A Ny-i Tethys nagyforaminiferákra alapozott paleogén sekély bentosz zonációjának továbbfejlesztése és korrelálása = Refinement and correlation of the Paleogene shallow benthic zonation of the Western Tethys based on larger Foraminifera

A Ny-i Tethys paleogén és kora-miocén nagyforaminifera (óriás egysejtű) zonációjának (eddig inkább csak Európára szorítkozó) hatókörét kiterjesztettük Törökországra és az É-Kaukázusra. Ennek során számos lelőhely korát revideáltuk. Az európai együttesektől való kisebb eltéréseket, elsősorban indo-pacifikus befolyást is tapasztaltunk, ami a késő kora-miocén során a legerősebb. Ennek oka a Keleti- és Nyugati-Tethyst összekötő Tethys-átjáró fokozatos összeszűkülése és elsekélyesedése lehetett. Pontosítottuk az európai Orthophragmina-zonációt, és Heterosteginák alapján sikerült a késő középső- és a késő-eocént az eddigieknél részletesebben tagolnunk. Egy É-kaukázusi szelvényben korreláltuk a kora/középső-eocén határ környéki nagyforaminifera-zónákat a plankton beosztásokkal. Terepen sikerült igazolnunk egyes oligo-miocén nagyforaminifera zónák egymásfölöttiségét. | The impact of the Western Tethyan Paleogene and Early Miocene larger foraminiferal (= giant uni-cellulars) zonation (validated mostly for Europe so far) has been extended to Turkey and the N Caucasus. During this ages of several sites have been revised. An increasing Indo-Pacific influence was recognized in the late Early Miocene caused by the gradual narrowing and shallowing of the Tethyan Seaway connecting the Western and Eastern Tethys. The European orthophragmine zonation has been refined, the late Middle and the Late Eocene have been subdivided in more detail based on Heterostegina. Larger foraminiferal zones around the Early/Middle Eocene boundary have been correlated with planktonic ones in a sequence from the N Caucasus. The superposition of some Oligo-Miocene larger foraminiferal zones has been proven directly in the field

A Vértes és előtereinek szerkezetfejlődése és annak kapcsolata a kainozoos üledékképződéssel és ősföldrajzzal = Structural evolution if the Vértes Hills including their forelands and the relationship with Cenozoic sedimentation and paleogeography

A Vértes kainozos szerkezetfejlődésében 6 fázis elemeit és azoknak az üledékképződéshez és felszínfejlődéshez való kapcsolatát vizsgáltuk. Az eocén üledékképződés (Ny)ÉNy-(K)DK-i összenyomás és merőleges húzás hatására ment végbe. Az enyhe gyűrődés következtében ÉK-DNy-i csapású hátak és medencék jöttek létre. Előbbieken karbonátos, utóbbiakban pelites rétegsorok rakódtak le. A karbonátos üledékképződés változó jellegű rámpákon ment végbe, melyek tükrözik a kismértékű deformációt, a karbonátproduktivitást és a globális vízszintesést. Az oligocénben a Móri-peremvető működött, ami nagy vastagságú összlet lerakódását tette lehetővé. A vértesi törmelékes sorozat képződése a kiscelli végén kezdődhetett. A kora-miocénben működő K-Ny-i jobbos és ÉNy-DK-i balos eltolódásokat ismertünk fel. A kora-, középső-miocén szin-rift fázis normálvetőihez a szarmatától társult szintektonikus üledékképződés. Az úgynevezett poszt-rift fázisban számos normálvető és eltolódás jött létre ill. reaktiválódott, melyek meghatározták a késő-pannon árkokat, transztenziós medencéket. A pliocéntől kitakaródó Vértesről hegylábfelszínek mentén pusztult le a miocén és paleogén fedőüledék. A negyedidőszaki vetők mozgása kibillentette a hegylábfelszíneket és módosította a vízrajzot, deformálta a kvarter üledékeket. A felszínalakulást erős szélerózió kísérte. | We investigated 6 Cenozoic deformation phase and their relationship to sedimentation, basin formation and landscape evolution. The Eocene sedimentation was controlled by (W)NW-SE compression and perpendicular tension. The gentle folding resulted in the formation of NE-trending ridges and basins. Shallow marine carbonate sedimentation occurred on ridges, while deeper basins were marked by pelitic successions. Carbonate sedimentation occurred on ramps with varying style, reflecting the gentle deformation, carbonate productivity and global eustatic sea level changes. The Oligocene activity of the Mór Fault permitted the deposition of a thick clastic succession, which started to form in the late Kiscellian. We recognized E-W striking dextral and NW-SE striking sinistral strike-slip faults of early Miocene age. The late Early to Middle Miocene syn-rift phase was associated with sedimentation only from the Sarmatian. The post-rift phase is marked by numerous normal and strike-slip faults, which controlled the evolution of late Miocene syn-sedimentary grabens and transtensional basins. The Miocene and Palaeogene sedimentary cover of the Vértes was eroded along pediment surfaces from the Pliocene onset of exhumation. The Quaternary slip of reactivated faults resulted in tilting of the pediment surfaces, sediment deformation and deflection of the drainage pattern. Landscape evolution was strongly influenced by wind erosion