Mucocele of the appendix: An unusual cause of lower abdominal pain in a patient with ulcerative colitis

The authors report the case of a 60-year-old male patient. In November 2001 he developed intestinal symptoms of bloody diarrhea and abdominal pain. Colononoscopy and biopsy established the diagnosis of ulcerative colitis (proctosigmoiditis). The disease activity was moderate at the beginning. No significant laboratory alterations were found (including CEA, CA19-9), and mesalazine was started orally. He was in remission until November 2003, when he was admitted to our Outpatient Clinic for upper and right lower abdominal pain and bloody diarrhea. Colonoscopy found proctosigmoiditis with a moderate activity, gastroscopy revealed chronic gastritis, laboratory data was normal. Treatment was amended with mesalazine clysma and methylprednisolone (16 mg) orally. Symptoms ameliorated; however, right lower abdominal pain persisted. US and CT examination demonstrated a pericecal cystic mass (11 cm x 3.5 cm). At first pericecal abscess was suspected, as the previous US examination (6 mo earlier) had revealed normal findings. Fine needle aspiration was performed. Cytology confirmed the diagnosis of mucocele. The patient underwent partial cecum resection and extirpation of the mucocele. He recovered well and the final histology revealed a cystadenoma of the appendix. Follow up was started. The patient is now free of symptoms. Although primary adenocarcinoma of the appendix is uncommon, the authors emphasize that preoperative diagnosis of an underlying malignancy in a mucocele is important for patient management; however, it is difficult on imaging studies

Műtéti preparátum eltávolítása a hüvelyen keresztül a vastagbelet érintő mélyen infiltráló endometriosis laparoszkópos műtéte során

The authors report a case of a 27-year-old patient who had deeply infiltrating endometriosis involving the rectum, sigmoid colon and the rectovaginal septum, which was removed by laparoscopic surgery. During surgery the affected bowel segment, the deeply infiltrating nodule of the rectovaginal septum and the posterior vaginal wall were resected and the 12 cm long specimen was removed transvaginally. Postoperative bleeding was noted in the first postoperative day, which was treated laparoscopically, aswell. This case history confirms data from the literature showing that the natural orifice specimen extraction procedure can widely be applied during operations for deeply infiltrating endometriosis and that laparoscopic anterior resection is a safe and feasible method for the treatment of colorectal deeply infiltratnig endometriosis. Moreover, perioperative complications can be treated by means of laparoscopic surgery. Orv. Hetil., 2014, 155(11), 420-423

Mélyen infiltráló colorectalis endometriosis miatt végzett multidiszciplináris laparoszkópos műtétek során szerzett tapasztalataink

Introduction: Deep infiltrating endometriosis is a particular form of endometriosis that penetrates the peritoneal surface or it reaches the subserosal neurovascular plexus. Aim: The aim of the authors was to analyze the results of segmental colorectal resections performed for deep infiltrating endometriosis. Method: Between 2009 and 2012, 50 patients underwent segmental rectum or/and sigmoid resection for endometriosis. Results: 21 patients had ultralow rectal resection and 29 patients had low colorectal anastomosis or anterior resection. Concomitant intervention in other organs was required in all cases, including gynecologic procedures (n = 50), additional gynecologic (n = 47), vesical (n = 9) and ureteral (n = 18) resections. The mean number of endometriosis lesions was 2.4+/-1.8 per patient. In all patients fertility was preserved. Severe surgical complications (Clavien-Dindo stage III or more severe) occurred in 3 patients (6%). Conclusions: The results confirm that segmental bowel resection is an efficient and safe method for the treatment of deep infiltrating colorectal endometriosis. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 182-186

A vastagbél-diverticulosis sebészi kezelése. Javallati dilemmák, kezelési lehetőségek, műtéti megoldások

