Kitozán hatóanyagú orrtampon tulajdonságainak vizsgálata állatkísérletes modellen = Evaluation of chitosan-based nasal dressing in animal model

Absztrakt: Bevezetés: Az endoszkópos melléküregműtétek során alkalmazott\ud orrtamponáló módszerek hatékonysága máig ellentmondásos témakör az irodalomban. Célkitűzés: Egy új típusú, kitozánt tartalmazó orrtamponnak a gyógyulási folyamatra gyakorolt hatását vizsgáltuk állatkísérletes modellen. Módszer: Vizsgálatunkban 10 nyúlon standard nyálkahártya-sérülést okoztunk, kétoldali endoszkópos orrüregi beavatkozás során. Az egyik orrfélbe kitozán orrtampont helyeztünk, míg a másik orrfél tamponálás nélkül maradt. Az eredmények értékelése a posztoperatív 12. héten történt orrendoszkópos vizsgálatokkal, illetve szövetmintavétellel. A szövetmintákat pásztázó elektronmikroszkóppal is vizsgáltuk, ennek során a csillókkal nem rendelkező vagy elhalt hámsejteknek az épen maradt hámsejtekhez viszonyított arányát százalékban határoztuk meg. Orrendoszkópiával a nyálkahártya ödémáját, pörkösödését és az orrváladék jellegét, valamint az adhaesioképződés mértékét vizsgáltuk. A tünetek súlyosságától függően 0-tól 3-ig terjedő pontszámokat osztottunk ki Berlucchi és mtsai pontozási rendszerének módosításával. A magasabb pontszámok jelezték a kedvezőtlenebb állapotot. Eredmények: Az adhaesiót vizsgálva a nem tamponált orrfeleknél mindössze 1 pont adódott (átlag: 0,1; standard deviáció [SD]: 0,32), míg a tamponált oldalon egyáltalán nem jelentkezett ez a tünet. A nem tamponált orrfelek pörkösödése 1 ponttal bizonyult kevesebbnek (9, átlag: 0,90; SD: 0,74), mint a tamponált orrfélnél (10, átlag 1,00; SD: 0,82). Orrváladék és nyálkahártya-ödéma nem volt észlelhető. Az elektronmikroszkópos vizsgálat alapján a százalékos értékek átlaga a tamponált oldalon 22,06% (SD: 0,25), míg a nem tamponált oldalon 36,11% (SD: 0,48) volt. A különbségek nem érték el a szignifikancia szintjét (p = 0,806). Következtetés: A kitozántampon vizsgálata során egyik állatban sem tapasztaltunk műtéti szövődményt. A tamponált és a tampon nélküli orrfelek nyálkahártyájának gyógyulása között nincs szignifikáns különbség ezen állatkísérletes modell alapján. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987. | Abstract: Introduction: The usefulness of nasal packing after endoscopic sinus surgery is still debated in the literature. Aim: Our aim was to evaluate the effects of a new chitosan-based nasal dressing in animal model. Methods: Standard mucosal damage was caused in both nostrils during endoscope-assisted procedure in ten rabbits. Chitosan nasal packing was inserted in a randomly selected nasal fossa of each animal, while the other side was left unpacked. Symptoms were evaluated during nasal endoscopy on the 12th postoperative week. The degree of mucosal oedema, crusting, adhesions and the nasal discharge were observed according to the modification of the grading system of Berlucchi et al. The higher scores indicated the worse complaints. Results: Assessing the adhesion formation, 1 point was given (mean: 0.1; standard deviation [SD]: 0.32) for the unpacked side, while in the tamponated side no adhesion formation was observed. The total score of crusting in the non-packed side was lower with 1 point (total score: 9, mean: 0.90; SD: 0.74) than in the chitosan side (total score: 10, mean 1.00; SD: 0.82). Discharge or mucosal oedema were not observed during the follow-up period. The mean rate, measured with electronmicroscopy, was 22.06% (SD: 0.25) in the chitosan side, while in the non-packed side it was 36.11% (SD: 0.48). The differences did not show any significance (p = 0.806). Conclusion: During the examinations, none of the animals suffered complications. The symptoms of the packed and the non-packed nasal cavities did not differ significantly on the basis of our examinations. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1981–1987

Minimálisan invazív, endoszkóppal asszisztált, transcribriform reszekció a koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészetében = Minimally invasive endoscopic transcribriform resection of malignant lesions of the skull base

