Hepatocellularis carcinoma sebészeti onkológiája = Surgical oncology of hepatocellular carcinoma (HCC)

A hepatocellularis carcinoma (HCC) gyakorisága világszerte növekszik. Hazánkban évente körülbelül 600 új esettel lehetne számolni, de a rendelkezésre álló adatok szerint ennél sokkal kevesebb jut a hepatológiai gondozás rendszerébe. A sorafenib megjelenése és az ablatív kezelések terjedése mellett a legjobb eredmények a sebészi módszerektől várhatók. Az orthotopicus májátültetés (OTLX) szelektált korai HCC-esetekben igen bíztató eredményeket ígér ugyan, de a hazai transzplantációs kapacitás és az észlelt HCC-esetek stádiuma kizárja, hogy az OTLX legyen az egyedüli megoldás. A sebészi reszekciót a funkcionális májtérfogat határozza meg. A ballebeny-reszekciót a betegek többnyire jól tűrik. A jobb lebeny tumorai a portafőtörzs okklúziója után – megfelelő bal oldali regeneráció esetén – cirrhoticus májban is reszekálhatók. Az intraoperatív prekondicionálás jelentősen csökkenteni képes az ischaemiás-reperfúziós károsodást jelző faktorok szérumszintjét és a műtéti kockázatot. A Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1996–2009 között operált 2167 májtumor között 254 HCC fordult elő. Kétszáztizenegy esetben történt radikális műtét, ez 82,7%-os reszekciós rátának felel meg. Világszerte elterjedőben van a laparoszkópos májreszekció, amely kisebb műtéti megterhelést jelent, mint a nyitott műtét, ezért cirrhoticus máj esetében a javallat fokozottan érvényes. Orv. Hetil., 2010, 37, 1483–1487. | Incidence of hepatocellular carcinoma (HCC) increases worldwide. 600 new cases may occur in Hungary yearly, but statistical data show much less patients seen by hepatological care units. Despite of new drug sorafenib or ablative techniques, surgical methods remain the most effective treatment of HCC. Results of orthotropic liver transplantation (OTLX) in selected HCC cases have been becoming promising lately. Hungarian transplant capacity and HCC stadium levels in the majority of diagnosed cases exclude OTLX for all patients. Surgical resection is determined by the functional liver remnant (FLR). Cirrhotic patients tolerate left lateral segmentectomy. Tumors of the right lobe after occlusion of right main portal branch – if left lobe regeneration is satisfying – might be resected even in cirrhotic liver. Intra-operative preconditioning significantly diminishes serum levels of ischemia-reperfusion markers and operative risk. At 1st Dept. of Surgery of Semmelweis University, 2167 liver tumors were operated between 1996 and 2009, including 254 HCC cases. Radical resection was performed in 211 (82.7% resection rate). Laparoscopic liver resection is becoming popular all over the world, representing less surgical injury compared to open procedure. Indication of minimal invasive liver resection is therefore specifically important in cirrhotic patients. Orv. Hetil., 2010, 37, 1483–1487

A posztintubációs oesophagotrachealis fistulák sebészi kezeléséről két operált eset kapcsán = Surgical repair of postintubation esophago-tracheal fistulas: report of two operated cases

