The role of transforming growth factor-beta in Marfan syndrome

The starting point, in Marfan syndrome (MFS) appears to be the mutation of fi brillin-1 gene whose deconstructed protein product cannot bind transforming growth factor beta (TGF-b), leading to an increased TGF-b tissue level. The aim of this review is to review the already known features of the cellular signal transduction downstream to TGF-b and its impact onthe tissue homeostasis of microfibrils, and elastic fi bers. We also investigate current data onthe extracellular regulation of TGF-b level including mechanotransduction and the feedback cycles of integrin-dependent and independent activation of the latent TGF-b complex. Togetherthese factors, by the destruction of the connective tissue fi bers, may play an important role inthe development of the diverse cardiac and extracardiac manifestations of MFS and many of them could be a target of conservative treatment. We present currently investigated drugs for thetreatment of the syndrome, and explore possible avenues of research into pathogenesis of MFS in order to improve understanding of the disease

Krónikus aortadissectio talaján kialakult thoracoabdominalis aneurysma endovascularis kezelése fenesztrált sztentgrafttal = Fenestrated endovascular repair of a thoracoabdominal aortic aneurysm in chronic dissection

Thoracoabdominal aortic aneurysms developing in the chronic phase of an aortic dissection require multidisciplinary approach, experienced operators and advanced technology. The mortality and morbidity rate of these multistage operations were reduced with the latest technical achievements in endovascular repair, but they are still significant. Fenestrated endovascular aortic repair, an alternative of thoracoabdominal open repair, is associated with less mortal-ity and morbidity, shorter hospital stay. Using fenestrated devices in aortic dissection is usually technically demanding due to the dissection membrane. We report the case of a 56-year-old woman, who underwent ascending aortic repair due to type A aortic dissection. During the follow-up, a large thoracoabdominal aneurysm developed involving also the arch. We performed a three-stage operation starting with the open repair of the aortic arch using a 'frozen ele-phant trunk' device followed by a thoracic endovascular aortic repair of the descending aorta. The final stage was a fenestrated endovascular aortic repair, which is the first use of this technique in aortic dissection in Hungary

A felnőttszív-átültetés fejlődése Magyarországon = Evolution of the Hungarian adult heart transplantation program

Absztrakt: A szerzők rövid történeti áttekintést adnak a felnőttszív-átültetés nemzetközi és hazai fejlődéséről, megvilágítva párhuzamokat, kiemelve egy program evolúciójának sajátosságait. Megvizsgálják a Magyarországon transzplantációra kerülő recipiensek betegadatait, melyeket összehasonlítanak nemzetközi adatokkal. Céljuk bemutatni, hogyan változott az elmúlt öt évben a szívtranszplantáció eredményessége, és ezt milyen módszerekkel, a programban végrehajtott változtatások révén érték el. Ehhez 496 transzplantáció adatait vizsgálták meg, és hasonlították össze a nemzetközi adatokkal. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1869–1875. | Abstract: The authors give a short introduction of the Hungarian and the international history of adult heart transplantation, and highlight the similarities in the evolution of the two programs. Their aim was to show how the Hungarian post-transplant survival changed in the last five years. They wanted to investigate how all the changes they had made in the program affected the post-transplant results. They investigated 496 heart transplantation data and compared to international data. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1869–1875

A Semmelweis Egyetem extracorporalis membránoxigenizációs programja – az 5 éves Városmajori-eredmények függvényében = The Semmelweis University extracorporeal membrane oxygenation program – 5 years’ results and perspectives