Bevezetés: A vastagbél-diverticulosis a lakosság kb. 60%-át érinti, incidenciája folyamatosan növekszik. A betegek 6%- ánál van szükség sebészi beavatkozásra. Jelenleg nincs egységes irányelv, mikor indokolt elektív műtétet végezni. Módszer: Retrospektív módszerrel elemeztük az osztályunkon 2017. július 17. és 2020. április 30. között vastagbél- diverticulosis miatt operált betegek demográfiai és műtéti adatait, emellett a szövődmények arányát. Összehasonlítot- tuk az elektív (EM) és a sürgős műtétek (SM), illetve a nyitott és a laparoszkópos műtétek adatait. Eredmények: 38 operált beteg közül 19-nél történt EM, illetve 19 betegnél SM. A betegek átlagéletkora az EM-eknél 64 év, az SM-ek esetében 67 év volt. EM-nél az indikáció 12 esetben recidiváló diverticulitis, 5 esetben colovesicalis, 2 esetben colovaginalis sipoly volt. SM-nél az indikáció 17 esetben perforáció, 2 esetben hasüregi tályog volt. Az EM-ek 89%-a laparoszkópos módon került elvégzésre; az átlagos műtéti idő EM/SM esetében 96 perc/89 perc, az átlagos ápolási napok száma 17/14 volt. Az EM-csoportból 1 beteg, míg az SM-csoportból 5 beteg meghalt. Szignifikáns különbség volt a műtét típusa, a stomaképzés és a transzfúziós igény tekintetében. Nem találtunk szig- nifikáns eltérést a posztoperatív ápolási napok és a mortalitás tekintetében. Következtetés: Az elektív műtétek alacsonyabb morbiditása és mortalitása, illetve a laparoszkópos technika alkalmaz- hatósága miatt törekedni kell a tervezett műtétre. Nincs egységes irányelv a relatív műtéti indikáció felállításában: gasztroenterológus és sebész által felállított, személyre szabott kezelési stratégia szükséges. Véleményünk szerint in- dokolt a műtét, amennyiben igazolt diverticulosis esetében szigorú diéta mellett kiújul a gyulladás

A laparoszkópos cholecystectomia fejlődése az 1994-ben és 2007-ben végzett cholecystectomiák tükrében = The development of laparoscopic technology in light of cholecystectomies performed between 1994 and 2007

A laparoszkópia térhódítása egy alapjaiban új műtéti technika elsajátítását kívánta meg a sebészektől. Mára e technika egyértelműen teret nyert a gastrointestinalis sebészetben is. A laparoszkópos cholecystectomia (LC) fejlődésének áttekintése sok tanulsággal szolgálhat a haladó laparoszkópos műtétekhez, s a tapasztalatok felhasználása hasznos lehet más, új minimálisan invazív technikák bevezetésénél is. Módszer és anyag: A laparoszkópos technika elterjedése és rutinműtétté válása után 1994-ben, illetve 13 évvel később, 2007-ben a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján végzett cholecystectomiák adatait retrospektíven vizsgáltuk. Az adatfeldolgozást az SPSS 16.0 programcsomag segítségével készítettük. A szignifikanciaszint meghatározásához χ 2 -próbát használtunk. Eredmények: A vizsgált időszakban a cholecystectomiáknál a laparoszkópos technika egyértelmű térnyerése volt megfigyelhető (52,09% vs. 90,13%) emelkedő esetszám (263/304), változatlan életkor (~53,5 év) és nő/férfi arány (75/25%) mellett. A BMI mérsékelten emelkedett (26,5 vs. 27,6), de gyakrabban kerültek kórosan kövér betegek laparoszkópos műtétre (BMI: 25–30: 37,93% vs. 44,39%, 30–35: 13,79% vs. 20,6%, 35–40: 6,89% vs. 5,82%, illetve 40 \lt; 0% vs. 1,34%), miközben a posztoperatív ápolási napok száma radikálisan csökkent: 5,9 napról 2,3 napra. Míg a laparoszkópos műtétek után 1994-ben átlagban 2,9 napot töltöttek a betegek a klinikán, 2007-ben a betegek majdnem negyede 1 nappal a műtétet követően távozott. Az LC ideje 78 percről 53 percre csökkent, és csökkent az intraoperatív vérzés, epehólyag-perforáció és kőkihullás száma. A konverziós arány ugyanakkor 2,7%-ról 4,9%-ra emelkedett. 2007-ben a laparoszkópos cholecystectomiák 3%-ánál (10 beteg) csupán 3 portot használtunk a műtét elvégzéséhez. Megbeszélés: A technika elsajátításának következményeképpen a korábban felállított relatív és abszolút kontraindikációk revízióra kerültek, s jelenleg a cholecystectomiák több mint 90%-a laparoszkóposan történik. A laparoszkópos technika fejlődésének vizsgálata során nyert adatok felhasználhatóak a természetes szájadékokon keresztüli sebészet kutatásakor, a módszer elsajátításakor, illetve esetleges bevezetésénél is. | The spread of laparoscopy has required surgeons to familiarize with a completely new surgical method and by today this method has clearly become of major importance in gastrointestinal surgery. The evolution of laparoscopic cholecystectomy offers many good lessons to learn for the purposes of advanced laparoscopic surgeries and surgeons may benefit from this experience in any process of introducing new minimal invasive techniques. Methods and Material: We have made a retrospective analysis of the data of the cholecystectomies made in the 1st. Department of Surgery, Semmelweis University, right after laparoscopy had become a widely spread, routine surgical method (1994) as well as 13 years later (2007). The data have been processed using the SPSS 16.0 application package. Significance levels have been established with the chi-square probe. Results: Within the analyzed timeframe we could clearly see a growing use of laparoscopic techniques (52.09% vs. 90.13%) with a growing number of cases (263/304), unchanged average age (~53.5 years) and constant male/female ratio (75/25%). The BMI increased moderately (26.5 vs. 27.6), but the frequency of laparoscopic interventions on extremely obese patients grew (BMI: 25–30 37.93% vs. 44.39%, 30–35 13.79% vs. 20.6% 35–40 6.89% vs. 5.82% and 40 \lt; 0% vs. 1.34%) while the postoperative hospitalization decreased dramatically from 5.9 days to 2.3. In year 1994, patients spent on the average 2.9 days in hospital after a laparoscopic surgery, while in year 2007 nearly 25% of the patients left the hospital 1 day after surgery. The duration of a laparoscopic surgery decreased from 78 minutes to 53, and the occurrence of intraoperative bleeding, gall bladder perforation and gallstone spillage also decreased. The conversion ratio increased from 2.7% to 4.9%. In 3% of the laparoscopic cholecystectomies (10 patients) only 3 ports were used during surgery. Discussion: As surgeons have come to master the new technique, the previous relative and absolute pros and cons have been revised and at present 90% of cholecystectomies are made using laparoscopy. The data collected in the analysis of laparoscopic techniques can be used to research, learn and eventually introduce Natural Orifice Transluminal Endoscopic Surgery

