A malnutriciós-inflammatiós komplex szindróma patofiziológiai szerepe vesetranszplantációt követően = Role of malnutrition-inflammation complex syndrome in pathophisiology after kidney transplantation

Jelen tanulmányunkban 993 prevalens beteg bevonásával felmértük a malnutriciós-inflammatiós komplex szindróma (MICS) jelenlét, a poszt-transzplantációs vérszegénységgel és beteg- illetve vesegraft túléléssel való összefüggését vesetranszplantált betegek körében. A Malnutriciós Inflammatiós Skála (MIS) alkalmas a MICS jelenlétének és súlyosságának becslésre ebben a betegcsoportban. Eredményeink szerint 60 ml/perc becsült glomerulus filtrációs ráta alatti graftfunkció esetén a MIS önálló és szignifikáns prediktora a poszt-transzplantációs vérszegénységnek. A MIS skálán 1 pontszám emelkedés 13%-os halálozási esélynövekedéssel társul vesetranszplantált betegekben számos társváltozóra való korrekció után is. Tudomásunk szerint munkacsoportunk volt az első a világon, aki a MICS szerepével foglalkozott vesetranszplantált betegek körében. | We assessed the presence and role of Malnutrition-Inflammation Complex Syndrome (MICS) in kidney transplanted patients including 993 prevalent patients. We also assessed the association between MICS versus post-transplant anemia, graft and patient survival. The Malnutrition Inflammation Score (MIS) is a reliable instrument to assess the presence and severity of MICS in this population. MIS was a significant and independent predictor of post-transplant anemia in kidney transplanted patients with estimated glomerular filtration rate below 60 ml/min. One point increase in MIS scale was significantly associated with 13% elevated mortality risk in these patients even after adjusting for several co-variables. To our knowledge our study group was the first to assess MICS in kidney transplant recipients using the MIS scale

Nyugtalan láb szindróma: a leggyakoribb „ismeretlen” kórkép = Restless legs syndrome: the most prevalent “unknown” disorder

Napjainkban az alvászavarokat is a jelentős krónikus betegségek közé sorolhatjuk, tekintettel hosszú távú élettani és pszichoszociális következményeikre, életminőségre gyakorolt hatásukra. A nyugtalan láb szindróma 5–10%-ban fordul elő a felnőtt lakosság körében. Gyakori, mégis aluldiagnosztizált kórkép, amelynek a következményei nem elhanyagolhatóak. A betegek túlnyomó többsége insomniában szenved, amelynek következtében romlik nappali teljesítményük, életminőségük. Bár a nyugtalan láb szindróma az alvászavarok közé tartozik, nem csak az alvás minőségét befolyásolja. A kellemetlen szenzoros tünetek a betegek mindennapi életére is hatással vannak. Az utóbbi időben vált ismertté, hogy a nyugtalan láb szindróma a népegészségügyi szempontból vezető helyen álló cardiovascularis betegségekkel is kapcsolatot mutat. Orv. Hetil., 2011, 152, 259–266. | Sleep disorders are also considered as significant chronic disorders, as their physiological and psycho-social consequences are well documented. Restless legs syndrome has high prevalence, as it occurs in 5–10 % of the general population. Since clinical presentation is not well appreciated by many of the health care professionals, only a small proportion of the patients with restless legs syndrome is diagnosed and treated. The consequences of disease, however, are not negligible. The majority of the patients suffer from insomnia, impaired daytime functioning and quality of life. Although, restless legs syndrome is frequently characterized as a sleep disorder, it does not only influence sleep but also the daytime functioning of the patients. Additionally, restless legs syndrome causes not only subjective complaints and sleep disruption, but it is also associated with cardiovascular disorders. Orv. Hetil., 2011, 152, 259–266

Magnesium-dependent atpase as a possibility for the investigation of deponating environmental loads in a hepatocyte model

Chemicals that load the environment can be chlorobenzenes with massive chemical stability. They induce a dose-dependent toxic effect in the cells of affected tissues, and because of their high frequency of occurrence in the food chain, they can be used as expositors in environmental exposure models. In this work, we wanted to investigate the magnesium-dependent ATPase activity of chlorobenzenes in hepatocytes

Sugar substitute compounds as environmental exposures - aspects from neuroendocrine functions

It is an extremely interesting question to what extent elements of psychic activity (e.g. cognition) in social existence can change by mediating neuroendocrine communication when it is necessarily altered by chemical environmental influences (e.g. nutritional biological agents) through real technosphere exposures. In the processes of learning and memory, biological mechanisms regulated by the neuro-endocrine system appear predominantly, showing a network relationship with essential local system properties. Exposures (dietary supplements) are tested on in vitro models by monitoring the events of neuro-endocrinological communication (hormone secretions, monoamine /adrenaline and serotonine/) and their changes in exposure

A fibrocyte model for monitoring environmental chemicals

Human activity affects all elements of the Earth's environment and the system of relationships between them. Chlorobenzenes created during chemicalization are capable of modulating the adaptation potential of biological organisms and because of their high frequency of occurrence in the food chain, they can be used as expositors in environmental exposure models. It is necessary to develop a biological model system suitable for the investigation of environmental pollutant chemical agents, which indicates changes quickly and easily

