A teljes körű kivizsgálás eredményei fülzúgásban szenvedőkön

Bevezetés: A fülzúgás külső hanginger nélküli hangjelenség, amely általában csak a tinnitusban szenvedő által hallható. Hátterében állhat belsőfül-eltérés, de számos egyéb etiológiai háttér is ismert, ezért fontos a részletes kivizsgálás. Módszer: Kutatásunk során 100, fülzúgásban szenvedő beteg (38 férfi, 62 nő; átlagéletkor ± SD: 59 év ± 11,3) ada- tait és vizsgálati eredményeit elemeztük. A részletes kivizsgálás után az agykoponya-MRI, a carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat, a nyakigerinc-röntgen, valamint a hallásmérés és a tinnitometria eredményeit értékeltük. Eredmények: A fülzúgás oldaliságának megoszlásánál dominált a bal oldali (34%), valamint a kétoldali (53%) fülzúgás. Az elvégzett vizsgálatok gyakoriságának sorrendje a következőképpen alakult: hallásmérés és tinnitometria (100%), nyakigerinc-röntgen (80%), agykoponya-MRI (76%) és carotis-vertebralis Doppler-ultrahangvizsgálat (21%). A leg- gyakoribb eltérésnek a nyaki spondylosis/spondyloarthrosis (69 beteg), a vascularis encephalopathia (56 beteg), valamint a carotis atherosclerosis (20 beteg) adódott. A tisztahangküszöb-audiometria alapján meghatározott kate- góriák a következők voltak: ép hallás (14%), kis (25%), közepes (44%), illetve nagy (17%) fokú sensorineuralis halláscsökkenés. A tinnitometria alapján az átlagos frekvencia 4200 ± 2200 Hz volt, 40 ± 14,4 dB-es átlagos tinnitusintenzitás mellett. Következtetés: A fülzúgó beteg vizsgálatakor lényeges a részletes kivizsgálás, amely alapján multidiszciplináris megközelítéssel van lehetőség a terápiatervezésre. A carotis-vertebralis ultrahangvizsgálat szűrő jelleggel történő elvégzése fontos az egyéb szervrendszeri szövődmények kimutatása érdekében. A nyakigerinc-röntgenvizsgálat alapján a szomatoszenzoros tinnitusformák detektálhatók. A hallásméréssel kizárható a tinnitushoz társuló halláscsökkenés, illetve a tinnitus intenzitása és frekvenciája is meghatározható, melyek szintén lényegesek a terápiatervezés szempontjából

A fülzúgás hatása a betegek életminőségére

Bevezetés és célkitűzés: A fülzúgás gyakori panasznak tekinthető, amely jelentősen befolyásolhatja a betegek életminőségét. Az életminőség a Tinnitus Handicap Inventory (THI-) kérdőív alapján vizsgálható. Módszer: Kutatásunkba összesen 559, elsődleges fülzúgás miatt vizsgált beteget vontunk be. Ezen betegek kitöltötték a THI-kérdőív magyar nyelven validált változatát. A statisztikai elemzést az IBM SPSS V24 szoftver segítségével végeztük. Eredmények: A vizsgált populációban a nemek megoszlása szempontjából enyhe női dominancia volt megfigyelhető (az esetek kb. 60%-a volt nőbeteg), az átlagéletkor pedig 60 év körüli értékre volt tehető. Az oldaliság tekintetében dominált a bal, valamint a kétoldali fülzúgás (39,1%, valamint 40%). Figyelembe véve a tünetek kezdetének időtartamát, a medián érték 22 hónapra volt tehető (közel 2 év). A THI-kérdőív kategóriáit elemezve látható volt, hogy a betegek csupán kb. 24%-a tartozott a normálkategóriába, a leggyakoribb kategória pedig az enyhe életminőség-rom- lás volt (36,1%). A súlyos kategóriába csupán a betegek 5,5%-a tartozott. Az egyes részpontszámok (funkcionális, emocionális, valamint katasztrofikus) értékeit összehasonlítva mindhárom csoport értékei között szignifikáns különbség volt látható (p<0,0001*, Kruskal–Wallis-teszt). Következtetés: A THI-kérdőív alkalmazása lényeges a fülzúgás által kiváltott életminőség-romlás felmérése miatt

The Correlation between the Results of the Sniffin&rsquo; Sticks Test, Demographic Data, and Questionnaire of Olfactory Disorders in a Hungarian Population after a SARS-CoV-2 Infection

Background: After a severe acute respiratory syndrome coronavirus-2 (SARS-CoV-2) infection, smell disorders frequently occur, significantly affecting patients&rsquo; quality of life (QoL). Methods: 110 patients with persistent olfactory disorder after coronavirus infection were enrolled. These patients underwent chemosensory testing using the Sniffin&rsquo; Sticks test, and completed the Questionnaire of Olfactory Disorders (QOD). Results: 30% of the patients reported anosmia, and 70% reported hyposmia. Upon comparing subjective and chemosensory testing categories, good category matching was observed in 75.3% (i.e., anosmia based on both methods in 10 and hyposmia in 48 cases). Statistical analysis using the Chi-square test revealed a significant result (p = 0.001 *). Between the TDI (i.e., Threshold, Discrimination, Identification) results of the three subjective report groups (i.e., hyposmia, anosmia, and parosmia), no significant differences were observed. When the TDI and QOD results were compared, no consistent significant correlations were found in most TDI and QOD outcomes. Between the TDI and Scale 2 results, a significant, although slight correlation was observed by the Spearman&rsquo;s (rho = 0.213, p = 0.027 *) and Pearson&rsquo;s (rho = 0.201, p = 0.037 *) tests. Conclusions: The nonsignificant correlation between objective and subjective methods suggests that these results should be interpreted independently. Moreover, adequate management is essential even in mild cases