Museum Design in the Age of Globalisation

16

A prospektív emlékezet károsodása szkizofréniában – S és Z alcsoportok

A prospektív emlékezet a célvezérelt viselkedésorganizáció azon alapvetõ rendszere, amely lehetõvé teszi, hogy egy szándékot megõrizzünk, elõhívjunk és a jövõ egy adott idõpontjában meghatározott kontextusban kivitelezzünk. Elgondolásunk szerint szkizofréniában a végrehajtó rendszer mûködési defektusával szoros kapcsolatban a prospektív emlékezeti (PM) mûködés is zavart lehet. Kísérletünkben n=20 szkizofréniával (DSM-IV szerint) diagnosztizált beteg és n=20 nemben, életkorban, iskolai végzettségben illesztett egészséges kontrollszemély vett részt. Vizsgálatunkban a Burgess és munkatársai (2001) által kidolgozott kísérleti eseményalapú PM paradigmát alkalmaztunk 3 kondícióval: alaphelyzet, elvárt helyzet és prospektív helyzet. A kísérlet alaphelyzetében nem voltak PM ingerek, a vizsgálati személyek egyszerû reakcióidõ feladatot hajtottak végre (’ongoing feladat’). Az ún. elvárt helyzetben a vizsgálati személyek az alaphelyzettel megegyezõ ’ongoing feladat’ végzése közben várták a PM ingereket, amelyek azonban a teljes feladatszakasz során sem jelentkeztek. A harmadik, ún. prospektív helyzet az elvárt helyezettõl abban különbözött, hogy itt a semleges ingerek között valóban meg is jelentek a PM ingerek. A szkizofréniával diagnosztizált személyek teljesítményét teljes csoport szinten vizsgálva megállapítható, hogy a betegek nem követtek el lényegesen több hibát az ún. prospektív helyzet PM feladatában, mint a kontrollszemélyek, viszont az alaphelyzetben és a prospektív helyzetben is szignifikánsan lassúbbak voltak, mint az egészséges kontrollcsoport. A betegcsoportnak prospektív helyzetben az alaphelyzethez viszonyítva szignifikánsan több idõre volt szüksége a helyes válaszok megadásához, mint az egészséges személyeknek, ami az ellenõrzési kontrollfolyamatok zavarának lehet az egyik következménye. A szkizofréniával diagnosztizált csoporton belül a Szendi és munkatársai (2010) által kialakított felosztás alapján megállapított S és Z alcsoportok eredményeit külön vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy prospektív memóriadeficit nem általános a betegek között, csak a kedvezõtlenebb, S alcsoport esetében jelentkezik. A kedvezõbb, Z alcsoport prospektív emlékezeti teljesítménye nem tér el az egészséges kontrollszemélyektõl

Double Dissociation of Explicit and Implicit Learning Performances in Neurocognitive Subgroups of Schizophrenia

INTRODUCTION Mapping cognitive functions in schizophrenia is important for approaching the etiological background of the disease.\ud OBJECTIVES To examine the explicit and the implicit learning processes with experimental psychological methods in neurocognitive subgroups identified by us earlier (Szendi et al, 2010). AIMS: To find substantial cognitive differences between the neurocognitive subgroups METHODS Patients with schizophrenia (n=19) and matched healthy control persons (n=11) participated in the study. The patients were recruited randomly from the patient pool which constitued the subject base for the original clustering process, we enrolled n=9 patients from the cluster S, and n=10 from the cluster Z. Besides the comprehensive neuropsychiatric assessment, the explicit learning performances were tested by a verbal learning task, while the implicit learning by the Alternating Serial Reaction Time Task. RESULTS While the whole group of patients did not differ from the healthy persons regarding either the explicit or the implicit memory tasks, the performances of the two subgroups of patients showed a double dissociation in these tasks. Whereas patients belonging to cluster S could recall significantly less words in the explicit cued recall test after the word-list learning than patients in cluster Z (and the healthy persons), the performance of patients in cluster Z in the implicit sequence-specific learning fell behind the cluster S (and the healthy group). CONCLUSIONS The double dissociation of explicit and implicit memory's impairments suggests that the neurocognitive background of the two subgroups of schizophrenia (S vs Z) might substantially differ from each other