A laparoszkópia szerepe a 80 évesnél idősebb betegek epekövességének megoldásában

INTRODUCTION: The incidence of cholelithiasis increases with age, however, there is still little data about the outcomes of cholecystectomy in patients with age of 80 and above. Population ageing presents tremenduous challenges for surgeons. AIM: The aim of the authors was to compare emergency and elective cholecystectomies performed in these elderly patients. METHOD: This retrospective study was based on the analysis of operation type, conversion rate, complications, mortality, length of hospital stay of all patients over 80 who underwent cholecystectomy in the last 6 years at the 1st Department of Surgery, Semmelweis University. RESULTS: 69 elective and 51emergency operations were performed. In the emergency group pancreatitis was found in 9.8%, liver abscess in 14%, and common bile duct stones in 27% of the patients on admission. Laparoscopic cholecystectomy could be performed in 84% of patients in the elective group, while in 17.7% of patients in the emergency group. The length of stay at the intensive care unit was 9.1 and 1 days, while the total length of hospital stay was 12 and 3.6 days for the elective and emergency groups, respectively. In the emergency group mortality was 20% and reoperation was performed in 16% of patients, while at the elective group none of these occured. CONCLUSION: Laparoscopic cholecystectomy is safe as elective surgery for patients with age of 80 and above. For this reason the authors recommend elective cholecystectomy in this age group. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185-190

Belet infiltráló endometriosis: a gasztroenterológia és a sebészet új kihívása? Vastagbélileust okozó endometriosis három esete és irodalmi áttekintés

