36 research outputs found
How the size of the to-be-learned material influences the encoding and later retrieval of associative memories: A pupillometric assessment
Pupillometry have recently added valuable insights about the cognitive and possible neurobiological processes underlying episodic memory. Most of the studies, however, investigated recognition memory, which only partially relies on cue-driven recollection, the hallmark feature of episodic memory. Here we measured pupil size during a paired associate learning task, where participants encoded word-pairs, and after a short delay they took part in a cued recall. Importantly, we manipulated the size of the learning set: participants either learnt two, four or eight word-pairs in a row. As expected, increasing set size resulted in larger forgetting, assumingly as a consequence of weaker memory strength for the word-pairs. Our results show an important difference between pupil size changes observed during encoding and retrieval. During retrieval, the pupil instantly begun to dilate, as a sign of increased processing load accompanying the retrieval of the target memory. Importantly, large set size was also associated with larger pupil dilation during retrieval. This supports the notion that pupil dilation can be regarded as a marker of memory strength. In contrast, during encoding, pupil dilation decreased with increasing amount of encoded information, which might be due to the overuse of attentional resources. Furthermore, we also found that serial position during encoding modulated subsequent memory effects: for the first three serial positions, successful recall was predicted by larger pupil dilation during encoding, whereas such subsequent memory effect was absent for later serial positions. These results suggest that the amount of information independently modulates pupil dilation during encoding and retrieval, and support the assumption that pupillometric investigation of paired associate learning could be an informative way to investigate the cognitive and neurobiological processes of episodic memory
Goal attainment and memory suppression: Zeigernik reloaded
In two series of experiments we investigated the effect
of goal fulfilment on accessibility of episodic memories.
First, based on the pioneering work of Zeigarnik (1927)
we developed a novel paradigm to test the role of goal
attainment in episodic retrieval. In this task subjects have to complete word stems of category exemplars belonging to a given category, the completion of words were randomly interrupted in half of the categories. Following a delay, unexpected free recall, category-cued recall or recognition tasks were conducted. The results show that subjects tend to recall less items from the completed categories in the free recall task whereas such difference is absent in the category-cued recall and recognition tasks.
Second, using a list method directed forgetting (DF)
paradigm we found that replacing the forget instruction
with a memory test, which informed participants that the
learning event is finished, DF phenomena (i.e. lower recall rate of to be forgotten items compared to baseline items) can be simulated. We suggest that a forget instruction in a learning task is an effective goal completion cue. These results suggest that goal completion puts goal-relevant information in an available, but in a less accessible form for later retrieval
Figyelmi váltás OCD-ben – egy eye-tracker vizsgálat
A végrehajtó funkciók egy fontos aspektusa a figyelmi
szett-váltás: az a képességünk, hogy a figyelmünket
egy összetett ingerhalmaz vagy egy bonyolult esemény
irrelevánssá vált aspektusáról egy másik, releváns dimenzióra
irányítsuk. Mérésére gyakran alkalmazott
eszköz az Intradimenzionális/Extradimenzionális Figyelmi
Szett-Váltás Feladat (IED-feladat).
Számos vizsgálatban igazolták, hogy az
Obszesszív-Kompulzív Zavarral (OCD) diagnosztizált
betegeknél deficit mutatható ki az IED-feladatban
(Chamberlain és mtsai, 2006; Veale és mtsai, 1996;
Watkins és mtsai, 2005), összhangban az OCD-ben általában
is megfigyelt exekutív diszfunkcióval. Chamberlain
és mtsai (2007) azt is kimutatták, hogy a deficit
az OCD-vel diagnosztizált betegek tünetmentes rokonaiban
is jelen van. Ez felveti annak a lehetõségét, hogy
a figyelmi szett-váltás az OCD kognitív
endofenotípusa. Ezen támogató empirikus adatokat
azonban több kutatócsoport nem tudta replikálni
(Nielsen és De Boer, 2003; Simpson és mtsai, 2006).
Mivel ezen kutatások jellemzõen kisebb elemszámú
csoportokat alkalmaztak, az eredmények ilyen mintázatát
okozhatja az alacsony statisztikai erõ is, mely
részben fakadhat az IED-feladat viselkedéses mutatóinak
nem megfelelõ érzékenységébõl.
Kutatásunk célja az volt, hogy az IED-feladatnak elkészítsük
egy olyan verzióját, ahol a figyelmi folyamatokat
online rögzíteni tudjuk egy szemmozgáskövetõ
berendezés (eye-tracker) segítségével. A kutatás keretében
18 OCD-vel diagnosztizált beteg és 18 illesztett
kontrollszemély teljesítményét hasonlítottuk össze egy
eye-trackerre adaptált IED-feladatban. A statisztikai
elemzés során a viselkedéses és szemmozgás-mintázatokban
megjelenõ eltéréseket vizsgáltuk. Néhány korábbi
vizsgálattal összhangban (ld. pl. Nielen és De
Boer, 2003; Simpson és mtsai, 2006), a viselkedéses
teljesítményben nem találtunk eltérést a két csoport
között. A szemmozgás-mutatókban található finom eltérések
azonban jelezték az OCD-vel asszociált figyelmi
szett-váltás deficitet.
