Malignus solid tumorhoz társuló hypereosinophil szindróma

A hypereosinophil szindróma tartós eosinophil-túltermeléssel járó, a következményes eosinophilinfiltráció és mediá- torfelszabadulás miatt többszervi károsodást okozó kórkép. Etiológia szerint megkülönböztetünk myeloproliferativ eredetű, parazitafertőzéshez, solid tumorhoz és T-sejtes lymphomához társuló, valamint idiopathiás formát. Esetis- mertetésünkben a 49 éves férfit fogyás, alszári oedema, tachycardia miatt vettük fel osztályunkra. Laborjából jelentősen emelkedett epeúti obstrukciós paraméterek, valamint extrém leukocytosis, eosinophilia volt kiemelhető. Hematológiai malignus betegség erős gyanújával kezdtük vizsgálni. Az elvégzett mellkasi, hasi és kismedencei CT hepatosplenomegaliát, multiplex intrahepaticus laesiókat és egy bizonytalan solitaer cystosus képletet írt le a pancreas farki részében, kóros nyirokcsomókkal és pleuralis folyadékgyülemmel. A leírt CT-kép a klinikum ismeretében elsősorban krónikus myeloid leukaemia manifesztációjának volt megfeleltethető, de a diagnózist a perifériás kenet, az áramlási citometria, a csontvelő-biopszia és a genetikai vizsgálat sem igazolta. Mindezek fényében solid tumorhoz társuló leukaemoid reakció irányába folytattuk a kivizsgálást, a májlaesiók pontos verifikálása érdekében vastagtűbiopszia történt. A szövettani eredmény pancreatobiliaris carcinoma áttétének megfeleltethető, alacsonyan differenciált hámtumor infiltrációját mutatta. A diagnózis felállításának másnapján kezelésünk ellenére a beteg exitált. A gastrointestinalis solid tumorokhoz kapcsolódó hypereosinophil szindróma rendkívül ritka kórkép. Tudomásunk szerint ez a magyar orvosi irodalomban közölt első ilyen eset, mely felhívja a figyelmet a magas fehérvérsejtszám és eosinophilarány differenciáldiagnosztikai kérdéseire, valamint arra, hogy nem korreláló hematológiai leletek esetén nem késlekedhetünk a solid eltérések szövettani mintavételével

Treatment Targets in Ulcerative Colitis: Is It Time for All In, including Histology?

The main therapeutic goal of ulcerative colitis (UC) is to induce and maintain remission to prevent long-term disease progression. Treat-to-target strategies, first introduced by the STRIDE consensus and updated in 2021, have shifted focus from symptomatic control toward more stringent objective endpoints. Today, patient monitoring should be based on a combination of biomarkers and clinical scores, while patient-reported outcomes could be used as short-term targets in monitoring disease activity and therapeutic response. In addition, endoscopic healing was the preferred long-term goal in UC. A Mayo endoscopic score (MES) ≤ 1 can be recommended as a minimum target. However, recent evidence suggests that more stringent endoscopic goals (MES of 0) are associated with superior outcomes. Recently, emerging data support that histological remission (HR) is a superior prognostic factor to endoscopic healing in predicting long-term remission. Despite not yet being recommended as a target, HR may become an important potential therapeutic goal in UC. However, it remains questionable if histological healing should be used as a routine assessment in addition to clinical, biomarker, and endoscopic targets in all patients. Therefore, in this review, our aim was to discuss the current evidence for the different treatment targets and their value in everyday clinical practice