Alcohol consumption among university students

The study investigated the alcohol consumption amon g university students (N = 658, mean age 20.63 ± 2.59 y/o). More than 90% of studen ts consume alcohol. Although the alcohol abuse is more serious in male students, females are also affected. Almost 90% of male and 80% of female students have been drunk during their life. Binge dr inking is widespread among the university students. Drinking pattern does not depend on marit al status; and most students do not drink alone. It suggests that they consume alcohol rather for fun t han for melancholy. The persistence of high levels of alcohol consumption in a large proportion of uni versity students stresses the need for effective preventive and treatment interventions for both sex es. Keywords : alcohol consumption, binge drinking, university s tudents

Pozícionális gének aktivitásának szerepe az idegsejt-fenotípus meghatározásában = Role of positional genes in the determination of the neuronal phenotype

A jellegzetes mintázatban aktiválódó pozícionális gének agyfejlődésben játszott szerepét vizsgálva az alábbi eredményeket nyertük: 1. A korai NE-4C embrionális idegi őssejtek indukálatlan állapotban regionálisan nem elkötelezettek; a neuron-képzés időszakában a regionális gének széles skálája aktiválódik; a sejtekből GABAerg, glutamaterg és szerotonin termelő neuronok is fejlődnek. 2. Az NE-4C sejtvonal transzfekciójával 11 idegi őssejtklónt alapítottunk; ezek a fejlődés minden szakaszában expresszálták az emx2 (antero-dorzális telencephalon) regionális gént; az NE-4Cemx2+ sejtek adhéziós sajátságai megváltoztak és katekolamin termelő neuronokat is képeztek. 3. Idegi őssejtvonalakat izoláltunk embrionális és kifejlett egéragyból új, szintetikus adhezív peptidkonjugátumok alkalmazásával; 4. A különböző agyi régiókból származó idegi őssejtvonalak és a belőlük in vitro fejlődő idegszöveti sejttípusok sok eredetre jellemző sajátságot megőriztek, de a hagyományos regionális gén-mintázat ezt az „emlékezetet” nem tükrözte; 5. Az egyes őssejt-klónok retinoid-érzékenysége és inherens retinsav metabolizmusa eltérő. Igazoltuk, hogy felnőtt agy neurogén régiói magas retinsav-tartalommal bírnak. 6. A kifejlett agyi parenchyma nem nyújt befogadó környeztet az őssejtek számára; a sérült előagyban az ős/progenitor sejtek szaporodnak, de nem differenciálódnak; túlnyomásos O2-kezelés hatására sporadikus idegsejt irányú fejlődés indítható. | Studies on developmental roles of „positional genes” in the formation of regional brain features led to the following results: 1. Early embryonic neural stem cells (NE-4C) are regionally not determined; in neuron-fromation phase, however, many regional genes got activated; GABAergic and glutamatergic neurons developed from the clon. 2. Inserting the Emx2 (antero-dorsal telencephalic) positional gene into NE-4C cells, 11 sub-clones were established, all expressing Emx2 throughout the entire differentiation period. The NE-4Cemx2+ cells displayed altered adhesive characteristics, and could generate catecholamine producing neurons. 3. By using novel synthetic adhesive peptide-conjugates, neural stem/progenitor clones had been established from different ages and regions of the mouse brain. 4. Neural stem/progenitor clones preserved several features characteristic to their origin, while the expression profile of traditional „regional genes” failed to reflect the regional „memory”. 5. The stem/progenitor clones displayed important differences in retinoid sentitivity and metabolism. In the neurogenic zones of the adult brain, enhanced retinoic acid contaent was demonstrated. 6. The adult brain parenhcyma is not permissive for the implanted stem/progenitor cells, regardless of their origin. In cortical lesion sites, the stem/progenitor cells proliferate, but do not differentiate. Hyperbaric O2-treatment was shown to allow sporadic neuronal differentiation

Explicit és implict tanulási teljesítmények kettõs disszociációja szkizofréniában