Absztrakt: Bevezetés: A koponyaalapot is érintő rosszindulatú sinonasalis daganatok legtöbb típusa sebészi ellátást tesz szükségessé. Az esetek nagy részében ma már lehetőség nyílik minimálisan invazív, craniofacialis külső feltárás nélküli, endoszkópos műtétet végezni. Célkitűzés: Közleményünkben a koponyaalapot destruáló rosszindulatú daganatok sebészi megoldása céljából alkalmazott endoszkópos transcribriform feltárással szerzett tapasztalatainkról számolunk be. Módszer: 2015. február és 2017. július között négy férfi és 1 nőbetegen hajtottunk végre műtétet. Az átlagéletkor 64,6 év volt (59–70, medián: 66). Minden műtét az orrüregen keresztül, minimálisan invazív behatolással, endoszkópos vizualizáció mellett történt, a koponyaalap transcribriform feltárásával és reszekciójával. A műtét indikációját 2 esetben Kadish szerinti C-stádiumú esthesioneuroblastoma, 1 esetben T3N0 sinonasalis nem differenciált carcinoma, 1 esetben T1N0 intestinalis típusú adenocarcinoma, illetve további 1 esetben T4N0-laphámcarcinoma képezte. Eredmények: A betegek követési ideje 14 és 46 hónap között alakult, átlagosan 22,8 hónap volt. A műtétek során intraoperatív szövődmény nem lépett fel. A posztoperatív időszakban egy beteg esetében liquorrhoea, illetve emellett pneumocephalus alakult ki, melyek lumbalis drenázs alkalmazása és konzervatív kezelés mellett rendeződtek. Az utánkövetés során egyik beteg esetében sem észleltünk recidívát. Következtetés: Az elülső koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészi megoldásaként az endoszkópos, transnasalis, transcribriform feltárással végzett reszekció kiváló alternatívája a külső feltárásból végzett műtéteknek a biztonságos kivitelezhetőség és a megfelelő onkológiai eredmény elérésének szempontjából is. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590. | Abstract: Introduction: Malignant tumours of the sinonasal region – including those with invasion of the skull base – necessitate surgical resection. The majority of the cases give an opportunity to perform the procedure via minimally invasive, endoscopic approach, without external, craniofacial surgery. Aim: To assess our clinical experience in treating anterior skull base malignancies, performing minimally invasive endoscopic transcribriform resection. Method: Between February 2015 and July 2017, four male and one female patient underwent minimally invasive, endoscopic skull base procedure. The mean age was 64.6 years (59–70, median: 66). Every surgery was performed via transnasal, endoscopic transcribriform approach. In two cases Kadish C esthesioneuroblastomas, while in one case a T3N0 sinonasal non-differentiated carcinoma, a T1N0 intestinal type adenocarcinoma and a T4N0 squamous cell carcinoma was the indication of surgery, respectively. Results: The mean follow-up time was 22.8 months, between 14 and 46 months. Intraoperative complications did not occur during the procedures. Regarding the postoperative period, liquorrhoea and pneumocephalus occurred in one case. Complications were solved with lumbar drainage. During follow-up, neither residual nor recurrent tumour was observed in our patients. Conclusion: Endoscopic transcribriform resection of the skull base malignancies is a safe and viable alternative to the traditional open approach. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590

Subtotalis petrosectomia – javallatok, műtéti technika, pécsi tapasztalatok = Subtotal petrosectomy – indications, surgical technique, experiences in Pécs

