29 research outputs found
Az elektronikus cigarettáról meglévő ismeretek összefoglalása
Absztrakt
A dohányzást korlátozó szigorítások hatására csökkenő dohányzási arány vezette a
gyártókat egy új nikotinélvezeti forma, az elektronikus cigaretta (e-cigaretta)
világszintű elterjesztésére. Jelen áttekintés a PubMed adatbázisban lévő
publikációk, valamint hazai és nemzetközi tudományos intézetek honlapján közölt
összefoglalók és felmérések anyagán alapul. Az e-cigaretta összetételéről és
egészségkárosító hatásáról meglévő ismeretek alapján kijelenthető, hogy nem
ártalmatlan termék, egyaránt károsan hat a használója és a párát passzívan
belélegzők egészségére. Kellően alátámasztott tudományos bizonyítékok továbbra
sem igazolják az e-cigaretta előnyeit a leszokás támogatásában, ugyanakkor
bizonyított, hogy fenntartja a nikotinfüggőséget, és különösen fiatalok esetében
növelheti a rászokás kockázatát. A dohányzás visszaszorítása és a leszokás
támogatása céljából hozott intézkedések hatékonyságának szavatolása érdekében
kívánatos, hogy az e-cigarettára ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a
hagyományos dohánytermékekre. Orv. Hetil., 2016, 157(25),
979–986
A Covid19 elleni védőoltás elutasítása együtt élő párok körében: egy online kérdőíves vizsgálat eredményei = Covid-19 vaccination refusal among cohabiting couples: results of an online survey
A Covid19 elleni védőoltás elutasítása klasztereződést mutat a társadalomban, amely mögött strukturális hatások és a társas befolyás jelensége áll. A párkapcsolat a társas befolyás és az egészségmagatartás szempontjából egyaránt kiemelt jelentőségű. A párkapcsolati szintű vakcinációs homogenitás mértékéről keveset tudunk, ahogy a védőoltás elutasításának párkapcsolati szintű epidemiológiájáról sem rendelkezünk adatokkal. Vizsgálatunk célkitűzése ezek feltárása volt a felnőtt magyar populáción. Az elemzett adatok egy hazai, keresztmetszeti, online felmérésből származnak, amely 2022. november 15. és 26. között zajlott. A vizsgálat megfigyelési egysége az egyén volt, az elemzési egysége a párkapcsolat. A pár két tagjának a Covid19 elleni védőoltással kapcsolatos magatartása, valamint szociodemográfiai változók kerültek bevonásra. Kereszttábla-elemzést, bináris és multinomiális logisztikus regressziót alkalmaztunk. 654 felnőtt pár került a mintába. A homogén magatartású párok aránya 88,5 százalék (95 százalék, MT 86–91 százalék) volt, amely közepes mértékben (Cohen-féle h = 0,6) nagyobb, mint ha a felek egymástól függetlenül viselkedtek volna. A pár együttélésének időtartama, iskolai végzettsége és influenzaoltással kapcsolatos korábbi magatartásának homogenitása összefüggést mutatott a Covid19 elleni védőoltással kapcsolatos magatartás homogenitásával. Rosszabb anyagi helyzetben lévő, alacsonyabb iskolai végzettségű, illetve rövidebb ideje együtt élő párok pedig magasabb eséllyel tartoztak azon párok közé, ahol legalább egy tag elutasítja az oltást
Dohányzói életutak magyar serdülők körében
Absztrakt:
Bevezetés: A serdülőkori dohányzói életutak jellemzőinek
ismerete elengedhetetlen a hatékony dohányzásprevenciós programok tervezéséhez.
Célkitűzés: Longitudinális vizsgálattal azonosítani a
serdülők cigarettahasználatának változásait, valamint a dohányzói életutak
alakulásában szerepet játszó kockázati tényezőket. Módszer:
Hároméves, évenkénti adatgyűjtéssel folytatott kutatásunkat nagyvárosi serdülők
(n = 1092) két életkori kohorszában (6. és 9. iskolai évfolyam) végeztük,
önkitöltős kérdőíves módszerrel. A cigarettahasználati adatok alapján öt
dohányzói életútcsoportot határoztunk meg. Eredmények: A minta
67,5%-a megőrizte nem dohányzó magatartását, 11,3%-a mindvégig dohányzott,
14,3%-a rászokott, 3,3%-a leszokott, 3,7%-a kísérletező maradt. Az egyes
dohányzói életútcsoportba tartozók jelentősen különböztek egymástól a
cigarettázó barátok száma, szülői dohányzás, családszerkezet, tanulmányi
eredmény és heti zsebpénz kiindulási vizsgálatban tapasztalt jellemzői alapján.
Következtetések: A serdülők nem kezelhetők homogén
populációként a dohányzást megelőző programokban, mert különböző dohányzó
magatartású csoportjaikban eltérő kockázati tényezők kerülnek előtérbe. Orv.
Hetil., 2017, 158(2), 67–76.
|
Abstract:
Introduction: Understanding adolescent smoking trajectories is
necessary for tailored prevention programs. Aim: To identify
adolescent cigarette use patterns and risk factors of smoking trajectories by a
longitudinal study. Method: We conducted a three-year
prospective survey in two age cohorts (6th and 9th school grades) of
metropolitan adolescents (n = 1,092) with yearly data collection by
self-administered questionnaires. Five smoking trajectory groups were defined by
cigarette smoking data. Results: 67.5% of the sample remained
nonsmoker, 11.3% smoked all the time, 14.3% were initiators, 3.3% quitters and
3.7% experimenters. Members of smoking trajectory groups differed significantly
from each other according to number of smoking friends, parental smoking, family
structure, academic achievement and weekly allowance at baseline.
