Mennyit vár ma Magyarországon egy myelomás beteg a diagnózisig?

INTRODUCTION: Long delays with the diagnosis of myeloma are common. So far there has not been a comprehensive study on this issue in Hungary. AIM: The aim of the authors was to analyze the waiting time from their first symptoms to the diagnosis of myeloma. METHOD: 193 myeloma patients treated in one large tertiary referral hematology centre in Hungary were included. RESULTS: The median time was 4.1 months (0-35.4) until diagnosis, and 5.2 months (0-35.4) until treatment. The delay was longer in patients with better prognosis (early stage, low cytogenetic risk), in nonsecretory disease and in 5 patients with amyloidosis. There was no significant relationship between the delay and the survival. CONCLUSIONS: Considering the results of the present study and earlier literature data, the authors look for possibilities to improve the diagnostic delay. They think that the key to an earlier diagnosis is in the hands of the primary care physicians as they see the patients first and decide whether it is necessary to refer them to further test and to which specialty. Helping them with diagnostic algorithms, clear referring pathways, fast tracking patients with urgent problems, and making serum electrophoresis universally available in the primary care could help to reduce the time that myeloma patients spend waiting. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1538-1543

A renin-angiotenzin rendszer szerepe a csontátépülés szabályozásában = The role of the renin-angiotensin system in the regulation of bone-remodelling

Számos humorális faktor veszt részt a csontszöveti remodelling szabályozásában. Feltételeztük, hogy a szöveti renin-angiotenzin rendszer (RAS) és a transforming growth factor (TGF)-beta is hatással van az osteoblastok funkciójára. In vitro vizsgáltuk MC3T3-E1 osteoblastok proliferációját és differenciálódását TGF-beta vagy angiotenzin II (Ang II) kezelés hatására. Eredményeink szerint a TGF-beta fokozza az immediate-early gén c-fos expresszióját és az osteoblastok proliferációját, ezzel szemben az gátolja az osteogen differenciációt. Továbbá az Ang II gátolja a proliferációt, de nem befolyásolja az osteogen markerek expresszióját. Az osteogen remodelling befolyásolása az endogén RAS aktivitáson és TGF-beta szintézisen keresztül ígéretes terápiás lehetőségeket kínál. További kutatásokat igényel a fenti jelenségek mögött húzódó intracelluláris események feltárása. | Several humoral factors are known to play role in the regulation of bone remodelling. It is conceivable that local renin-angiotensin system (RAS) and transforming growth factor (TGF)-beta have an impact on osteoblast function. We analysed proliferation and differentiation of MC3T3-E1 osteoblast treated with TGF-beta or angiotensin II (Ang II) in vitro. Our results show that TGF-beta increased the expression of c-fos an immediate early gene and subsequently the proliferation of osteoblasts. On the contrary TGF-beta inhibited the osteogenic differentiation. Moreover angiotensin II inhibited osteoblast proliferation and did not influence differentiation. Regulation of osteogenic remodelling via controlling endogenic RAS activity and TGF-beta synthesis would be an intriguing new therapeutic opportunity. Further investigation is required to clarify the intracellular event leading to these phenomena

Az Építészet és a természet kapcsolata a Hotel Kikelet és a Da Vinci Klinika példáján

13

Mennyiségi molekuláris genetikai vizsgálatok és nagy kapacitású sejtelválasztás együttes alkalmazása rosszindulatú myeloid megbetegedéskeben = Combined application of molecular genetic techniques and high capacity cell sorting in malignant myeloid diseases

Többféle molekuláris diagnosztikai módszer alkalmazásával vizsgáltuk új örökletes tényezők hatását a kórképek kialakulására és klinikai sajátosságaira rosszindulatú myeloid megbetegedésekben. Korábbi kutatásainkhoz kapcsolódóan elsőként fedeztük fel a vasanyagcsere örökletes oki tényezője és a krónikus myeloproliferatív szindróma (CMPD) közötti kapcsoltságot. Szintén CMPD-ben erősítettük meg és terjesztettük ki mások megfigyeléseit, hogy a JAK2 gén 46/1 haplotípusa fokozott gyakoriságot mutat CMPD-ben és elsőként írtuk le ugyanezt akut myeloid leukémiában. Így ez a genetikai sajátosság hajlamosító tényező lehet mindkét kórképben. Részletes klinikai adatgyűjtéssel kimutattuk, hogy a JAK2 gén 46/1 haplotípus jelenlétében gyakoribb a myelo-monocytás morfológiájú AML, a klinikai lefolyás során gyakoribb a fertőzéses halálozás, és kedvezőtlenebb a betegség-mentes, ill. összesített túlélés. Krónikus myeloid leukémiában (CML) vizsgáltuk a tirozin kináz inhibitor rezisztencia két fontos mechanizmusa a kiegészítő kromoszóma eltérések, illetve az ABL gén kináz domén mutációk jelentőségét és kapcsolatát. Szintén CML-ben, többféle molekuláris genetikai technikát, illetve bioinformatikai elemzést alkalmazva mutattuk ki, hogy az ABL gén 7. exon deléciója nem játszik szerepet az imatinib-rezisztencia kialakulásában. A pályázati alatt a témavezető, ill. helyettese utolsó és egy megosztott első szerzőségével 6 (IF:23,334), és további 15 társszerzős nemzetközi közlemény született (IF:43,928). | In the framework of the present project, effects of inherited factors were examined on the formation of certain disease types and clinical characteristics of patient cohorts with malignant myeloid diseases. Connected to earlier research, we first described the association between inherited factor of iron metabolism and chronic myeloproliferative syndrome (CMPD). Testing this CMPD cohort, we confirmed and extended recent results inasmuch as the frequency of 46/1 haplotype of the JAK2 gene is increased in CMPD and we first described this in acute myelogenous leukemia (AML). We found that in the presence of the JAK2 46/1 haplotype the myelo-monocyter morphology subtype of AML is more frequent, as well as the infection as cause of death, moreover the disease-free and the overall survival is poorer. In chronic myelogenous leukemia (CML) cohorts, the significance and relationship of two mechanisms of tyrosine kinase inhibitor resistance, namely the additional chromosome alterations and mutations of the kinase domain of the ABL gene were studied. Testing the same CML cohorts, we found that, the exon 7 deletion of the ABL gene does not play a role in the formation of imatinib-resistance. During the project, 6 international publications (IF:23,334) were published with senior and one shared first authorship positions of the project leader and his deputy in the immediate topic of the current project. In addition, 15 further co-author publications were also published (IF:43,928)