Jelen kutatás célja az volt, hogy az explicit (deklaratív) és implicit (nem-tudatos) tanulási folyamatokat vizsgálja szkizofréniában neuropszichológiai kísérleti módszerekkel. A vizsgálatban szkizofréniával DSM-IV szerint diagnosztizált betegek (n=19) és hozzájuk nemben, életkorban és iskolai végzettségben illesztett egészséges kontrollszemélyek (n=11) vettek részt. A betegek korábbi szisztematikus neurokognitív felmérésük alapján két alcsoportba voltak oszthatók, az ún. S (n=9) és Z (n=10) alcsoportokba (Szendi és mtsai, 2010). A neuropszichológiai állapotfelmérés során a résztvevõk téri-, vizuális- és verbális munkamemória feladatokat hajtottak végre (Corsi Kocka Teszt, Vizuális Mintázat Teszt, számterjedelem- és álszóterjedelem tesztek). A végrehajtó funkciók mûködését a Wisconsin kártyaszortírozási, valamint a kategória- és betûfluencia feladatokkal mértük. Ezt követõen a résztvevõk explicit és implicit tanulási teljesítményét teszteltük. Elõbbi során a résztvevõk két szólistát tanultak, majd 5 perces (matematikai feladattal kitöltött) késleltetést követõen egy hívóingerrel segített felidézési helyzetben kellett elõhívniuk a korábban tanult szavakat. Az implicit tanulás mérésére az Alternáló Szeriális Reakcióidõ Feladatot (ASRT) használtuk. A feladat során a résztvevõk a számítógép képernyõjének négy lehetséges pontján megjelenõ ingereket láttak. Minden ingerhez tartozott egy gomb a számítógép billentyûzetén; feladatuk az volt, hogy az éppen megjelenõ ingerhez tartozó billentyût a lehetõ leggyorsabban lenyomják. Az ingerek mozgása egy rejtett szekvenciát követett (pl. 2R4R1R3R), ami a vizsgálati személy számára nem tudatosult. A tanulási teljesítményt a szekvencia és a random elemek reakcióidõ különbsége jelzi. A betegek két alcsoportjának teljesítménye az explicit emlékezeti és az implicit szekvencia tanulási feladaton kettõs disszociációt mutatott. Míg a Z alcsoportba tartozó betegek szignifikánsan több szót tudtak felidézni a szólistatanulást követõ, hívóingerrel segített, explicit emlékezeti felidézési helyzetben, addig az implicit szekvencia-specifikus tanulási hatás csak az S alcsoportban volt kimutatható. Az explicit és implicit memória-károsodások kettõs disszociációja arra utal, hogy a két szkizofrénia alcsoport (S vs Z) neurokognitív háttere eltér egymástól

A priori tudás és filozófiai megismerés = A priori knowledge and philosophical thought

A pályázat keretében (1) felállítottunk egy konvencionalista elméletet a logikai igazságról, mely feltehetően kiterjeszthető a matematikaira igazságra; (2) elemeztük az intuíció szerepét Husserl és Heidegger munkásságában, és megvilágítottuk a kettejük közötti különbségeket; (3) védelmeztük az intuíciók filozófiai felhasználását a kísérleti filozófia nyújtotta kritika ellenében; (4) bíráltuk Chalmers felfogását az elgondolhatósági érvekről, és javaslatot tettünk Yablo elképzelésének továbbfejlesztésére; (5) védelmünkbe vettük az analitikus metafizikát mint alapvetően antikantiánus és revizionista vállalkozást; (6) fenomenológiai értelmezést kínáltunk Nietzsche genealógiájára, mely szerint a genealógiai a történeti a priori fellazítására irányuló szabadság-elvű vállalkozás; (7) feltártuk, hogy a filozófia Heidegger és Gadamer nevével fémjelzett hermeneutikai fordulata miként formálta át az a priori fogalmát és változtatta meg annak jelentőségét (8); válaszoltunk az analitikus filozófiai bizonyos fenomenológiai kritikáira, és megvizsgáltunk, hogy a fenomenológia miként járulhat hozzá az analitikus elmefilozófiához. Eredményeink azt sugallják, hogy az a felfogás, mely a filozófia és a tudomány elhatárolását az a priori és az empirikus megkülönböztetése révén szándékozik megtenni, nem különösképpen gyümölcsöző. | Within the framework of the project we (1) put forward a conventionalist account of logical truth, which can be possibly extended to mathematical truth; (2) explored the role of intuition in Husserl’s and Heidegger’s philosophy and highlighted how their accounts differ; (3) defended the use of intuitive judgments in philosophy against the criticism offered by experimental philosophy; (4) took issue with the Chalmers’s account of conceivability arguments and offered a new account which is an elaboration of Yablo’s approach; (5) described and defended the project of contemporary analytic metaphysics as a fundamentally anti-Kantian and revisionary enterprise; (6) offered a phenomenological interpretation of Nietzsche’s genealogy as an attempt at loosening the hold historical a priori has over us; (7) analyzed how the concept and the significance of the a priori has been transformed as a result of the hermeneutic turn in philosophy advocated by Heidegger and Gadamer; (8) defended analytic philosophy against some criticism by phenomenologists and explored the ways in which phenomenology may contribute to analytic philosophy of mind. Our results suggest the distinction between philosophy and science in terms of a priori and empirical character is not particularly revealing