Conclusions: Concerning tobacco prevention programs,
adolescents are not homogenous population, because distinct set of risk factors
are highlighted in their different smoking behavior groups. Orv. Hetil., 2017,
158(2), 67–76
Home- and Car-Based Rules in Foster Care Settings to Reduce Exposure to Secondhand Smoke: Before and after Romanian National Clean Air Legislation.
Background: To evaluate changes in smoke free rules in the foster care system after the implementation of the Romanian national clean air law. Methods: A repeated cross-sectional, self-administered questionnaire among foster care employees (n = 599) was conducted in 58 foster care homes during 2014 (n = 295) and 51 homes during 2016 (n = 304). We estimated the absolute difference in the proportion of employees who stated that smoke free rules existed before and after national clean air legislation. Results: There was an absolute increase in 4 of 5 smoke free measures after the law: bans on non-cigarette tobacco products (n = 169 to 206, +10.6%), non-smoking on premises for adults (n = 142 to 202, +18.3%), and for children (n = 201 to 239, +10.3%), and no smoking in cars to transport children (n = 194 to 227, +9%). There was a significant increase in the perception of outdoor bans that prohibit employees from smoking on foster care home premises (AOR 2.24, 95% CI 1.14(-)4.38). The increase in the perception of indoor smoking bans did not change. Conclusion: The national law may have had a spillover influence by strengthening smoke free rules in unregulated spaces. Nonetheless, foster care home rules could be further enhanced, particularly in cars that transport children
Az újraélesztés folyamatának és oktatásának újraszervezése a Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban
A Dél-budai Centrumkórház Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban közel 20 éve működik Sürgősségi Betegellátó Szolgálat, mely megfelel az angol Medical Emergency Team-nek. Nemzetközi tanulmányok alapján elmondható, hogy a kórházi újraélesztésnek akkor a legnagyobb a sikere, ha azt a kórházon belül egy összeszokott, gyakorlott csapat végzi. Kórházunkban az újraélesztési feladatot a Sürgősségi Betegellátó Osztály látja el, melynek dedikált feladata, hogy a munkatársak részére rendszeres kiterjesztett alapszintű újraélesztés (EBLS) oktatást szervezzen. Célunk, hogy bemutassuk az emeltszintű újraélesztés eljárásrendjének az aktuális szakmai és szervezési ismereteknek megfelelő megújítását, valamint az intézményi EBLS oktatás újraszervezését és újraindítását. Szakmai szempontból az European Resuscitation Council által lefektetett irányelveket, míg szervezési és oktatási oldalról az irányelvek alkalmazáshoz kapcsolódó útmutatásait és a hazai általános és intézményi jógyakorlatokat alkalmaztuk viszonyítási alapként. Az oktatás újjászervezését a következő alapkövetelmények határozták meg: a kórház valamennyi szervezeti egységének munkatársa (orvosok és szakdolgozók egyaránt) évente legalább egy alkalommal részesüljön újraélesztés oktatásban. Oktatási tervet és tananyagot alakítottunk ki, majd kiscsoportos, elméleti és gyakorlati elemeket, valamint komplex szituációt és értékelést tartalmazó oktatásokat szerveztünk, melynek értékelésére egy képzés végén kitöltendő, 9 kérdésből álló, anonim kérdőívet alkalmaztunk. Intézményi eljárásrendünket a szakmai irányelvek mentén frissítettük, ennek megfelelően a riasztási telefonszámot valamennyi nővérpulthoz kihelyeztük, az osztályos újraélesztési felszereléslistát összeállítottuk, ellenőriztük és szükség esetén pótoltuk. Oktatásunkat ezidáig 18 alkalommal tartottuk meg, 183 fő részére. Az oktatások szükségszerűnek bizonyultak, tartalmukat, az oktatókat és a szervezést tekintve is kifejezetten pozitív értékelések születtek. A jövőben a rendszeres oktatások folytatása mellett újabb képzések indítását, az újraélesztés dokumentációjának digitális megújítását valamint a nemzetközi regiszterhez való kapcsolódás kialakítását tervezzük. | The Szent Imre University Teaching Hospital of South Buda Central Hospital has been operating an Emergency Care Service, which is equivalent to the Medical Emergency Team, for almost 20 years. According to international studies, hospital resuscitation is most successful when it is carried out by a team of experienced and cohesive people. In our hospital, resuscitations are performed by the Emergency Department, which has the dedicated task of organising regular, extended basic life support (EBLS) training for the staff.
Our aim is to present the renewal of the procedures
of advanced resuscitation in line with the current pro-
fessional and management knowledge, as well as the
reorganisation and re-launch of the EBLS training.
We used the guidelines of the European Resuscitation Council as a professional reference, while the educational and organisational aspects were based on the recommendations for application of these guidelines together with the national general and institutional good practices. The reorganisation of education was defined by the following basic requirements: all hospital staff, both doctors and nurses, in all departments should receive at least one resuscitation training session per year. A training plan and curriculum were developed, then small-group training sessions with theoretical and practical elements, complex situations, and
an assessment were conducted. Participants evaluated
the training by an anonymous, 9-item questionnaire at
the end of the training. Our institutional procedures were updated according to the professional guidelines. Thus, the alarm telephone number can be seen on all nurses’ desks,
and the list of resuscitation equipment for departments
was compiled, checked, and completed. Our training
has been conducted 18 times so far for 183 colleagues.
The training sessions has been proven necessary, and
participants evaluated it positively regarding to cont-
ent, trainers, and organisation. In the future, in addition to the continuation of the regular training sessions, we are planning to launch new training courses, the digital renewal of the resuscitation documentation, and join the international resuscitation register