Absztrakt: A mechanikus keringéstámogatás az elmúlt 5 évben programmá fejlődött a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Mindehhez szükséges volt a megfelelő Szívtranszplantációs és Szívelégtelenségi Intenzív Osztály kialakítása, valamint a megfelelő eszköz- és humánerőforrás-fejlesztés. Jelenleg már a teljes mechanikus keringéstámogatási arzenállal rendelkezünk, aminek köszönhetően minden indikációban és minden stratégiában ellátást tudunk biztosítani mind rövid, mind közép-, mind pedig hosszú távon a végleges műszívbeültetéssel bezárólag. Munkánkban megvizsgáltuk az elmúlt 5 évben végzett extracorporalis membránoxigenátor (ECMO-) beültetéssel szerzett eredményeinket. Klinikánkon 2012 és 2017 között összesen 140 betegnél alkalmaztunk mechanikus keringéstámogatást, valamennyi esetben konvencionális terápiával nem stabilizálható szívelégtelenség esetén. ECMO-terápiát 111 alkalommal végeztünk: szívátültetést követően 33 alkalommal, 18 alkalommal szívműtét utáni postcardiotomiás szindróma miatt, 37 esetben akut myocardialis infarctus utáni akut keringési elégtelenség miatt, 14 alkalommal végstádiumú szívelégtelen betegek akut keringésmegingása miatt, 4 esetben súlyos légzési elégtelenség, 1 esetben gyógyszermérgezés miatti malignus ritmuszavar, 3 esetben szövődményes katéteres aortaműbillentyű-implantáció állt a háttérben. A 2018. első félévi adataink a korábbi adatok és indikációk tendenciáját tükrözik, az esetszám jelentős emelkedésével. Eredményeink szerint a terápia összesített mortalitása 46% volt. A mechanikus keringéstámogatás eredményeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a paradigmaváltás. A mortalitási adatokat nézve betegeink felét elveszítettük, ugyanakkor ebben a betegcsoportban a betegek 100%-a meghalt volna a konvencionális terápia mellett, vagyis az ECMO-terápia sikerességének megítélésekor nem a mortalitási, hanem a túlélési adatokat kell tekinteni. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881. | Abstract: The mechanical circulatory support (MCS) program of the Semmelweis University Heart and Vascular Centre has become established over the last five years. The main requirements of our MCS program to be developed first were the Heart Transplantation and Heart Failure Intensive Care Unit and a well trained medical team. The wide range of mechanical circulatory support devices provides suitable background for the adequate treatment of our patients in all indications. In this review, we present our results related to extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) supports performed in the last five years. Between 2012 and 2017, we applied MCS support in 140 cases, among them 111 patients received ECMO support. The leading indications of ECMO support were the following: primary graft failure after heart transplantation (33 cases), postcardiotomy cardiogenic shock (18 patients), acute decompensation of end-stage heart failure (14 patients), acute myocardial infarction complicated with refractory cardiogenic shock (37 patients), cardiogenic shock developed after transcatheter aortic valve implantation (3 patients), malignant arrhythmia due to drug intoxication (1 patient) and acute respiratory distress syndrome (4 cases). The mortality of patients receiving ECMO support was 46%. The analysis of the results of ECMO support needs to change our approach. The mortality results show that we lost the half of our patients. However, the mortality in the conventionally treated patients would have been 100% without ECMO. In fact, we could save the life of half of these patients. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881

Possible extracardiac predictors of aortic dissection in Marfan syndrome

BACKGROUND: According to previous studies, aortic diameter alone seems to be insufficient to predict the event of aortic dissection in Marfan syndrome (MFS). Determining the optimal schedule for preventive aortic root replacement (ARR) aortic growth rate is of importance, as well as family history, however, none of them appear to be decisive. Thus, the aim of this study was to search for potential predictors of aortic dissection in MFS. METHODS: A Marfan Biobank consisting of 79 MFS patients was established. Thirty-nine MFS patients who underwent ARR were assigned into three groups based on the indication for surgery (dissection, annuloaortic ectasia and prophylactic surgery). The prophylactic surgery group was excluded from the study. Transforming growth factor-beta (TGF-beta) serum levels were measured by ELISA, relative expression of c-Fos, matrix metalloproteinase 3 and 9 (MMP-3 and -9) were assessed by RT-PCR. Clinical parameters, including anthropometric variables - based on the original Ghent criteria were also analyzed. RESULTS: Among patients with aortic dissection, TGF-beta serum level was elevated (43.78 +/- 6.51 vs. 31.64 +/- 4.99 ng/l, p < 0.0001), MMP-3 was up-regulated (Ln2alpha = 1.87, p = 0.062) and striae atrophicae were more common (92% vs. 41% p = 0.027) compared to the annuloaortic ectasia group. CONCLUSIONS: We found three easily measurable parameters (striae atrophicae, TGF-beta serum level, MMP-3) that may help to predict the risk of aortic dissection in MFS. Based on these findings a new classification of MFS, that is benign or malignant is also proposed, which could be taken into consideration in determining the timing of prophylactic ARR