Absztrakt: Bevezetés: A subtotalis petrosectomia (STP) évtizedek óta ismert, de túlzott radikalitása és a hallásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt a közelmúltig szinte feledésbe merült műtét a fülsebészet és az agyalapi sebészet határán. Az elmúlt évtizedben ez a beavatkozás számos előnye, valamint az új hallásrehabilitációs módszerekkel való kombinálhatósága miatt újra előtérbe került, hiszen számos problémás, a középfület érintő megbetegedésre nyújt végleges megoldást. Célkitűzés: Retrospektív klinikai tanulmányunkban a STP eredményességére kívántuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtét eredményességét, közreadva eddigi tapasztalainkat. Módszer: 44 betegünkön elvégzett 45 műtét adatait dolgoztuk fel. A sokrétű műtéti indikáció bemutatása mellett áttekintjük a műtét egyes lépéseit, elemezzük az audiológiai eredményeket – kitérve a különféle hallásrehabilitációs módszerekre is –, s elemezzük az előfordult komplikációkat is. Eredményeinket a nemzetközi szakirodalom tükrében is górcső alá vesszük. Eredmények: 44 betegünk közül 23 volt nő, 21 férfi. A betegek átlagéletkora 44,6 ± 20,5 év volt, átlagos követési idejük pedig 23 ± 16 hónap. Betegeink közül 25 (57%) korábban legalább két sikertelen fülműtéten esett át, 6 beteg (14%) a műtétet megelőzően már siket volt. A leggyakoribb indikáció a krónikus cholesteatomás otitis media volt. 13 betegen 14 cochlearis implantációt (23%) végeztünk, ezenfelül 6 alkalommal csontvezetéses implantátumot (BAHA) (14%) helyeztünk be; 2 betegnél (5%) kerekablak-VSB (Vibrant Soundbridge)-implantációra került sor. Komplikáció 11 betegünknél jelentkezett, ezek közül a leggyakrabban a liquorfistula (5 eset, 1%) és a sebszétválás (3 eset, 7%) fordult elő. Az audiológiai eredmények feldolgozására 3 betegünk adatai álltak rendelkezésre. Következtetés: A STP rendkívül hasznos műtéti megoldás számos, korábban jelentős problémát okozó fülészeti kórképben. Egyre növekvő népszerűségének hátterében az áll, hogy kombinálható számos modern, új hallásrehabilitációs módszerrel. Orv Hetil. 2020; 161(14): 544–553. | Abstract: Introduction: Subtotal petrosectomy (STP) has been known for decades and it is considered being on the borderline between ear and skull-base surgery. Due to its excessive radicalism and adverse effects on hearing, it has been a forgotten surgical technique until recently. Over the last decade, due to its many benefits and the ability to combine it with modern hearing rehabilitation methods, STP has reappeared, providing a definitive solution to a number of problematic middl-ear disorders. Aim: In our retrospective clinical study, we wanted to highlight the effectiveness of STP, analyzing the efficiency of this surgery for the first time in domestic patient records, and to report our own experiences to date. Method: We processed data from 45 surgeries on our 44 patients. In addition to presenting the various surgical indications, we review the steps of the operation, analyze the audiological results, including the various methods of hearing rehabilitation, and also analyze the complications that have occurred. Our results are also summarized in the light of international professional literature. Results: Of our 44 patients, 23 were female and 21 were male. Patients had a mean age of 44.6 ± 20.5 years and a mean follow-up of 23 ± 16 months. Of our patients, 25 (57%) had undergone at least two previous unsuccessful ear operations, and 6 (14%) had deafness before surgery. The most common indication was chronic otitis media with cholesteatoma. 13 patients underwent 14 cochlear implantations (23%), in addition 6 patients received bone anchored hearing aids (BAHA) (14%), and 2 patients (5%) underwent VSB (Vibrant Soundbridge) placement against the round window membrane. Complications occurred in 11 of our patients, the most common of which was cerebrospinal fluid leak (5 cases, 11%) and wound dehiscence (3 cases, 7%). Data from 3 patients were available for processing the audiological results. Conclusion: STP is an extremely favorable surgical solution for a number of middle-ear pathologies that have previously caused major problems. The main reason for its growing popularity is that it can be combined with a number of modern, effective methods of hearing rehabilitation. Orv Hetil. 2020; 161(14): 544–553

A pars petrosa cholesteatomák korszerű ellátása : Pécsi tapasztalatok

A pars petrosa cholesteatoma egy lassan növekvő, a temporalis csontot roncsoló, elhúzódóan tünetmentes kórkép. A diagnózis felállítása gyakran késlekedik, hiszen ritka volta miatt még a tapasztalt klinikusok sem gondolnak rá idő- ben. A végső diagnózist jellemzően számos eredménytelen középfülsebészeti beavatkozás előzi meg. A modern radi- ológiai módszerek nemcsak a diagnózist, hanem a betegek hosszú távú követését is lehetővé teszik. Retrospektív klinikai tanulmányunkban a pars petrosa cholesteatomák sikeres műtéti kezelésére kívánjuk felhívni a figyelmet, hazai beteganyagon első alkalommal elemezve a műtéti megoldások eredményességét. Kezdeti tapasztalatainkat a nemzet- közi irodalomból nyerhető adatokkal hasonlítottuk össze. 2015 januárja és 2020 januárja között 6 beteget (4 férfi, 2 nő) kezeltünk különböző lokalizációjú pars petrosa cholesteatomával. Valamennyi beteg a cholesteatoma lokalizáci- ójának megfelelő agyalapi sebészeti beavatkozáson esett át. A betegek átlagos követési ideje 2,7 év volt. A betegek átlagéletkora 47 év volt. A leggyakoribb panaszok a halláscsökkenés, gennyes fülfolyás, szédülés, fülzúgás voltak. Egy beteg már a felvételekor a komplett facialis paralysis tüneteit mutatta. A Sanna-féle osztályozás szerint 2-2 bete- günk szenvedett supralabyrinthaer, illetve apicalis, 1-1 beteg pedig masszív, illetve infralabyrinthaer pars petrosa cholesteatomában. Komplikáció sem a peri-, sem a posztoperatív időszakban nem fordult elő. Egy betegnél észleltük a residualis betegség radiológiai jeleit. A pars petrosa cholesteatoma diagnózisa és terápiája komoly nehézséget jelent még a tapasztalt klinikusok számára is. A korai diagnózist a nem jellegzetes tünettan ismerete és a modern képalkotó modalitások teszik lehetővé. A sziklacsontot roncsoló patológiás folyamat eltávolítására korszerű agyalapi sebészeti módszerek állnak rendelkezésre. Ezek a műtétek napjainkban kombinálhatók a modern hallásrehabilitációs módsze- rekkel