Hillside Fortification Remains in the Middle of a Vineyard (Efforts to Locate the Remains of Novi Zrin Stronghold)

Autori u članku nastoje odrediti lokaciju utvrde Novi Zrin koja je postojala od 1661. do 1664. godine. Na temelju izvora pronađenih u novije vrijeme oni su nadopunili i potvrdili ranije poznata razmišljanja o smještaju Novog Zrina s lijeve obale Mure kod sutoka potoka Kaniže i Mure.In this article, the authors have tried to pinpoint the actual fortification location of Novi Zrin stronghold, which existed in the period 1661 to 1664. Recent sources have confirmed and updated previous hypothesis that Novi Zrin stronghold had been built on the left bank of Mura river, nearby the confluence of Kanizsa and Mura tributary streams. On 10 August 1664, a special king’s envoy Simon Reninger accepted the peace treaty inside the Turkish military camp, its Chapter 6 defining the following: “Neither side in the conflict is allowed to rebuild the above said fortification, located opposite Kanizsa, nor provide supplies to its military crew, as this stronghold might encourage further rebellion”. This ended the war that had broken in 1663 for various reasons, one of them being the existence of Novi Zrin stronghold. The cause of war, casus belli, Novi Zrin had been built in 1661 on the left bank of Mura river, near the confluence of Kanizsa and Mura tributary streams, on the Turkish soil at the time. It was taken over by Turks on 30 June 1664, after a three-week siege and burnt to the ground on 7 July. It finally disappeared from the face of earth, even though further maps from early 18th century continued to mark it. There were numerous attempts later on to define the stronghold’s location and geographic position. However, those attempts were not accompanied with proper identification of certain recognition points on today’s location. This article will be such an attempt, using graphics and satellite maps, in field research of the site. We hope this will contribute to success of future excavations

A Zrínyi-árok azonosítása Egy 1662-ben épített műszaki zárelem

Historical records preserved the memory of Miklós Zrínyi’s deed (Nikola Zrinski) when in 1662, he connected the River Mura with the Kanizsa Creek via a ditch. The military engineer Holst has illustrated these ditches, but it is also visible that two natural water catchment areas were also incorporated into the system. When examining the GIS (Geographical Information System) materials of the area, we can recognize the remains of the Zrínyi Ditch in a ditch still existing at Kollátszeg. Even today, it still connects the river and the creek, and traverses two adjacent backwaters, of which the one on the east is more recognizable from the street system of the settlement. The current lines of the ditch on the western side do not match with those drawn by the military engineer Holst, so with field research we have proven that this section of the Zrínyi Ditch has been filled by now, but it still has recognizable features both on the ground and in the micro terrain of the area too. The significance of this research is the fact that the ditch is only the second work – after Novi Zrin – inside Hungary that is directly connected to Miklós Zrínyi (Nikola Zrinski). This construction also proves that Zrínyi (Zrinski) was far ahead of his time even in this field. He recognized and utilized on a high level the potential of the terrain, and this way he increased the efficiency of defence when protecting his beloved country

Sabre of Nikola IV. Zrinski of Siget

Autori ispituju prije svega sablju Nikole Zrinskog (1508–1566), koji je branio Sigetvar od naleta armije Sulejmana Veličanstvenog, i tijekom opsade poginuo junačkom smrću, sablju, koja se čuva u Beču u Kunsthistorisches Museumu. Nacionalno sveučilište javnih službi, pravni nasljednik Sveučilišta narodne obrane Nikola Zrinski je jedno od skrbnika tradicije Zrinskog, povodom memorijalne godine Zrinskog, 2016-te organiziralo je ekspertnu skupinu za obnovu istraživanja bečke sablje Zrinskog. Članovi skupine, povjesničari naoružanja i vojni povjesničari su uz pomoć bečkog veleposlanstva Mađarske dobili odobrenje za proučavanje relikvije na licu mjesta, koja se nalazi u oružarnici Kunsthistorisches Museuma, tijekom toga su zabilježili spoznaje o stanju oružja i točno su utvrdili njegove mjere.The authors are examining the sabre of Nikola Zrinski (1508–1566), who defended Sigetvar from the attack of Suleiman the Magnificent and died a heroic death during the siege. The sabre is exhibited in the Museum of Art and History in Vienna. National university of public services, legal descendant of the University of national defence Nikola Zrinski is one of the guardians of the Zrinski tradition and on the occasion of the memorial year of Zrinski in 2016 it organised an expert group with the objective to renew the research of Zrinski’s sabre from Vienna. Members of the group, historians of arms and military historians with the assistance of the Hungarian embassy obtained the permission to examine the relic exhibited in the armour room of the Museum of Art and History in Vienna in situ. During examination of the sabre, they established facts regarding its conditions and defined its exact measurements

Zrínyi-Újvár kutatása a hadirégészet eszközeivel II. rész

ÖSSZEFOGLALÁS: A szerzők tanulmányukban Zrínyi-Újvár feltárásának példáján keresztül mutatják be a hadirégészet eszközrendszerét és módszertanát. A vár 1664-es ostromát és elfoglalását követően, a törökök a cölöpökkel erősített földvár falait és épületeit lerombolták, felgyújtották, kútját betemették. A szerzők a tanulmány első részében, az elméleti bevezető után ismertették a feltáráshoz alkalmazott technikákat és módszereket. Az elvégzett mérések eredményesnek bizonyultak, a várfal nyomait a Mura bal partján, a Szent Mihály-hegy északi végén találták meg. A második részben a további feltárások érdekében alkalmazott lézeralapú távérzékelési technológiát, valamint a különböző műszeres vizsgálatok alkalmazását tárgyalják. Az eddigi kutatási eredmények összefoglalása után a szerzők elárulják az olvasóknak, hogy legújabb kutatásaik a Zrínyi család gazdag fegyvertárának még fellelhető darabjaira vonatkoznak, áttörést ígérve ezen a területen is