A Nap sötét oldala: retinopathia solaris esetének multimodális bemutatása

A solaris retinopathia a fotoreceptorok és a retina pigmentepitheliumának ultraibolya (UV) fény okozta fotokémiai és termikus károsodása. A behatás következtében a leggyakoribb panaszok között a visuscsökkenés, a homályos látás és a pozitív scotomák szerepelnek. A diagnózis alkotásában az optikai koherencia tomográfia (OCT), a mikroperimetria és a fluoreszcein angiográfia (FLAG) nyújt segítséget. A szerzők egy 18 éves férfi esetét mutatják be, aki prolongált napfény-expozíció után jelentkezett a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján, mindkét szemet érintő centralis scotoma miatt. Az OCT-felvételeken a retina egyes rétegeiben folytonossághiányt és reflexiófokozódást figyeltünk meg, míg mikroperimetriás vizsgálattal a laesióknak megfelelően érzékenységcsökkenés volt tapasztalható. A féléves követés során a jobb retina folytonossághiánya csökkent, míg a bal oldal teljes restitúciót mutatott. A mikroperimetriás lelet az OCT-n látottakkal korrelált. A beteg szubjektív panasza a jobb szemén minimálisra csökkent, mindennapi életét nem korlátozza, a bal szemére megszűnt. A solaris retinopathiának jelenleg specifikus terápiája nincs. A pana- szok és az eltérések kedvező esetben 3–6 hónap alatt normalizálódnak, ez felhívja a figyelmet a megfelelő tájékoztatás és a prevenció szerepére

Disease course, frequency of relapses and survival of 73 patients with juvenile or adult dermatomyositis

Objective Our aim is to present the disease course, frequency of relapses and survival of juvenile and adult dermatomyositis (JDM/DM) patients. Methods Analysis was performed using data on 73 patients. The median follow-up for 38 JDM patients was 32 months and 78 months for 35 adult DM patients. Results 23/38 JDM patients (60%) had monophasic, 12/38 (31.6%) had polycyclic and 3138 (7.9%) had chronic disease. Among children treated only with glucocorticoids, 12/20 (60%) had monophasic and 8/20 (40%) had polycyclic disease. 10/17 (58.8%) children, who required second-line immunosuppressive agents, had monophasic and 4/17 (23.5%) had polycyclic disease. 18/35 DM (51.4%) patients had monophasic, 13/35 (37.1%) had polycyclic, 1/35 (2.9%) had chronic disease and 3135 (8.6%) had fulminant myositis. Among DM patients requiring only glucocorticoids, 12/20 (60%) were monophasic and 8/20 (40%) were polycyclic. In patients requiring second-line immunosuppressive agents, 6/15 patients (40%) had monophasic and 5/15 (33.3%) had polycyclic disease. Among patients with polycyclic disease, the risk of relapse was higher during first year than later in the disease course. None of the JDM patients have died, while 4 disease-specific deaths occurred in adult patients. There was no significant difference between the survival of JDM and DM patients. Discussion There was no correlation between relapse-free survival and the initial therapeutic regimen. Many of our patients had polycyclic or chronic disease. As relapses can occur after a prolonged disease-free interval, patients should be followed for at least 2 years. Although we found a favourable survival rate, further investigations are needed to assess functional outcome

Reguláló RNS és génexpressziós profil központi idegrendszeri demyelinisatióban: sclerosis multiplex vonatkozások = Regulatory RNA and gene expression profiling in demyelination and remyelination of the central nervous system: implications to multiple sclerosis

A projekt folyamán de- és remyelinisatio gén expresszióját és ennek poszt-traszkripciós szabályozását vizsgáltuk állatmodellben. Array és kvantitatív RT-PCR alkalmazásával 3 miRNS differenciált expresszióját észleltük a de- és remyelinisatio során: egy miRNS funkciója eddig nem volt ismert. Ez a miRNS a fejlődő idegrendszer corpus callosumában is differenciáltan expresszálódott, ami a myelinisatio szabályozásában játszott szerepére utalhat. A prediktív target géneket 5 adatbázis elemzésével vizsgáltuk, majd útvonalelemzést végeztünk. Microarray alkalmazásával vizsgáltuk a génexpressziót a de- és remyelinisalt corpus callosumban. Beállítottuk az in situ hybridisatiot a miRNS detektálására; jelenleg zajlik a csendesítés oligodendrocyta sejtvonalon. Az eredmények a de- és remyelinisatio géenexpressziós szabályozásának molekuláris mechanizmusát, génexpressziós és miRNS által szabályozott útvonalakat tárhatnak fel. Szintén zajlik génexpressziós array-ek eredményeinek összehasonlítása a demyelinisalt és a gyulladásos állatmodellekben, illetve sclerosis multiplex agyi plakkokból: ez degeneratív és gyulladásos biomarkerek azonosítását célozza, melyet az SM hosszú távú prognózis predikciójára alkalmaznánk. | We have examined de- and remyelination-related gene expression and its post-transcriptional regulation in an animal model of MS. By using array and quantitative RT-PCR, we have identified differential expression of 3 miRNAs during de- and remyelination: function of one miRNA has not been known. This particular miRNA was also differentially expressed during developmental myelination. We also screened for predictive target genes using 5 different databases, and performed pathway analysis. Furthermore gene expression in the de- and remyelinated corpus callosum has been also examined by microarray. In situ hybridisation has been established for detection of miRNAs, and we have started silencing experiments by establishing oligodendrocyte cell lines. Our results may reveal molecular pathways of gene expression and gene expression regulation related to de- and remyelination. We have also started comparing gene expression in degenerative and inflammatory models of MS, as well a sin MS plaques. These experiments may result in identification of novel degenerative and inflammatory biomarkers, which we can translate back to human MS and use in prediction of long-term prognosis