis eredményei szerint a daganatos diagnózis nem ismerését, a tájékoztatás hiányát legnagyobb mértékben a tumor típusa (malignus) és a depresszió mértéke jelzik előre. Eredményeink felhívják a figyelmet a daganatos diagnózis közlésének jelentős orvosi, pszichológiai és szociális vonatkozásaira, illetve a páciensközpontú tájékoztatás fontosságára. | Aim: Psychooncological literature unequivocally underscores multiple traumatic effects of cancer diagnosis disclosure. Only few studies are concerned with consequences of cancer diagnosis non-disclosure. We aim to compare cancer patients based on cancer diagnosis disclosure and also we evaluate the odds of non-disclosure. Methods: 420 cancer patients were included in our study, 342 with malign and 78 with benign tumors. 238 women and 185 men completed our questionnaire which included standard measures of depression, hopelessness, ways of coping and life events. Data were controlled for the most relevant demographic, social and oncological factors. Oncology clinicians answered a 9-item short questionnaire in which they indicated type, stage and location of tumor, treatments received and whether patients have knowledge of their cancer diagnosis or not. Results – conclusion: Cancer patients who were not informed about their cancer diagnosis are older, more isolated, undereducated and also they have significantly higher levels of depression, hopelessness and consequently lower problem-focused coping potential. Odds of cancer diagnoses non-disclosure are mainly influenced by tumor type (malign) and depression. Our results underline the importance of patient-focused cancer diagnosis disclosure

A negatív érzelmek és a szív- és érrendszeri betegségek összefüggései = Negative emotions associated with cardiovascular diseases

Absztrakt: A cardiovascularis egészség szempontjából a negatív érzelmek közül a depresszió, a szorongás, a vitális kimerültség és az ellenségesség szerepét vizsgálták a leggyakrabban. A depresszió tünetei közül elsősorban a szomatikus tünetek, a szorongást illetően pedig elsősorban a generalizált szorongás és a pánik hozható összefüggésbe a szív- és érrendszeri betegségekkel. Myocardialis infarctuson átesett betegek interjúit elemezve azt találták, hogy vitális kimerültség előzi meg az infarktust, vagyis a fáradtság, az energiahiány, az ingerlékenység és egy általános demoralizáció együttese. A vitális kimerültség bizonyítottan hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és mindkét nemnél a szívbetegségek egyik legerősebb rizikófaktora. Az ellenségességet illetően a kutatások azt mutatták, hogy a harag elfojtása, valamint a harag destruktív kifejezése (mások hibáztatása) mutatott szoros összefüggést a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az is igazolást nyert, hogy az ok-okozati összefüggés a negatív érzelmek és a szív- és érrendszeri betegségek között kétirányú, vagyis a szív- és érrendszeri betegségek megléte is hozzájárul a negatív érzelmek fokozódásához, és mindkét betegségcsoportban az alacsony szívritmus-variabilitás játssza a főszerepet. A tanulmány az Európai Irányelvek (2016) által a negatív érzelmek vizsgálatára javasolt kérdéssort is bemutatja. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2005–2010. | Abstract: With regard to cardiovascular health, the role of negative emotions, particularly that of depression, anxiety, vital exhaustion and hostility has been studied the most widely. Mainly the somatic symptoms of depression and, out of anxiety disorders, generalised anxiety and panic disorder have been linked to cardiovascular diseases. Based on an analysis of interviews of patients having suffered myocardial infarction, it was found that vital exhaustion (a combination of loss of energy, increased irritability, and general demoralization) is a precursor of infarction. Vital exhaustion has proven to contribute to the development of coronary heart diseases, being one of the most important risk factors in both sexes. With regard to hostility, studies show that anger suppression and destructive anger expression (blaming others) are closely linked to a higher incidence of coronary heart diseases. Evidence shows that the relationship between negative emotions and cardiovascular diseases is one of a two-way causality, that is, the presence of a cardiovascular disease may also enhance negative emotions, low heart rate variability playing a crucial role in both diseases. This study also presents interview questions suggested by the European Guidelines (2016) to estimate negative emotions related to coronary heart diseases. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2005–2010

