168 research outputs found
Nem alkoholos zsírmáj és hepatocellularis carcinoma – 2016
Absztrakt
Az utolsó évtizedben a fejlett országokban a nem alkoholos zsírmáj lett a
leggyakrabban diagnosztizált krónikus májbetegség. Ugyanakkor e kórképnek, de
különösen súlyosabb formájának, a nem alkoholos steatohepatitisnek a szerepe
bizonyított a hepatocellularis carcinoma gyakoriságának drámai megnövekedésében.
A fő kockázati tényezők a genetikai prediszpozíció mellett az obesitas és a
diabetes, valamint a kórfolyamatban gyakran fibrosishoz vezető alacsony fokú
krónikus gyulladás. A patogenezisben a szabad zsírsavak és citokinek, a
lipotoxicitás, az inzulinrezisztencia, a mikro-RNS-diszreguláció és a
bél-baktériumflóra megváltozása kulcsfontosságú. A nem alkoholos zsírmáj
kezelése – obesitasban a testsúlycsökkentés és fizikai aktivitás, diabetesben a
metformin, dyslipidaemiában a statinok és új lehetőségként az obetikólsav – e
betegség következményeként kialakuló hepatocellularis carcinoma prevencióját is
szolgálhatja. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 987–994
Miscellanea. Beszámoló
Beszámoló. Clinical Implications
of Infl
ammation and
Immunity in Acute and
Chronic Liver Disease.
Advances in Diagnosis,
Treatment and Clinical
Practice
AASLD Liver Meeting,
Boston, 2014.
Postgraduate Cours
Nem invazív fibrosisdiagnosztika hepatitis C-vírus-infekcióban: szerepe a kezelés indikációjában, követésében és a prognózis megítélésében
Absztrakt
A krónikus hepatitis C-vírus-infekció okozta necroinflammatio májfibrosisra és
cirrhosisra hajlamosít, ami a végstádiumú májbetegség szövődményeihez vezet. A
fibrosisstádium ismerete alapvető fontosságú mind az antivirális terápia
indikálásában és a kórlefolyás alatti követésben, mind a prognózis
előrejelzésében. Mivel a fibrosisdiagnosztikában „aranystandarnak” tekintett
májbiopszia invazív és ismétlésének is korlátai vannak, előtérbe kerültek a
fibrosisstádium meghatározását szolgáló nem invazív módszerek. A
szérumbiomarkerek és a fizikai megközelítésen (a májtömöttség vizsgálatán)
alapuló elasztográfiás eljárások, valamint ezek kombinációs algoritmusai
képviselik azokat az eljárásokat, amelyek egyre inkább beépülnek a kezelési
irányelvekbe, és alkalmazásuk révén csökkenthető a májbiopszia igénye. A
dolgozat áttekintést ad a fibrosisdiagnosztika nem invazív módszereiről, azok
szerepéről az antivirális kezelés elkezdésében, a terápiás válasz
monitorozásában és a prognózis megítélésében krónikus hepatitis
C-vírus-infekcióban szenvedő betegekben. Orv. Hetil., 2015,
156(21), 855–861
Alkoholos májbetegség: a genetikai-epigenetikai tényezők szerepe és az absztinencia hatása = Alcoholic liver disease: the roles of genetic-epigenetic factors and the effect of abstinence
Absztrakt:
Az alkoholos májbetegség patogenezise nemcsak az etanol toxikus hatásától, hanem
a gazdaszervezet és a környezeti tényezők kölcsönhatásától is függ. A genetikai
prediszpozíció mellett a komorbiditás és számos egyéb körülmény is szerepet kap
a betegségkimenetel alakulásában. Másrészt a terápiás stratégiában meghatározó
az etiológiai ágens kiiktatása, ez az alkohol esetén az absztinencia. A dolgozat
áttekintést ad az alkoholos májbetegség genetikájáról, kockázati tényezőiről és
az absztinencia hatásáról. Az alkohol metabolizmusában szerepet játszó
alkohol-dehidrogenáz ADH1B *2 és aldehid-dehidrogenáz ALDH2 *2 variánsai „védő
hatásúak” az alkoholizmussal szemben, az általuk okozott magas
véracetaldehid-szinttel kapcsolatos panaszok miatt. A citokróm P450 CYP2E1 *5 c2
indukálható mikroszomális oxidáz, alkoholhatásra jelentősen megnőtt aktivitása
acetaldehid és reaktívoxigén-gyökök fokozott képzése révén súlyosbítja a
májkárosodást. Három új génpolimorfizmus – a patatin-like phospholipase
domain-containing 3 (PNPLA3 I148M C>G), a transmembrane 6 superfamily member
