Vertical mandibular bone augmentation by the osteodistraction of the transplanted fibula free flap: A case series with long-term follow-up

Vertical augmentation of the mandible to prepare dental implant therapy is still a challenge, especially with large mandible defects. Reconstruction with fibula free flap is a regularly applied approach in such cases, but it does not always yield optimal results: the resulting crestal height might differ significantly from the crestal height of the patient's intact bone, which makes esthetic and functional rehabilitation difficult. Osteodistraction of the integrated flap is a known but rarely discussed approach where the already integrated flap undergoes additional distraction. Through the four cases reported here, we would like to demonstrate that the osteodistraction of the transplanted fibula free flap is a useful and efficient method of secondary augmentation for cases where the flap itself fails to produce the desired crestal height, and no other method is applicable. The cases show that the method allows outcomes that are highly satisfactory, both in the functional and esthetic sense

Esthetic and functional reconstruction of large mandibular defects using free fibula flap and implant-retained prosthetics - a case series with long-term follow-up

The reconstructive and rehabilitative management of large mandibular defects with basal continuity is challenging in many respects, especially in the vertical dimension. The free fibula flap is an under-utilised but efficient approach in this indication. The aim of this case series is to demonstrate its use and long-term success.Three cases are presented, where the patient had a large bone defect (at least 5 cm in length and 1 cm in the vertical dimension), but the continuity of the mandible was maintained. Two cases were related to pathological fracture and one was a large defect due to oncological surgery. Vertical augmentation with free microvascularised fibula flap was carried out, followed by implant-retained prosthetic therapy. Clinical status has been followed up for 5 to 6 years, with special attention to the condition of the peri-implant tissues and any radiographically detectable alterations or complications. No complications occurred during the follow-up. Function and esthetics have remained unchanged throughout.Free microvascularised fibula flap reconstruction combined with implant-retained prosthetics allows a lasting functional and esthetic solution in the discussed indication

Odontogén tályogok diagnosztikája és kezelése a nemzetközi ajánlások tükrében [Current approaches to the diagnosis and management of odontogenic abscesses]

A wide scale of medical professionals including general practitioners, dentists, maxillofacial surgeons, otolaryngologists or even emergency physicians frequently encounter patients suffering from abscesses of odontogenic origin. These dental infections spreading along the fascial planes into the adjacent anatomical spaces or by the lymphatic vessels and veins may result in life-threatening situations. It is essential to prevent and - in the case of an evolved disease pattern - to treat them properly, since improper or delayed treatment may entail avoidable burdens on the healthcare system. Our aim was to review the current literature regarding the development, diagnostics and treatment of odontogenic infections. A review of the English and Hungarian literature was performed. Considerations regarding the surgical management of dental abscesses have well-tried, traditional routes. Prompt intervention is considered mandatory with surgical decompression of the swelling by performing incision and drainage. A rapid improvement of radiology has provided the possibility to realize and avoid fatal consequences of this disorder. The administration route, necessity and duration of empiric antibiotic therapy are still "debated", protocols vary across studies. Based on inconsistency in findings among the studies and lack of high-quality prospective studies, future research should evaluate evidence-based and effective management of dental abscesses. Orv Hetil. 2022; 163(37): 1455-1463

Transzplantált betegek fogorvosi-szájsebészeti ellátásának alapelvei = Principles of dental care of transplanted patients

Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követő- en alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elter- jedt, magyar nyelvű kezelési irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növek- vő számú beteget érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról. Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó rizikófaktorait, a transzplantált bete- gek perioperatív, korai, illetve késői posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus meg- fontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status foko- zott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A kezelőorvos és a fogorvos együttműkö- dése nélkülözhetetlen a betegbiztonság fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek

Aktualitások a gyógyszer okozta állcsontelhalás primer és szekunder prevenciójának stratégiájában az evidenciák és a nemzetközi ajánlások tükrében = Current evidence-based approaches and international guidelines in primary and secondary prevention strategies of medication-related osteonecrosis of the jaws

Absztrakt: Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214–223. | Abstract: Introduction: The presumably multifactorial pathomechanisms of medication-related osteonecrosis of the jaws have not been fully elucidated so far. Management of this rare but serious side effect is a real challenge and requires a multidisciplinary approach. Aim: The aim of the authors was to take stock of our present knowledge about the pathogenesis, risk factors, clinical manifestations and the possibilities of prevention and treatment in the medication-related osteonecrosis of the jaws. In addition, the available international guidelines are compared and the evidence-based, stage-specific conservative and adjuvant therapeutic approaches are also reviewed, having regard to special aspects of medical and dental care. Method: In the last 5 years – due to the increasing number of disorder-oriented database – the number of available systematic reviews, recommendations and meta-analyses has escalated significantly which we reviewed and compared. Results: Since the last Position Paper published by the taskforce of the American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons, novel pharmacological groups with the potential to induce osteonecrosis have come in the clinical scope, further elaborating the nomenclature of the disease and further specifying patient groups. The sphere of patients at risk has broadened and novel patient groups (rheumatologic-osteological, immunosuppressed, transplanted or oncological patients treated with monoclonal antibody, known as ’target therapy’) are expected to develop this serious side effect. Conclusion: Although a number of issues are still open regarding the treatment of the disorder, evidence-based, individualized, stage-adapted therapeutic approaches have replaced the previous empirical treatment. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214–223