Az eredményeink tehát alátámasztják, hogy az
OCD-ben a figyelmi szett-váltás deficitje kimutatható,
és felhívják a figyelmet arra is, hogy kis elemszámú
neuropszichiátriai kutatások esetében a kognitív folyamatok
eye-trackerrel történõ monitorozása a viselkedéses
adatoknál érzékenyebb mutatókkal szolgálhat
Visuo-spatial memory impairment in obsessive compulsive disorder (OCD): from neuropsychological findings to eye-tracking
There is a growing amount of evidence about the deficit of executive system in OCD, which is strongly
related to the fronto-basal loop dysfunctions of the disorder (e.g. Chamberlain et al., 2005; Olley et al.,
2007). In addition to the executive deficit, several studies found impaired visual and spatial memory
performance in this disorder. In an early neuropsychological model, Savage (1998) suggested that
the fronto-striatal dysfunctions along with impaired executive functioning leads to observed memory
difficulties (encoding and retrieval of nonverbal information). Following this suggestion, here we aimed
at investigating visuo-spatial memory functions in a pool of OCD patients in two studies. We combined
neuropsychological tasks and computer based working memory paradigms with eye-tracking methodology.
In Study 1 the Rey Complex Figure Task (RCFT) was used and it was found that OCD patients performed
significantly poorer in the copy and recall phase of the task in comparison with matched healthy control
group. Symptom severity and the level of anxiety were assessed by the Yale Brown Obsessive Compulsive
Scale (Y-BOCS) and the State-Trait Anxiety Inventory (STAI), respectively. There was a significant negative
correlation between symptom severity (Y-BOCS total scores) and the recall scores of the RCFT. In Study
2 we developed a computer-based Visual Pattern Task to investigate the eye movement correlates of
cognitive processes involved in visuo-spatial working memory function. In addition subjects were also
screened by a neuropsychological test battery including tasks on shifting (Wisconsin Card Sorting Test),
response inhibition (Stop Signal Task, Stroop Task) and working memory capacity functions (n-back Task).
According to our preliminary eye-tracking results, in comparison with healthy control subjects, OCD
patients produced a significant decrease in target-related dwell time scores during the delay phase of the
task. We will discuss the possible relationships between eye movement patterns, cognitive deficits and
symptom severity
Vizuális-téri emlékezeti funkciók vizsgálata kényszerbetegségben eye-tracker segítségével
Obszesszív-kompulzív zavarban (OCD, kényszerbetegség)
a klinikai tünetek egyik lényeges kognitív háttérfaktoraként
legtöbb szerzõ a végrehajtó rendszer
diszfunkcióját emeli ki (Kuelz és mtsai, 2004;
Abramovitch és mtsai, 2013). A végrehajtó deficit mellett
számos kutatás számol be ugyanakkor vizuális emlékezeti
nehézségekrõl (pl. Moritz et al., 2003). Az
elõadás részletesen tárgyalja az emlékezeti és a végrehajtó
funkciók közti lehetséges összefüggéseket, bemutatva
az ide kapcsolódó legfontosabb elméleti
modelleket, elképzeléseket. Egy korai neuro-pszichológiai
modell azt feltételezi, hogy a frontostriatális
rendszer és a végrehajtó mûködések zavara együtt járul
hozzá a vizuális-téri emlékezeti problémákhoz
OCD-ben (Savage, 1999). Ebbõl a feltételezésbõl kiindulva
saját kutatásunkban elsõsorban az alábbi kérdésekre
keressük a választ: Van-e vizuális-téri emlékezeti
deficit OCD-ben az egészséges, korban és végzettségben
illesztett kontrollcsoporthoz viszonyítva? Milyen
összefüggés van a tünetek súlyossága, a végrehajtó feladatokon
nyújtott teljesítmény és az emlékezeti teljesítmény
között? A szemmozgás-regisztráció alkalmas-e
biológiai markerek elkülönítésére OCD-ben? Vizsgálatunkhoz
egy vizuális-téri emlékezeti paradigmát dolgoztunk
ki, melyben a vizsgálati személyeknek egy 5x5
mátrixban megjelenõ ingereket (sötét négyzetek) kellett
megjegyezniük, majd 3,5 másodperces késleltetést
követõen felidézniük. Az ingerek bemutatása 2 kondícióban
történt (szeriális és szimultán), a szemmozgás
regisztrációjára pedig az ingerek bemutatása, a késleltetés
és a felidézés szakaszaiban került sor. Elõzetes
eredményeink alapján azt látjuk, hogy a késleltetés
alatt a betegek kevesebb idõt töltenek (dwell time) a
feladat szempontjából releváns területeken (ingerek
helye), mint az egészséges kontrollok. Eredményeink
támogatják elképzelésünket, mely szerint az
eye-tracking technológia alkalmas lehet biológia