A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív pszichometriai mutatói hazai mintán = Psychometric characteristics of the Posttraumatic Growth Inventory in a Hungarian sample

Tanulmányunkban bemutatjuk a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív hazai adaptációját. A Tedeschi és Calhoun által publikált kérdőív egy olyan mérőeszköz, amely a veszteségekkel járó, súlyosan stresszkeltő életeseményekkel való megküzdésből fakadó pozitív változások azonosítására szolgál. Az eredeti kérdőív öt faktort mér: az élet fokozott értékelése, jelentéstelibb interperszonális kapcsolatok megélése, a személyes erő érzetének fokozódása, új lehetőségek felfedezése, spirituális élményekkel való gazdagodás. A kérdőív érvényességét és megbízhatóságát egy 328 fős kényelmi mintán ellenőriztük. A validitásvizsgálathoz a Pszichológiai Immunkompetencia Kérdőívet, a Társas Támogatás Kérdőívet, a Sielberger-féle Vonásszorongás Kérdőívet, a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, a Tíz Tételes Személyiség Kérdőívet és a Rövidített Aspirációs Indexet alkalmaztuk. A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív belső konzisztenciája jónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,94), és a kérdőív teszt-reteszt megbízhatósága (r = 0,90; p<0,01) is kiváló. Az érvényességi vizsgálathoz használt mérőeszközökkel a kérdőív az elvárásoknak megfelelő irányú, gyenge és közepes erősségű kapcsolatot mutatott, amit a divergens validitás bizonyítékaként fogadtunk el. A Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőíven végzett megerősítő faktorelemzés azonban nem erősítette meg az eredeti faktorstruktúrát. A kérdőív a pszichometriai mutatók alapján, és a külföldi adatokkal összhangban, érvényes és megbízható mérőeszköznek bizonyult. A mért változó független konstruktumnak tekinthető, amely alkalmas a traumát átélt személyek fejlődésének mérésére. | Results of the Hungarian adaptation of the Posttraumatic Growth Inventory are presented in this article. The questionnaire published by Tedeschi and Calhoun was designed to measure positive changes coming from the struggle with losses and other stressful life events. The original scale includes 5 factors: Appreciation of Life, Relating to Others, Personal Strength, New Possibilities, Spiritual Change. The validity and reliability of the scale was tested on a sample of 328 participants. The following questionnaires were used for the present validation: Psychological Immune Competence Inventory, Social Support Dimension Scale, Spielberger-Trait Anxiety Inventory, Shortened Beck Depression Inventory, Ten Item Personality Inventory and Shortened Aspiration Index. The internal consistency of the PTGI was high (Cronbach-alfa = 0.94), test-retest reliability (r = 0.90; p<0.01) was also excellent. Results indicate that PTGI has weak and medium size correlations with the used measures as predicted. This can be accepted as evidence for the divergent validity of the scale. The confirmatory factor analysis has failed to confirm the original five factor structure reported by Tedeschi and Calhoun. Considering these results and also those reported in other studies with the scale, the Hungarian adaptation proved to be a valid and reliable measure. The measured variable is regarded as an independent construct being appropriate for assessing positive changes after negative life experiences

A rövidített házastársi stressz skála pszichometriai jellemzői = Psychometric characteristics of the shortened marital stress scale