A konzervatív kezelés mellett tartósan fennálló, záródási hajlamot nem mutató posztintubációs oesophagotrachealis fistulák műtéti kezelése bonyolult sebésztechnikai kérdés. A szerzők két eredményesen kezelt eset kapcsán nyert tapasztalatokat elemzik. A műtét során bal oldali collaris behatolás, a nyelőcső és légcső összenyílt szakaszának szétválasztása, mindkét oldal varrattal való zárása, a nyelőcső kirekesztése oldallagos oesophagostomiával és gépi kapocssoros okklúzióval, valamint a két varratsor izom-interpozitummal való szeparációja történt. Egyik betegnél az okklúzió spontán rekanalizációja elhúzódó volt, emellett a sipoly recidívája alakult ki. Reoperáció során a korábbi műtéti eljárást alkalmazták a nyelőcső kirekesztése nélkül. A második betegnél az oesophagostomia záródásának elhúzódása miatt kellett beavatkozni. Mindkét beteg gyógyulása teljes volt. Tanulságként megállapítható, hogy a posztintubációs sipolyok műtéti kezelésében a technikai lehetőségek adott szituációra való adaptálása jelentheti a sikerhez vezető utat. Orv. Hetil., 2011, 152, 1618–1622. | Persistence of postintubation esophago-tracheal fistulas is a difficult therapeutic problem. Authors present and discuss two successfully operated cases. Surgical reconstruction was done via left lateral cervical approach, including dissection of the fistulous tract, closure of the defect on both sides by suture, exclusion of the esophagus with a linear stapler beyond a loop esophagostomy, separation the suture lines with interposing of omohioid muscle flap, and making a Pezzer-catheter splinted esophagostomy. In the first case the spontaneous recanalization of the occluded esophagus was prolonged and the fistula recurred. Reoperation was done by the same procedure without exclusion of the esophagus. The second patient needed intervention because of the prolonged closure of esophagostomy. Recovery of both patients was successful. In conclusion, it can be stated that adaptation of surgical techniques for the individual pathologic situation helped the authors to find the way to the successful outcome. Orv. Hetil., 2011, 152, 1618–1622

A laparoszkópia szerepe a 80 évesnél idősebb betegek epekövességének megoldásában

INTRODUCTION: The incidence of cholelithiasis increases with age, however, there is still little data about the outcomes of cholecystectomy in patients with age of 80 and above. Population ageing presents tremenduous challenges for surgeons. AIM: The aim of the authors was to compare emergency and elective cholecystectomies performed in these elderly patients. METHOD: This retrospective study was based on the analysis of operation type, conversion rate, complications, mortality, length of hospital stay of all patients over 80 who underwent cholecystectomy in the last 6 years at the 1st Department of Surgery, Semmelweis University. RESULTS: 69 elective and 51emergency operations were performed. In the emergency group pancreatitis was found in 9.8%, liver abscess in 14%, and common bile duct stones in 27% of the patients on admission. Laparoscopic cholecystectomy could be performed in 84% of patients in the elective group, while in 17.7% of patients in the emergency group. The length of stay at the intensive care unit was 9.1 and 1 days, while the total length of hospital stay was 12 and 3.6 days for the elective and emergency groups, respectively. In the emergency group mortality was 20% and reoperation was performed in 16% of patients, while at the elective group none of these occured. CONCLUSION: Laparoscopic cholecystectomy is safe as elective surgery for patients with age of 80 and above. For this reason the authors recommend elective cholecystectomy in this age group. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185-190

A laparoszkópos cholecystectomia fejlődése az 1994-ben és 2007-ben végzett cholecystectomiák tükrében = The development of laparoscopic technology in light of cholecystectomies performed between 1994 and 2007