2 (TM6SF2 E167K) és a membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7
(MB0AT7 rs641738 C>T) – a steatohepatitis, a fibrosis és a hepatocellularis
carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult mind alkoholos, mind nem alkoholos
zsírmájas és cirrhosisos betegekben. Az alkohol által kiváltott epigenetikai
hatások, a reverzibilis, de örökölhető génexpresszió-változások – mint a
hisztonmódosulások, a DNS-metilációk és a mikro-RNS-ek – azon túlmenően, hogy
jelentősek a májbetegség keletkezésében, a jövőben diagnosztikus eszközként,
illetve terápiás célpontként is szolgálhatnak. A nők háromszor érzékenyebbek az
alkohol toxikus hatására, mint a férfiak, továbbá a malnutritio, az obesitas, a
diabetes, a hepatitisvírus-infekció és a dohányzás is megnöveli a májbetegség
kockázatát. Ugyanakkor az alkoholos májbetegséget megelőzhető betegségnek kell
tekinteni. Számos klinikai megfigyelés utalt arra, hogy az alkohol tartós
megvonása a steatohepatitis és a fibrosis regressziójához, a cirrhosis
kompenzálódásához vezethet, a betegek állapotának javulásával és a túlélés
megnövekedésével, még előrehaladott stádiumban is. Korai diagnózisra és az
absztinencia fenntartásához multidiszciplináris intervencióra van szükség, hogy
az alkoholos cirrhosis megelőzhető legyen. Orv Hetil. 2019; 160(14):
524–532.
|
Abstract:
The pathogenesis of alcoholic liver disease depends not only on the toxic effects
of alcohol, but also on the complex interaction of host’s and environmental
factors. Thus, the genetic pre-disposition, co-morbidities and behavioral
factors all play a role in the individual variations in the disease outcomes. On
the other hand, the essential part of the therapeutic strategy is the complete
withdrawal of the harmful etiological agent. The present paper is devoted to
overview the genetics, the environmental factors and the effects of abstinence
in alcoholic liver disease. Genetic variants in two enzymes involved in the
metabolism of ethanol, alcohol-dehydrogenase ADH1B *2 and aldehyde-dehydrogenase
ALDH2 *2 through increasing the blood level of acetaldehyde, may play a
“protective” role against alcoholism. The P450 CYP2E1 *5 c2, an inducible
microsomal oxidase, upregulated by ethanol and by formation of acetaldehyde and
reactive oxygen species, increases liver toxicity. Three novel gene
polymorphisms – such as the patatin-like phospholipase domain-containing 3
(PNPLA3 I148M C>G), the transmembrane 6 superfamily member 2 (TM6SF2 E167K),
and the membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7 (MB0AT7 rs641738
C>T) – have been proven as risk factors of steatosis, fibrosis and even
hepatocellular carcinoma in both alcoholic and non-alcoholic fatty liver disease
patients. Alcohol-induced epigenetic effects, reversible but inheritable gene
expression alterations – as histon modulations, DNA methylation and micro-RNA-s
– are of importance in the pathogenesis as well, and in the future, they may
serve as diagnostic markers and therapeutic targets. Women are at greater risk
of developing alcoholic cirrhosis, furthermore, malnutrition, obesity, diabetes,
smoking, and hepatitis virus infections are also risk factors. Alcoholic liver
disease should be regarded as a preventable disease. Several clinical studies
revealed that abstinence may result in the regression of steatohepatitis and
fibrosis, compensation of cirrhosis, improving disease outcome and increasing
survival even in patients with advanced stages. Early diagnosis and
multidisciplinary interventions are highly required to achieve long-term
abstinence and to prevent alcoholic cirrhosis. Orv Hetil. 2019; 160(14):
524–532
A hepatitis C virus (HCV) fertőzés pathogenesise: a genetikai és az immunológiai tényezők, valamint az oxidativ stress szerepe és a kórokozó virus sajátosságai, különös tekintettel a HCV-okozta betegségekben és a tünetmentes virushordozó állapotban = Pathogenesis of hepatitis C virus (HCV) infection: the role of the genetic and immunological factors, the oxidative stress and the viral features in the HCV-related diseases and in the symptomfree virus carriers