Célkitűzés: A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Kockázat Vizsgálatának célja elsősorban a nyitott szívműtéten átesett betegek pszichoszociális kockázati tényezőinek vizsgálata és követése. Módszer: 137, nyitott szívműtéten átesett betegnél (87 férfi és 50 nő) a 17 tételes Házastársi Stressz Skála magyar változata a műtét után két évvel került felvételre, majd a kérdőív Varimax rotációval történő faktoranalízisét követően teszteltük a kérdőív rövidített változatát is. Eredmények: A 17 tételes Házastársi Stressz Skála (Cronbach-alfa 0,77) a faktoranalízis során öt különálló dimenziót eredményezett: a szeretet-bizalom, a problémák, a szexuális kapcsolat, a szívbetegség hatása a szexualitásra, valamint a személyes identitás faktorokat. A tételek az egyes dimenziókban jól elkülönültek, mindössze két tételt találtunk, melyek nem egyértelműen tartoztak egy faktorhoz, ezeket a rövidítés során kihagytuk. A kiválasztott Rövidített Házastársi Stressz Skála öt tételének (három kérdés az első faktorból, egy a másodikból, egy az ötödikből) skálaösszege korrelált a 17 tétel skálaösszegével (r = 0,902, p<0,001), belső konzisztenciája megfelelő (Cronbach-alfa 0,69). Konklúzió: A Rövidített Házastársi Stressz Skála pszichometriai jellemzői megfele­lőek

A házastársi stressz prediktorai férfiak körében = Predictors of marital stress among men

Háttér: A fogyasztói társadalmakban a „második demográfiai átmenetnek” nevezett időszak egyik jellegzetes vonása, hogy csökken a házasságkötések és növekszik az élettársi kapcsolatok száma, amely hatással van a párkapcsolatok stabilitására és a gyermekvállalási hajlandóságra is. Ezt az időszakot jellemzi a nemi szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások átalakulása is. A tradicionális szerepelvárások mindkét nem esetében modernizálódnak, és ez gyakran a nemi szerepekből eredő stressz-szint növekedésével jár együtt. Cél: Kutatásunk során a párkapcsolatok minőségével összefüggésben vizsgáltuk az együttélési forma és a nemiszerep-stressz összefüggéseit. Módszer: Elemzésünket a Hungarostudy 2006-os országos reprezentatív kérdőíves felmérés adatbázisán végeztük. Almintánkat a 18 éven felüli, párkapcsolatban élő férfiak jelentették (N = 1448). A párkapcsolatok minőségét a Rövidített Házastársi Stressz Skálával, a nemiszerep-stressz mértékét pedig a rövidített Férfi Nemiszerep-stressz Skálával mértük. A modellezési eljárás a lépésenkénti lineáris regresszió módszerével történt. Eredmények: Az élettársi viszonyban élő férfiak körében gyakoribb a magas stressz-szinttel jellemezhető, rossznak minősülő párkapcsolat, mint a házasságban élők körében. A házas férfiak számára kisebb stressz-terhelést jelent a „nőknek való alárendelődés”, de a nemiszerep-stressz más faktoraiban nincs eltérés a két csoport között. A párkapcsolatok minőségét szignifikáns mértékben befolyásolja az anyagi helyzet szubjektív megítélése, az együttélés formája és a nőkkel szemben érzett intellektuális kisebbségi érzésből származó stressz mértéke. Következtetések: Vizsgálatunk a magyar férfiak körében igazolta, hogy a magas párkapcsolati stressz, amely a kapcsolat minőségének – és feltehetően kapcsolati stabilitásának is – mutatója jobban érinti az élettársi viszonyban élőket, mint a házasokat. A nemi szerepek modernizálódásából eredő társadalmi elvárások szintén az élettársi viszonyban élő férfiakat érintik inkább: ők azok, akik érzékenyebben, azaz nagyobb stresszel reagálnak a nők esetleges intellektuális fölényére. | The decreasing number of marriages and increasing number of cohabitation are typical features of the consumer societies; this phenomenon affects the stability of relationships and also the willingness to raise children. This era is also characterized by changes of the gender role expectations. Traditional role expectations toward both genders have been adapting to contemporary conditions and this process often accompanies with an increasing level of gender role stress. In our study we analyzed the connection between the quality of the relationships, their types (marriage or cohabitation), and the gender role stress. Methods: The analysis was conducted on the database of the national representative survey Hungarostudy 2006. We constructed a sub-sample of men aged 18 years and over with spouses (N = 1448). The quality of the relationships was measured by the shortened version of the Marital Stress Scale. The modeling process was stepwise linear regression. Results: high stress, poor quality relationships were more frequent among cohabiting men than among married men. Although “subordination to women” causes less stress for married men than cohabiting men, other factors of gender role stress do not differ between the two groups. The quality of the relationship is significantly influenced by the subjective assessment of one’s financial situation, the type of the relationship, and the level of stress caused by the feeling of “intellectual inferiority”. Conclusions: Our study proved that the high level of marital stress, which is the indicator of the quality of the relationship and possibly its stability as well, affects cohabiting men more than married men in Hungary. The social expectations produced by the modernization process of gender roles also affect cohabiting men more; they are more sensitive, and react with a higher level of stress to the potential intellectual superiority of women