A laparoszkópia térhódítása egy alapjaiban új műtéti technika elsajátítását kívánta meg a sebészektől. Mára e technika egyértelműen teret nyert a gastrointestinalis sebészetben is. A laparoszkópos cholecystectomia (LC) fejlődésének áttekintése sok tanulsággal szolgálhat a haladó laparoszkópos műtétekhez, s a tapasztalatok felhasználása hasznos lehet más, új minimálisan invazív technikák bevezetésénél is. Módszer és anyag: A laparoszkópos technika elterjedése és rutinműtétté válása után 1994-ben, illetve 13 évvel később, 2007-ben a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján végzett cholecystectomiák adatait retrospektíven vizsgáltuk. Az adatfeldolgozást az SPSS 16.0 programcsomag segítségével készítettük. A szignifikanciaszint meghatározásához χ 2 -próbát használtunk. Eredmények: A vizsgált időszakban a cholecystectomiáknál a laparoszkópos technika egyértelmű térnyerése volt megfigyelhető (52,09% vs. 90,13%) emelkedő esetszám (263/304), változatlan életkor (~53,5 év) és nő/férfi arány (75/25%) mellett. A BMI mérsékelten emelkedett (26,5 vs. 27,6), de gyakrabban kerültek kórosan kövér betegek laparoszkópos műtétre (BMI: 25–30: 37,93% vs. 44,39%, 30–35: 13,79% vs. 20,6%, 35–40: 6,89% vs. 5,82%, illetve 40 \lt; 0% vs. 1,34%), miközben a posztoperatív ápolási napok száma radikálisan csökkent: 5,9 napról 2,3 napra. Míg a laparoszkópos műtétek után 1994-ben átlagban 2,9 napot töltöttek a betegek a klinikán, 2007-ben a betegek majdnem negyede 1 nappal a műtétet követően távozott. Az LC ideje 78 percről 53 percre csökkent, és csökkent az intraoperatív vérzés, epehólyag-perforáció és kőkihullás száma. A konverziós arány ugyanakkor 2,7%-ról 4,9%-ra emelkedett. 2007-ben a laparoszkópos cholecystectomiák 3%-ánál (10 beteg) csupán 3 portot használtunk a műtét elvégzéséhez. Megbeszélés: A technika elsajátításának következményeképpen a korábban felállított relatív és abszolút kontraindikációk revízióra kerültek, s jelenleg a cholecystectomiák több mint 90%-a laparoszkóposan történik. A laparoszkópos technika fejlődésének vizsgálata során nyert adatok felhasználhatóak a természetes szájadékokon keresztüli sebészet kutatásakor, a módszer elsajátításakor, illetve esetleges bevezetésénél is. | The spread of laparoscopy has required surgeons to familiarize with a completely new surgical method and by today this method has clearly become of major importance in gastrointestinal surgery. The evolution of laparoscopic cholecystectomy offers many good lessons to learn for the purposes of advanced laparoscopic surgeries and surgeons may benefit from this experience in any process of introducing new minimal invasive techniques. Methods and Material: We have made a retrospective analysis of the data of the cholecystectomies made in the 1st. Department of Surgery, Semmelweis University, right after laparoscopy had become a widely spread, routine surgical method (1994) as well as 13 years later (2007). The data have been processed using the SPSS 16.0 application package. Significance levels have been established with the chi-square probe. Results: Within the analyzed timeframe we could clearly see a growing use of laparoscopic techniques (52.09% vs. 90.13%) with a growing number of cases (263/304), unchanged average age (~53.5 years) and constant male/female ratio (75/25%). The BMI increased moderately (26.5 vs. 27.6), but the frequency of laparoscopic interventions on extremely obese patients grew (BMI: 25–30 37.93% vs. 44.39%, 30–35 13.79% vs. 20.6% 35–40 6.89% vs. 5.82% and 40 \lt; 0% vs. 1.34%) while the postoperative hospitalization decreased dramatically from 5.9 days to 2.3. In year 1994, patients spent on the average 2.9 days in hospital after a laparoscopic surgery, while in year 2007 nearly 25% of the patients left the hospital 1 day after surgery. The duration of a laparoscopic surgery decreased from 78 minutes to 53, and the occurrence of intraoperative bleeding, gall bladder perforation and gallstone spillage also decreased. The conversion ratio increased from 2.7% to 4.9%. In 3% of the laparoscopic cholecystectomies (10 patients) only 3 ports were used during surgery. Discussion: As surgeons have come to master the new technique, the previous relative and absolute pros and cons have been revised and at present 90% of cholecystectomies are made using laparoscopy. The data collected in the analysis of laparoscopic techniques can be used to research, learn and eventually introduce Natural Orifice Transluminal Endoscopic Surgery

Ascorbate-mediated electron transfer in protein thiol oxidation in the endoplasmic reticulum

AbstractAddition of, or gulonolactone oxidase-dependent in situ generation of, ascorbate provoked the oxidation of protein thiols, which was accompanied by ascorbate consumption in liver microsomal vesicles. The maximal rate of protein thiol oxidation was similar upon gulonolactone, ascorbate or dehydroascorbate addition. Cytochrome P450 inhibitors (econazole, proadifen, quercetin) decreased ascorbate consumption and the gulonolactone or ascorbate-stimulated thiol oxidation. The results demonstrate that the ascorbate/dehydroascorbate redox couple plays an important role in electron transfer from protein thiols to oxygen in the hepatic endoplasmic reticulum, even in gulonolactone oxidase deficient species