INTRODUCTION: A number of the patients suffer from endometriosis increased in the past decades and the cases have became more serious. The most critical complication of bowel endometriosis is the large bowel obstruction. Up to recently, 16 similar case reports of large bowel endomteriosis causing obstruction, with detailed medical history have been published in the literature in English language. PATIENTS: Since 2007 535 female have been treated in the 1st Gynaecological Department with endometriosis, out of them three patients from emergency surgery in the history because of large bowel obstruction. RESULTS: Symptoms suggesting endometriosis or previous intervention due to endometriosis were detected in 59% (13/21) of the cases. Preoperative ultrasound, computertomography, magnetic resonance imaging did not give correct diagnosis. Colonoscopy was carried out before the primary operation in 61% (13/21) and after the surgery in 24% (5/21) of the cases, but none of them confirmed endometriosis. Although all the patients developed obstruction, only in 5% (1/19) of the patients was the mucosa infiltrated by the endometriosis. CONCLUSIONS: In a young female patient, intestinal obstruction can be caused by bowel endometriosis. Identification of colonoscopic signs (rigidity, impression, kinking) of endometriosis may help to avoid unnecessary extension of intestinal resection. Gynaecologists should take part in the operations. Orv. Hetil., 2016, 157(49), 1960-1966

Benignus multicysticus peritonealis mesothelioma = Benign multicystic peritoneal mesothelioma

Absztrakt: A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma a hashártyából kiinduló ritka, jóindulatú daganat, mely leginkább fiatal, reproduktív életkorban lévő nőket érint. A betegség klinikai képe teljesen aspecifikus, a pontos diagnózis emiatt nagyon sok esetben a végleges szövettani lelet segítségével kerül felállításra. A fiatal nőbeteg kizáródott lágyéksérv gyanújával, sürgősséggel került műtétre. A műtét során a Nuck-csatornában a ligamentum rotundummal összetapadó cystosus képlet került eltávolításra, ugyanakkor sérv nem volt észlelhető. A szövettani vizsgálat benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. A beteget hyperthermiás intraperitonealis kemoterápiát végző osztályra irányítottuk, ahol laparoszkópos exploráció történt. Ennek során residualis tumor vagy egyéb eltérés nem volt észlelhető. Egy 41 éves férfi beteg 4 évvel a jelenlegi osztályos felvételt megelőzően köldöksérv miatt elektív műtéten esett át. Ekkor a hasfali peritoneumról egy 2 cm-es cysticus képletet exstirpáltak, melynek szövettana benignus multicysticus peritonealis mesotheliomát igazolt. 2018 márciusában periappendicularis abscessus gyanúja miatt történt műtétekor az appendix distalis részén, az appendixszel együtt, egy diónyi, többrekeszes cystosus képlet is eltávolításra került. A szövettan a primer tumor recidíváját igazolta. Kontroll radiológiai vizsgálat során nem volt residualis tumormasszára utaló eltérés. A benignus multicysticus peritonealis mesothelioma malignizálódásra való hajlama alacsony. En bloc műtéti eltávolítása javasolt, ebben az esetben a recidíva valószínűsége 50% körüli. Amennyiben az utánkövetés alatt a tumor kiújul, mérlegelendő a totális peritonectomia, illetve a hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia elvégzése. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843. | Abstract: Benign multicystic peritoneal mesothelioma is a rare benign tumor originating from the peritoneum, affecting mostly young, fertile women. Its presentation is non-specific, thus the final diagnosis is made after the histological examination. A young female patient presented with incarcerated inguinal hernia of which an emergency surgery was performed. During the operation a cystic mass neighboring the round ligament in the canal of Nuck was removed. No inguinal hernia was found. The histological examination confirmed the diagnosis of benign multicystic mesothelioma. The patient was referred to a center performing hyperthermic intraperitoneal chemotherapy, where laparoscopic exploration was performed. The second surgery revealed no residual tumor or any other pathology. A 41-year-old male patient, 4 years before presenting at our ward, had an elective umbilical hernia repair surgery. During the operation 2 cm big cystic mass was removed from the peritoneum, and the histological examination revealed benign multicystic mesothelioma. In 2018, acute surgery was performed due to a periappendicular abscess, while during the surgery a multicystic mass situated on the distal end of the appendix was also removed. The pathological finding confirmed the recurrence of the first tumor. The radiological examination did not find any signs of residual tumor mass anywhere else. The chances of malignant transformation in cases of benign multicystic peritoneal mesothelioma are low. The suggested treatment is en bloc surgical removal of the mass, however, in these cases recurrence is still 50%. If during follow-ups the recurrence of the tumor is found, a total peritonectomy or hyperthermic intraperitoneal chemotherapy is advisable. Orv Hetil. 2019; 160(21): 839–843