Műveltség és társadalmi szerepek: arisztokraták Magyarországon és Európában = Learning, Intellect and Social Roles: Aristocrats in Hungary and Europe

Az arisztokrácia fontos, bár állandóan változó, és fő tendenciájában csökkenő szerepet játszott Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális elitjének történelmében. A főúri réteg azonban soha nem volt egységes, néhány fogalommal egyszerűen megragadható és leírható csoport. Ahogyan változtak a politikai-társadalmi viszonyok, úgy változott és módosult az arisztokrácia helye és szerepe, még hangsúlyosabbá téve egyébként is meglévő belső differenciáltságát. Az arisztokrácia társadalmi szerepének, tevékenységének összetett és árnyalt vizsgálatát azért is fontos kiemelni, mert a korábbi évtizedekben számos felszínes, megalapozatlan és ideologikus állítás kapcsolódott hozzájuk. A kötetbe tanulmányokat publikáló hazai és külföldi történészek éppen ezért azt kívánják a középpontba állítani, hogy az arisztokrácia tevékenysége, közéleti szerepvállalása hogyan, milyen területeken érvényesült, s ehhez kapcsolódva tudásuk, műveltségük milyen feladatok ellátására, pozíciók birtoklására tette őket alkalmassá. A Magyar Királyság meghatározó szerepet betöltő társadalmi rétegét alkotta az arisztokrácia, amely az uralkodói hatalomtól fontos feladatokat kapott az ország irányítására és vállalta is a rangjának megfelelő szerepvállalást. Ahogyan Magyarországon belül Erdély külön régiót alkotott, úgy az arisztokrácián belül is sajátos réteget képeztek az erdélyiek. Az erdélyi arisztokraták társadalmi helyzetének, életkörülményeinek, karrierlehetőségeinek a vizsgálata jelenti a vizsgálatok második fő ívét. A 17. században a térség politikai-közigazgatási értelemben a fejedelmi udvar köré szerveződött, s a fejedelmek természetesen saját udvartartással rendelkeztek. Az erdélyi mágnásokat magyarországi társaiknál hagyományosan nagyobb és jelentékenyebb politikai, valamint társadalmi aktivitás jellemezte. Az erdélyi arisztokraták társadalmi szerepvállalásának kiemelkedő területeként jelölhető meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A reformkori és a dualizmus-kori arisztokrácia különösen érzékenyen reagált a hagyomány kontra megújulás dilemmájára, az új jelenségekhez igazodva formálta ki saját társadalmi-közéleti szerepeit, de tudatosan új mintákat is teremtett. A 19–20. századi, átalakuló, modernizálódó Magyarország többször is új kihívások elé állította, társadalmi szerepének újragondolására késztette az arisztokráciát, amelyet a szerzőink tanulmányai a korábbi korszakokhoz hasonlóan alaposan vizsgálnak

Ticagrelor in patients with diabetes and stable coronary artery disease with a history of previous percutaneous coronary intervention (THEMIS-PCI) : a phase 3, placebo-controlled, randomised trial

Background: Patients with stable coronary artery disease and diabetes with previous percutaneous coronary intervention (PCI), particularly those with previous stenting, are at high risk of ischaemic events. These patients are generally treated with aspirin. In this trial, we aimed to investigate if these patients would benefit from treatment with aspirin plus ticagrelor. Methods: The Effect of Ticagrelor on Health Outcomes in diabEtes Mellitus patients Intervention Study (THEMIS) was a phase 3 randomised, double-blinded, placebo-controlled trial, done in 1315 sites in 42 countries. Patients were eligible if 50 years or older, with type 2 diabetes, receiving anti-hyperglycaemic drugs for at least 6 months, with stable coronary artery disease, and one of three other mutually non-exclusive criteria: a history of previous PCI or of coronary artery bypass grafting, or documentation of angiographic stenosis of 50% or more in at least one coronary artery. Eligible patients were randomly assigned (1:1) to either ticagrelor or placebo, by use of an interactive voice-response or web-response system. The THEMIS-PCI trial comprised a prespecified subgroup of patients with previous PCI. The primary efficacy outcome was a composite of cardiovascular death, myocardial infarction, or stroke (measured in the intention-to-treat population). Findings: Between Feb 17, 2014, and May 24, 2016, 11 154 patients (58% of the overall THEMIS trial) with a history of previous PCI were enrolled in the THEMIS-PCI trial. Median follow-up was 3·3 years (IQR 2·8–3·8). In the previous PCI group, fewer patients receiving ticagrelor had a primary efficacy outcome event than in the placebo group (404 [7·3%] of 5558 vs 480 [8·6%] of 5596; HR 0·85 [95% CI 0·74–0·97], p=0·013). The same effect was not observed in patients without PCI (p=0·76, p interaction=0·16). The proportion of patients with cardiovascular death was similar in both treatment groups (174 [3·1%] with ticagrelor vs 183 (3·3%) with placebo; HR 0·96 [95% CI 0·78–1·18], p=0·68), as well as all-cause death (282 [5·1%] vs 323 [5·8%]; 0·88 [0·75–1·03], p=0·11). TIMI major bleeding occurred in 111 (2·0%) of 5536 patients receiving ticagrelor and 62 (1·1%) of 5564 patients receiving placebo (HR 2·03 [95% CI 1·48–2·76], p<0·0001), and fatal bleeding in 6 (0·1%) of 5536 patients with ticagrelor and 6 (0·1%) of 5564 with placebo (1·13 [0·36–3·50], p=0·83). Intracranial haemorrhage occurred in 33 (0·6%) and 31 (0·6%) patients (1·21 [0·74–1·97], p=0·45). Ticagrelor improved net clinical benefit: 519/5558 (9·3%) versus 617/5596 (11·0%), HR=0·85, 95% CI 0·75–0·95, p=0·005, in contrast to patients without PCI where it did not, p interaction=0·012. Benefit was present irrespective of time from most recent PCI. Interpretation: In patients with diabetes, stable coronary artery disease, and previous PCI, ticagrelor added to aspirin reduced cardiovascular death, myocardial infarction, and stroke, although with increased major bleeding. In that large, easily identified population, ticagrelor provided a favourable net clinical benefit (more than in patients without history of PCI). This effect shows that long-term therapy with ticagrelor in addition to aspirin should be considered in patients with diabetes and a history of PCI who have tolerated antiplatelet therapy, have high ischaemic risk, and low bleeding risk