Pregnancy outcomes of women whom spouse fathered children after tyrosine kinase inhibitor therapy for chronic myeloid leukemia : A systematic review

The introduction of tyrosine kinase inhibitors (TKIs) has revolutionized the therapy of chronic myeloid leukemia (CML). Although the efficacy of TKIs is beyond dispute, conception-related safety issues are still waiting to be explored, particularly in males. This systematic review aimed to summarize all available evidence on pregnancy outcomes of female spouses of male CML patients who fathered children after TKI treatment for CML.We performed a systematic search in seven electronic databases for studies that reported on male CML patients who did or did not discontinue TKI treatment before conceiving, and the pregnancy outcomes of their female spouse are available. The search centered on the TKI era (from 2001 onward) without any other language or study design restrictions.Out of a total of 38 potentially eligible papers, 27 non-overlapping study cohorts were analyzed. All were descriptive studies (case or case series studies). Altogether, 428 pregnancies from 374 fathers conceived without treatment discontinuation, 400 of which (93.5%) ended up in a live birth. A total of ten offspring with a malformation (2.5%) were reported: six with imatinib (of 313 live births, 1.9%), two with nilotinib (of 26 live births, 7.7%), one with dasatinib (of 43 live births, 2.3%), and none with bosutinib (of 12 live births). Data on CML status were scarcely reported. Only nine pregnancies (from nine males) and no malformation were reported in males who discontinued TKI treatment before conception.Malformations affected, on average 2.5% of live births from fathers who did not discontinue TKI treatment before conception, which is comparable with the rate of malformations in the general population. Large-scale studies with representative samples are awaited to confirm our results

Nasalis típusú extranodalis natural killer T-sejtes lymphoma hazai előfordulása és kezelésével szerzett tapasztalatok | Incidence and treatment of extranodal natural killer/T-cell lymphoma, nasal type. Hungarian experiences

Absztrakt: Bevezetés: Az extranodalis nasalis típusú natural killer/T (NK/T) sejtes lymphoma (ENKTL) a T-sejtes lymphomák egyik ritka agresszív megjelenésű formája, amely elsősorban sinonasalis és nasopharynx kiindulású. Bár előfordulása ritka a fejlett nyugati országokban, kezelése a hagyományos, agresszív lymphomákban alkalmazott antraciklintartalmú kemoterápiával csekély hatékonyságú. Célkitűzés: ENKTL-esetek előfordulása hazai hematológiai centrumok által gondozott non-Hodgkin-lymphomás betegek között. Módszer: A szerzők négy magyarországi hematológiai centrumban 2003–2015 között kezelt 20 ENKTL-beteg klinikai adatait elemezték. A betegek között 12 férfi és 8 nő volt, medián életkor 49,5 év (22–84 év). Eredmények: Tíz esetben a betegség lokalizált (I–II. stádiumban) volt a diagnózis idején. Kemoterápiás kezelésben részesült 17 beteg (11 CHOP, CHOP-szerű, kettő hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom, egy SMILE, kettő egyéb), amelyet hat esetben érintett mezős besugárzással (IFRT) egészítettek ki (40–46 Gy). Az első vonalbeli kezelésre kilenc beteg komplett (CR), három parciális remisszióba (PR) került, három progrediált, két esetben stabil volt a betegség. A medián követési idő 32 (3–113) hónap volt. Öt beteg progresszió, recidíva miatt második vonalban újabb kezelésben részesült (kettő DHAP, egy VIM, egy hyper-CVAD, egy ProMACECytaBom). Második vonalbeli kezelésre CR nem jött létre egy betegben sem. Két esetben első CR-ben autológ őssejt-transzplantáció történt. Következtetés: Az ENKTL kezelésében hatékonyabbak a nem antraciklintartalmú kemoterápiás kezelések. Elsősorban L-aszparagináz-alapú kombinált kemoterápia és egyidejű vagy szekvenciális kemo-radioterápia alkalmazásával a túlélés és CR aránya javítható. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1635–1641. | Abstract: Introduction: Extranodal natural killer/T (NK/T) cell lymphoma, nasal type (ENKTL) represents a rare subtype of T-cell lymphomas with aggressive clinical behavior according to WHO 2016 classification. Aim: ENKTL has distinctive geographic distribution with higher incidence in Asia and Latin America (10% of all non-Hodgkin lymphoma cases), than in Europe and North America (<1%). ENKTL tipically origins from nasopharynx and upper aerodigestive tract. Anthracycline-based chemotherapy regimens are largely ineffective in the treatment of ENKTL. Method: Our aims were to evaluate the incidence and treatment strategies of ENKTL patients in Hungarian Haematological Centres between 2003 and 2015. Altogether 20 patients with ENKTL were treated in the 4 haematological hospitals (male:female ratio 12:8, with median 49.5 years of age). Results: Ten patients had localized (stage I–II) disease at the time of the diagnosis. Seventeen patients were treated with chemotherapy (11/CHOP, CHOP-like, 2/HyperCVAD, 1/ProMACECytaBom, 1/SMILE, 2/others), which was completed with involved-field radiation therapy (IFRT) (40–46 Gy) in 6 cases were used. After first-line therapy 9 patients achieved complete remission (CR), 3 patients had partial remission (PR), 3 patients had progressive disease (PD), and 2 patients had stable disease (SD). Median follow-up was 32 (3–113) months. Five patients received second-line therapy for progressive or recurrent disease [2/DHAP, 1/VIM, 1/HyperCVAD, 1/ProMACECytaBom]. None of the patients achieved CR after second-line therapy. Two patients have undergone autologous hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) after the first CR. Conclusion: ENKTL treatment is more effective with nonanthracycline-containing regimens. L-asparaginase containing chemotherapy and concurrent or sequential chemo-radiotherapy improves survival and CR rates. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1635–1641

Autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció szerepe T-sejtes lymphomában. Magyar adatok | The role of autologous hemopoietic stem cell transplantation in T-cell lymphoma. Hungarian data

Absztrakt: A T-sejtes lymphoma rossz prognózisú hematológiai malignitás. Az általánosságban alkalmazott – nem kellően hatékony – indukciós kemoterápiát javítani lehet konszolidatív autológ haemopoeticus őssejt-transzplantációval. A szerzők ismertetik az autológ átültetés szerepét, helyét, hatásosságát ebben a betegcsoportban. Az elmúlt 22 év alatt Magyarországon 133 autológ átültetést végeztek T-sejtes lymphomában. Részletesebb adatok hat év transzplantációs eredményeiről állnak rendelkezésre. Ebben a periódusban 43 átültetés történt a négy magyar centrumban közel azonos esetszámokkal. Kondicionáló kezelésként 95%-ban carmustin-etoposid-cytosin arabinosid-melphalan (BEAM) sémát használtak. Az esetek döntő többségében komplett remisszióban történt az átültetés (84%), a beavatkozás után egy évvel a betegek 65%-a volt komplett remisszióban. Tizenegy beteg halt meg a vizsgált periódusban, 82%-uk alapbetegség progressziójában. Az új szerek közül a brentuximab vedotin már bizonyította hatásosságát, számos egyéb kemoterapeutikummal, monoklonális antitesttel, kinázgátlóval folynak tanulmányok. Bizonyos esetekben az allogén transzplantációnak is helye van a T-sejtes lymphoma kezelési módozatai között. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615–1619. | Abstract: T-cell lymphoma is a poor prognostic hematological malignancy. The generally used – not sufficiently effective – induction chemotherapy should be improved with consolidative autologous hemopoetic stem cell transplantation. The authors describe the role, place and effectiveness of transplantation in this disorder. One hundred thirty three autologous stem cell transplantations were performed in the last 22 years in Hungary. Detailed results are available from the last 6 years. In this period 43 transplantations were carried out in 4 Hungarian centers. Carmustine-etoposide-cytosine arabinoside-melphalan (BEAM) conditioning regimen was used in 95%. The transplantation was done mainly in complete remission (84%), 1 year after transplantation 65% of patients were still in complete remission. Eleven patients died, 82% of them have progressive disease. Brentuximab vedotin has already proved the effectiveness, several other chemoterapeutics, monoclonal antibodies, kinase inhibitors are under investigation. In certain cases allogeneic stem cell transplantation has real indication among therapeutic options. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615–1619

Autológ haemopoeticus őssejt-transzplantáció szerepe T-sejtes lymphomában Magyar adatok

T-cell lymphoma is a poor prognostic hematological malignancy. The generally used - not sufficiently effective - induction chemotherapy should be improved with consolidative autologous hemopoetic stem cell transplantation. The authors describe the role, place and effectiveness of transplantation in this disorder. One hundred thirty three autologous stem cell transplantations were performed in the last 22 years in Hungary. Detailed results are available from the last 6 years. In this period 43 transplantations were carried out in 4 Hungarian centers. Carmustine-etoposide-cytosine arabinoside-melphalan (BEAM) conditioning regimen was used in 95%. The transplantation was done mainly in complete remission (84%), 1 year after transplantation 65% of patients were still in complete remission. Eleven patients died, 82% of them have progressive disease. Brentuximab vedotin has already proved the effectiveness, several other chemoterapeutics, monoclonal antibodies, kinase inhibitors are under investigation. In certain cases allogeneic stem cell transplantation has real indication among therapeutic options. Orv Hetil. 2017; 158(41): 1615-1619