Genetikai, immunológiai és környezeti tényezők potenciális szerepe krónikus hepatitis C virus (HCV) infekcióban: összehasonlitó vizsgálatok aktiv HCV hepatitises betegekben és tünetmentes "egészséges" virushordozókban. 1. Sem a haemochromatosis gen mutációk, sem a CTLA4 polymorfizmusok nem befolyásolják a HCV-okozta májbetegség aktivitását, az angiotensin convertalo enzym (ACE) gen deletio azoban kedvező hatásu az anti-HCV terapia kimenetelére. 2. Az NK és B sejek felszinén levő CD81 molekula overexpressioja, valamint a regulatoros T sejtek termelte transformáló növekedési faktor (TGFbeta1), és az utóbbi által a cytotoxikus sejteken downregulált NKG2D aktiváló receptor - meghatározó szerepet játszanak a HCV infecióban kulcsfontosságu károsodott cellularis immunválaszban 3. A plasma TGFbeta1, a hyaluronsav és a procollagen-III-peptid szintek - mint a fibrogenesis markerei - kórosan emelkedettek krónikus aktiv HCV hepatitisben, de nem a tünetmentes virus-hordozókban. Az interferon + ribavirin antiviralis terapia gátolhatja a fibrogenesist, függetlenül a virológiai választól. 4. Mint additiv környezeti tényező, a SEN virus ko-infekció, gyakran előfordul HCV fertőzésben, és jelenléte negativan befolyásolja az anti-HCV terapia hatását krónikus C hepatitisben. | Genetic, immunologic and environmental factors and their potential role in the pathogenesis of chronic hepatitis C virus (HCV) infection: a comparison between active HCV hepatitis and symptomfree 'healthy' virus carriers. 1. Neither haemochromatosis gene mutations, nor CTLA4 polymorphisms influence the activity of HCV-related liver disease, however, ACE gene deletion has a favourable effect on the outcome of anti-HCV treatment in chronic hepatitis C. 2. Overexpression of CD81 molecule on NK and B cells, as well as transforming growth factor beta1 (TGFbeta1) secreted by regulatory T cells, and downregulated NKG2D activating receptor on cytotoxic effector cells, may play a privotal role in the impaired cell mediated immunity in active HCV infection 3. Plasma TGFbeta1, hyalurinic acid and procollagene-III-peptide levels - as markers of fibrogenesis - are elevated in active hepatitis C patients, but not in symptomfree carriers. Interferon + ribavirin therapy may inhibit fibrogenesis independently of virological response in chronic HCV hepatitis. 4. SEN virus co-infection, - as an additive environmetal factor - frequently occuring in HCV patients, decreases the effect of anti-HCV treatment
Újabb adatok a nem alkoholos zsírmáj patogeneziséhez | Advances in the pathogenesis of non alcoholic fatty liver disease
Absztrakt:
A nem alkoholos zsírmáj a metabolikus szindróma májmanifesztációja, a
leggyakoribb májbetegség, súlyos formája a nem alkoholos steatohepatitis.
Patogenezisében számos genetikai és környezeti tényező együtthatása vezet a
májban a trigliceridfelhalmozódáshoz és a gyulladásos kaszkád kialakulásához. A
telített zsírban gazdag étrend, az obesitas, az adipocyták diszfunkciója, a
citokinek, az inzulinrezisztencia és a következményes fokozott lipolízis, a
szabad zsírsavak májba jutása, a lipotoxicitás és az oxidatív stressz mind
együtt vezetnek májsejtkárosodáshoz és az inflammasoma aktiválásához, a „steril
gyulladáshoz”. A hepaticus csillagsejtek és progenitor sejtek a fibrogenezis fő
tényezői. A bélmikrobióta megváltozása, a bakteriális túlnövekedés és az
endotoxinaemia is kulcsfontosságú a kórfolyamatban. A hajlamosító genetikai
tényezők közül a patatinszerű foszfolipáz, valamint a transzmembrán-6
superfamily 2 gén mutációi jelentősek. Az epigenetikai regulátorok között főleg
a mikro-RNS-ek és az extracelluláris vesiculumok kapnak szerepet a betegségben.