A posztoperatív keringésváltozások jelentősége a májsebészetben

Absztrakt A máj rendhagyó keringéséért két afferens (arteria hepatica, vena portae) és egy efferens rendszer (venae hepaticae) felelős. Speciális vérellátásának köszönhetően az akut, izolált – szelektíven egy-egy érképletet érintő – vascularis okklúziók eltérő, életet veszélyeztető klinikopatológiai tünetegyütteshez vezethetnek, ezért azonnali felismerésük elengedhetetlen a máj állapota, illetve a beteg túlélésének szempontjából egyaránt. Akut keringészavarok kialakulásával elsősorban májműtétek kapcsán kell számolnunk. Az adekvát terápia mielőbbi megkezdése szempontjából kiemelten fontos a kóros keringési állapotok sajátosságainak pontos ismerete. Jelen tanulmány célja a szelektív posztoperatív keringési anomáliák etiológiájának, illetve tünettanának bemutatása, továbbá javaslat megfogalmazása a diagnosztikai lépések és a lehetséges terápia terén klinikai esetek ismertetése alapján. A szerzők bemutatják a májsebészetben használatos vascularis kirekesztés (Pringle-manőver) okozta ischaemiás-reperfúziós májkárosodást is. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1938–1948

Diagnosztikus lépések és a betegség prognózisának becslése COVID–19-fertőzött betegeken

2019 decemberében új koronavírus okozta járvány ütötte fel a fejét a kínai Wuhanban. Az azonosított kórokozó egy új koronavírus, melyet „severe acute respiratory syndrome coronavirus 2”-nek, azaz SARS-CoV-2-nek neveztek el, az általa kiváltott légzési tünetegyüttes pedig a „coronavirus disease 2019”, azaz COVID–19 nevet kapta. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járványt 2020 márciusában pandémiává minősítette. Áttekintettük a jelenleg elérhető nemzetközi irodalmat a COVID–19-járvány vonatkozásában. Írásunkban az új koronavírus diagnosztikájára és prognosztikájára vonatkozó releváns információkat összegezzük. Részletezzük a klinikai gyanú felvetéséhez szükséges anamnesztikus tényezőket és kezdeti vizsgálati eredményeket, a mikrobiológiai mintavétel módját, a molekuláris diagnosztikai tesztre – az arany standardnak minősülő ’real-time’ reverztranszkriptáz polimeráz-láncreakcióra (RT-PCR) – vonatkozó alapvető információkat, különös tekintettel a diagnosztikus tesztelést érintő, jelenleg érvényben lévő népegészségügyi szabályozásra. Hangsúlyt fektetünk továbbá a nagy rizikójú betegek paramétereire és felismerésük módjára. A COVID–19-pandémia Magyarországon is jelentős járványügyi és egészségügyi következményekkel járhat. A járvány lassítására irányuló epidemiológiai intézkedéseken túl a már fertőzött személyek időbeli felismerése és megfelelő kórházi ellátása mortalitási szempontból is kulcskérdés. A kritikus állapotú betegek esélyeit csak magas minőségű, körültekintő intenzív terápiás ellátással lehet javítani, s hogy a legjobbat tudjuk nyújtani, hasznos, ha felhasználjuk a már endémiás országokban dolgozó orvoskollégák tapasztalatait

A képalkotó diagnosztika jelentősége a COVID–19-fertőzött betegek ellátásában

A legújabb koronavírus-járvány a nagy esetszámban előforduló hypoxiás légzési elégtelen beteg miatt komoly kihívás elé állítja a gyakorló intenzív terápiás orvosokat. Mivel a COVID–19-megbetegedés kritikus állapotot okozó pato- mechanizmusában kiemelkedő helyen áll a tüdőgyulladás, a képalkotó vizsgálatok első helyen szerepelnek mind a diagnosztikában, mind a betegség lefolyásának utánkövetésében, illetve a lehetséges szövődmények felderítésében. Az eddigi irodalmi adatokat áttekintve bemutatjuk a mellkas-CT, a mellkasröntgen és a mellkasfali ultrahang jellemző eltéréseit, illetve ajánlásokat fogalmazunk meg a különböző vizsgálati modalitások használatának indikációira. A vírusfertőzés kezdeti, atípusos megjelenési képe a CT-vel észlelt, jobb alsó lebenyi, perifériás, többgócú tejüveghomály, amely hamar kétoldali, a középső és az alsó tüdőmezőket érintő elváltozássá fajul. A betegség progressziójával nő a konszolidált területek aránya, majd fibroticus rajzolatfokozódás jelenik meg. A SARS-CoV-2 vírus miatti speciális infekciókontroll-szabályok miatt a betegágy melletti ultrahangvizsgálatnak komoly szerepe van abban, hogy a fertőzött betegek minél kisebb számú egészségügyi személyzettel kerüljenek kontaktusba