Nemi különbségek a stressz szintjében és a pszichoszociális jóllét mutatóiban = Gender differences in the level and prevalence of stress and psycho-social well-being

Elméleti háttér: Korábbi vizsgálatok alapján a férfiakhoz képest a magyar nőknek több szerepet kell ellátniuk (anya, feleség, dolgozó nő), ami nagyobb stresszhez és rosszabb egészségügyi állapothoz vezethet. Cél: Tanulmányunk célja a pszichoszociális stresszorok, a stressz, valamint a stressz következményeinek vizsgálata volt nemi bontásban. Módszerek: A keresztmetszeti vizsgálathoz a mintát a 2006. évi Hungarostudy (HS-2006) országos adatfelvétele szolgáltatta (N = 4527). Leíró statisztikai elemzést használtunk (átlag, szórás, gyakoriság) a stresszorok és a stressz következményei prevalenciájának és szintjének megállapítására. A stresszorok és a stressz következményei szintjének férfiak és nők közötti összehasonlítását független-mintás t-teszttel végeztük. A nemek közötti különbséget a stresszorok és a stressz következmények prevalenciájában khi-négyzet-tesztekkel vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált stresszorok szintje szignifikánsan magasabb nők körében, mint férfiaknál. A nők szignifikánsan magasabb munkahely–család konfliktusról, házastársi stresszről, társas stresszről, túlvállalásról, valamint alacsonyabb munkahelyi kontrollról számoltak be. A stressz következményeinek vizsgálata során a nők körében szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az általános jóllét mutatója. Az élet értelmességének szintje a nők esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a férfiaknál. Az ellenségesség a férfiak körében szignifikánsan magasabb, mint a nőknél. Következtetések: Eredményeink alapján elmondható, hogy a pszicho-szociális állapot mutatóinak nemek közötti különbségének hátterében valószínűleg nem-specifikus stresszorok okozta stressz állhat. Eredményeink alkalmasak lehetnek olyan foglalkozáspolitikai intézkedések megalkotására, amelyek csökkenthetik a nők magas stressz-szintjét és munkahely–család konfliktusát ezáltal javítva életminőségüket. | Background: Previous studies have shown that Hungarian women assume more roles than men (mother, spouse, breadwinner), which may lead to greater stress and negative health outcomes. Objective: To explore gender differences in psycho-social stressors, in the level and prevalence of stress, and its potential consequences. Methods: Cross-sectional study of 4527 people using a national representative sample obtained in 2006 (Hungarostudy 2006). Descriptive statistics (mean, SD, frequency) were used to explore the prevalence and level of stressors and their potential consequences. Gender differences in the level and prevalence of stress and health outcomes were measured using independent sample t-tests and chi-square tests, respectively. Results: Women experienced significantly higher level of stressors compared to men and reported significantly higher level of work-family conflict, marital stress, social stress, overcommitment, and significantly lower level of work control than men. Upon exploring the potential consequences of stress, women reported significantly lower level of general well-being but higher level of life meaning than men. Men reported significantly higher level of hostility compared to women. Conclusions: Our results suggest that gender differences in psycho-social well-being may be attributed to gender-specific differences in stressors and consequent stress. These results may be useful for the development of organizational policies, which aim at reducing the high stress levels and work-family conflict among women and may therefore improve their quality of life