A nem alkoholos zsírmáj patogenezisének jobb megismerése haladást hozhat új
terápiás eljárások kifejlesztésében. Orv Hetil. 2017; 158(23): 882–894.
|
Abstract:
Non alcoholic fatty liver disease is the hepatic manifestation of metabolic
syndrome, and the most common liver disease. Its more aggressive form is the non
alcoholic steatohepatitis. Multiple genetic and environmental factors lead to
the accumulation of triglicerides and the inflammatory cascade. High fat diet,
obesity, adipocyte dysfunction with cytokine production, insulin resistance and
increased lipolysis with free fatty acid flux into the liver – all are the
drivers of liver cell injury. Activation of inflammasome by damage- or
pathogen-associated molecular patterns results in “steril inflammation” and
immune response, while the hepatic stellate cells and progenitor cells lead to
fibrogenesis. Small intestinal bacterial overgrowth and gut dysbiosis are also
of pivotal importance in the inflammation. Among the susceptible genetic
factors, mutations of patatin-like phospholipase domain containing 3 and the
transmembrane 6 superfamily 2 genes play a role in the development and
progression of the disease, similarly as do epigenetic regulators such as
microRNAs and extracellular vesicles. Better understanding of the pathogenesis
of non alcoholic fatty liver disease may identify novel therapeutic agents that
improve the outcome of the disease. Orv Hetil. 2017; 158(23): 882–894
Immunválasz és oxidatív stressz hepatitis C-vírus-infekcióban
Absztrakt
A szerzők áttekintik a természetes és a szerzett immunválasz jellemzőit hepatitis
C-vírus-infekcióban, és röviden tárgyalják a betegség kimenetelét befolyásoló
genetikai polimorfizmusokat. Ezenkívül ismertetik a reaktívoxigén-metabolitok és
az oxidatív stressz szerepét a hepatitis C-vírus okozta kórfolyamatokban
(hepatitis, fibrosis, hepatocellularis carcinoma, steatosis és
inzulinrezisztencia). Orv. Hetil., 2015, 156(47),
1898–1903
A hepatitis C-vírus (HCV) három évtizede a felfedezéstől a globális elimináció lehetőségéig: a transzlációs kutatás sikere = Three decades of the hepatitis C virus from the discovery to the potential global elimination: the success of translational researches
Absztrakt:
Több mint 25 évvel a hepatitis C-vírus felfedezése után a >90%-os tartós
vírusmentességet okozó direkt ható antivirális szerek kifejlesztésével megnyílt
az elvi lehetősége a hepatitis C-vírus regionális, hosszú távon pedig globális
eliminációjának. Mindez az alap- és a klinikai transzlációs kutatások sikerének
tekinthető. Kihívások azonban maradtak, úgy mint a még fel nem ismert
vírushordozók nagy száma, a készítmények magas ára miatt a terápiához való
hozzáférés korlátozottsága és a terápiarezisztens variánsok kezelése. Probléma a
vakcináció hiánya is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-ban célul tűzte
ki a vírushepatitisek globális eradikációját 2030-ra, és ehhez irányelveket
fogalmazott meg a nemzeti szűrőprogramok készítői számára. Ebben fontos szerepet
kap a magas kockázati populációkban a fertőzöttek felderítése és kezelése,
ezáltal a fertőzés terjedésének meggátlása, továbbá a törekvés a reinfekciók
megelőzésére. A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus három évtizedes
történetéről, a felfedezéstől napjainkig, érintve a virológia, az epidemiológia,
a patogenezis, a diagnosztika, a szűrés és a terápia kérdéseit. Orv Hetil. 2018;
159(12): 455–465.
|
Abstract:
More than 25 years after the discovery of hepatitis C virus, the development of
the direct acting antivirals can lead to the regional or long-term global
elimination of the virus with over 90% efficacy. This is the success of basic
and clinical translational research. Yet, some unsolved challanges remain, such
as the great number of unidentified patients who are not aware of their
condition, the limited access to the therapy due to the high prices of the
drugs, and the treatment of resistance-associated variants. In addition, the
lack of vaccine is also an obstacle. In 2016, the World Health Organization
(WHO) developed the first global health sector strategy for the elimination of
viral hepatitis by 2030. Its evidence-based guidelines are primarily targeted at
the national hepatitis programme managers who are responsible for the national
testing and treatment plans. According to these recommendations, it is of basic
importance to perform focused risk-based testing in higher-risk populations and
after diagnosis to start treatment as “cure as prevention”, furthermore, to
limit the risk of reinfection. We review the events of the HCV story from the
discovery to these days, including virology, epidemiology, pathogenesis,
diagnosis and therapy. Orv Hetil. 2018; 159(12): 455–465
- …