markerek azonosítására OCD-ben
Physiological Measures of Dopaminergic and Noradrenergic Activity During Attentional Set Shifting and Reversal
Dopamine (DA) and noradrenaline (NA) are important
neurotransmitters, which are suggested to play a vital role in modulating the neural circuitry involved in the executive control of cognition. One way to investigate the functions of these neurotransmitter systems is to assess physiological indices of DA and NA transmission. Here we examined how variations of spontaneous eye-blink rate and pupil size, as indirect measures of DA and NA activity, respectively, are related to performance in a hallmark aspect of executive control: attentional set shifting. We used the Intra/Extradimensional Set Shifting Task, where participants have to choose between different compound stimuli while the stimulus-reward contingencies change periodically. During such rule shifts,participants have to refresh their attentional set while they reassess
which stimulus-features are relevant. We found that both eye-blink rate (EBR) and pupil size increased after rule shifts, when explorative processes are required to establish stimulus–reward contingencies. Furthermore, baseline pupil size was related to performance during the most difficult, extradimensional set shifting stage, whereas baseline EBR was associated with task performance prior to this stage. Our results support a range of neurobiological models suggesting that the activity of DA and NA neurotransmitter systems determines individual differences in executive functions(EF), possibly by regulating neurotransmission in prefrontal circuits. We also suggest that assessing specific, easily accessible indirect physiological markers, such as pupil size and blink rate, contributes to the comprehension of the relationship between neurotransmitter systems and EF
Mesterséges nyelvtan elsajátítása – viselkedéses és szemmozgáskövetéses vizsgálatok eredményei
Mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigmával vizsgáltuk, hogy a magyar endocentrikus összetett szavak alkotását irányító absztrakt szerkezeti-szekvenciális mintázat mennyire tanulható implicit módon, a lexikai-szemantikai információk nélkül. A szerkezeti-szekvenciális mintázatot jelentés nélküli álszavakkal hoztuk létre. Eredményeink szerint tényleges tanulási folyamatok zajlottak. A résztvevők a szabályos összetett szavakat, valamint a száliens hibákat könnyen azonosították, míg a nehezen észlelhető hibákat gyakrabban tévesen elfogadták. A viselkedéses vizsgálattal szinkronizáltan szemmozgáskövető berendezést is alkalmaztunk. A három kondíció különbsége megjelent a szemmozgásmutatók eltéréseiben, az álszavak kritikus részeihez kapcsolódva. Az önreflexióik alapján a személyeket két csoportba osztottuk. A csoportok mind viselkedésesen, mind a szemmozgásmutatókban eltérő profilt mutattak. Végezetül fontos eredmény, hogy tanulásra utaló különbségeket találtunk a szemmozgásmutatók mintázatában olyan esetekben is, amikor a viselkedéses mutatókban a tanulás nem volt kimutatható
Végrehajtó-funkciók vizsgálata OCD-vel és szkizofréniával diagnosztizált betegeknél, szemmozgás-követő berendezés segítségével
A témában végzett kutatások egyértelműen arra utalnak, hogy a végrehajtó-rendszer deficitje
kimutatható mind OCD-vel, mind szkizofréniával diagnosztizált betegek esetében. Azonban az
irodalomban sok ellentmondás található, mert a megismerési folyamatok mintázatainak vizsgálata
különböző pszichiátriai betegcsoportok esetén számos módszertani szempontból komoly kihívást
jelent. Az egyik ilyen kihívás a vizsgálatba bevonható kísérleti személyek alacsony számából adódó
alacsony statisztikai erő. A szemmozgás-követő berendezés használata azonban részben megoldást
jelenthet erre a problémára: segítségével a végrehajtó-rendszer olyan aspektusai is vizsgálhatóvá
válnak, melyek pusztán viselkedéses mutatók vizsgálata esetén rejtve maradnak, így a végrehajtórendszer
érzékenyebb vizsgálata válik lehetővé.
Az előadásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy a szemmozgás-követő berendezés vizsgálata
hogyan járulhat hozzá a végrehajtó-deficit feltárásához szkizofréniával, illetve OCD-vel diagnosztizált
betegek mintáit vizsgálva. Két, nemrég indult vizsgálat első adatait fogjuk bemutatni, melyekben
három végrehajtó-funkciókat mérő teszt eye-trackerre adaptált változatát használtuk. Az
eredmények ismertetése mellett kitérünk a pszichiátriai betegekkel végzett, eye-trackert alkalmazó
kutatások speciális módszertani aspektusaira is