Zrínyi-Újvár kutatása a hadirégészet eszközeivel I. rész

ÖSSZEFOGLALÁS: A hadirégészet a hadtörténelem segédtudománya, amely a terepkutatás során elsősorban a történeti régészet szemléletének megfelelően, a levéltári forrásokon alapuló hadtörténeti rekonstrukciók alapján megfogalmazott kérdésekre keres választ. A hadtörténelmi forráskritika egy eszközének is tekinthetjük, azonban a célirányos kutatások során – a természettudomány eszközrendszerét alkalmazva –, képes új információk, tehát új forráscsoport feltárására, azonban ezek értelmezése csak az írott források tükrében adhat tudományos értékű eredményt. A szerzők tanulmányukban Zrínyi-Újvár feltárásának példáján keresztül mutatják be azt az eszközrendszert és módszertant, amelyek használatával hozzájárultak Zrínyi Miklós örökségének megőrzéséhez. ABSTRACT: Military archaeology, as a discipline of military history and in accordance with a historical archaeology approach, aims to answer questions through field survey that are based on historical reconstructions from the relevant archives. It may be considered as a source criticism tool for military historians when, in case of targeted research, and by applying the means of natural science, battlefield archaeology is able to provide new sets of information too. On the other hand, scientific results may only be achieved once these findings are interpreted in the light of written sources. This article aims to present, through the example of Novi Zrin, a set of tools and methodology that contribute to the preservation of the Miklós Zrinyi heritage

A hadtudomány és a hadviselés komplexitása a XXI. században

Ez a kiadvány „Korszerű hadviselés - hadtudományi kutatóműhely” kutatóinak a tanulmányaiból lett válogatva, példázva az olvasóknak a kutatóműhely kiemelt kutatási területeinek munkáját. A 2014 és 2015-ben működött kiemelt kutatási területek: − Kiképzés-felkészítés virtuális (szimulációs) környezetben. − Az összhaderőnemi és légi műveletek evolúciója. − A víz, mint stratégiai erőforrás, az éghajlatváltozás hatása a biztonságra és a katonai erő alkalmazására, a hadviselés ökológiai kérdései. − Csata és hadszíntérkutatás módszertani kérdései. − A Varsói szerződéstől a NATO-tagságig (a Magyar Honvédség és a magyar közigazgatás tevékenysége a határaink melletti válságok idején). − Katonaföldrajz-geoinformációs technológiák. − „Az éghajlatváltozás hatása a biztonságra és a katonai erő alkalmazására, a hadviselés ökológiai kérdései” − Az ellátási lánc, mint kritikus infrastruktúr

Balla Tibor könyve a honvédtisztképzés irányítóiról = Tibor Balla’s Book on the Directors of the Military Officer Training

2022-ben jelent meg Balla Tibor ezredes, kutatóprofesszor könyve a magyar honvédtisztképzés irányítóiról, amely lényegében azon tisztek életútját foglalja adattárba, akik az 1872–1945 közötti időszakban a Ludovika Akadémia élén álltak. Írásomban azon túl, hogy röviden bemutatom a kötetet, kedvet csinálva annak elolvasásához, igyekszem bemutatni azt a folyamatot és kutatói környezet, amelynek eredményeként megszületett ez a figyelemre méltó kötet

Kell-e nekünk Zrínyi Miklós emléke? Ohmann Béla székesfehérvári Zrínyi szobra = Do we need the memory of Miklos Zrínyi? Béla Ohmann’s Zrínyi statue in Székesfehérvár

A napjainkban „A magyar vitéz” elnevezést viselő székesfehérvári szobrot Ohmann Béla 1939–1940-ben készítette a Vitézi Rend ottani székházára. A szobor jobb kezében látható írótoll, a bal kezében levő szablya és a lábánál levő Zrínyi-címer alapján bizonyossággal állítható, hogy a művész Zrínyi Miklós (1620–1664) szobrát készítette el. Annál inkább, mivel a művész fennmaradt vázlatrajzán is Zrínyi neve szerepel, és dokumentumok bizonyítják, hogy a szobrot 1980 előtt hivatalosan is Zrínyi-szobornak nevezték. Fitz Jenő múzeumigazgató használta először a szoborra „A magyar vitéz” elnevezést, amit a Vitézi Rend által 2013-ban a szobron elhelyezett tábla rögzített. Írásomban ismertetem a szobor történetét és azt a munkát, melyet annak érdekében végeztem, hogy a szobor visszakapja eredeti nevét. = The Magyar Vitéz (Hungarian knight) statue in Székesfehérvár was made by Béla Ohmann in 1939–1940 for the headquarters of the Order of Vitéz. Based on the pen in the right hand of the sculpture, the sabre in his left hand, and the coat of arms of Zrínyi family at his feet, it is probable that the artist made the sculpture of Miklós Zrínyi (1620–1664). Documents show that the statue was officially called the Zrínyi statue before 1980. It was museum director Jenõ Fitz who first used the name Magyar Vitéz for the statue, which was carved on the statue by the Order of Vitéz in 2013. In my writing, I describe the history of the statue and the work I did to get its original name back to the statue