Oxidative stress with altered element content and decreased ATP level of erythrocytes in hepatocellular carcinoma and colorectal liver metastases

Our aim was to study the possible alterations of redox status (enzymatic and nonenzymatic parameters and metal elements) in erythrocytes of patients with hepatocellular carcinoma (HCC), colorectal liver metastases (CRLM) and benign liver neoplasms. The function of redox homeostasis is closely connected to the energy level of erythrocytes, therefore, the ATP level was also determined. Antioxidant parameters, enzyme activities of superoxide dismutase and glutathione peroxidase were estimated in the erythrocytes of 11 patients with benign tumour, 23 patients with primary malignant and 37 metastatic liver tumour patients and 30 age-matched and sex-matched healthy controls. Element content with inductively coupled plasma optical emission spectrometer and ATP level by the chemiluminometric method were also determined from the samples. Free radical intensity was significantly increased, whereas erythrocyte glutathione peroxidase and superoxide dismutase activities were significantly decreased in the HCC and CRLM groups versus benign groups and controls. Se, Mn and Zn levels were lowered in HCC and CRLM groups versus benign and control groups. The content of Cu, Mg, Se and Zn changed significantly between HCC and CRLM groups. Similarly, ATP concentration decreased in HCC and CRLM versus controls and benign groups. The lowest levels of ATP and antioxidant enzyme activities were found in the case of CRLM patients. These results reveal an alteration in the ATP level of erythrocytes with concomitant changes in the antioxidant defence system in hepatic cancer patients. Altered redox homeostasis (oxidative damage) may lead to decreased ATP level and consequently may play an important role in primary carcinogenesis and generation of metastases, as well

Speciális májműtét (Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy, ALPPS) morbiditásának csökkentése átértékelt betegkiválasztási elvek és műtéttechnikai módosítás révén = Decreasing morbidity after Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS) with technical modification and patient selection

Absztrakt: Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269. | Abstract: Introduction: Resecability of liver tumors is exclusively depending on the future liver remnant (FLR). The remnant can be hypertrophised using portal vein occlusion techniques. The latest hypertrophising method is Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), which provides the most significant induced hypertrophy in the shortest time. Morbidity and mortality of this procedure were initially unacceptably high. Aim: Reducing complications by better patient selection and modified surgical technique. Method: The First Department of Surgery, Semmelweis University, Budapest, prefers the ‘no touch’ technique, instead of ‘complete mobilization’. For optimizing patient selection, an international registry (including our patients’ data) was established. In addition to the surgical, we collected demographic, disease, liver function, histology, morbidity (Clavien–Dindo) and mortality parameters. Volume and function measurements were performed by using CT-volumetry and 99mtechnecium-mebrofenin SPECT/CT. Data were analyzed by multivariate analysis (significance: p<0.05). Results: We performed 20 ALPPS procedures from 2012 to 2018. The relative volume increment and resectability in our department and among the 320 registry patients were 96% vs. 86% and 95% vs. 98%. Using ‘no touch’ technique, the Clavien–Dindo III–IV morbidity and mortality rates were significantly lower (22%–0%) than with ‘complete mobilization’ (63%–36%) (p<0.05). Based on the multivariate analysis of the registry patients, age over 60 years, liver macrosteatosis, non-colorectal liver tumor, >300 minutes operation time, >2 units of red blood cell transfusion, or insufficient FLR function before stage 2 were identified as independent factors influencing mortality (p<0.05). Conclusion: Mortality and morbidity of ALPPS can be reduced by proper patient selection and ‘no touch’ surgical technique. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269