A gestatiós diabetes szűrésére ajánlott két nemzetközi eljárás hatékonyságának összehasonlítása | Comparison of the effectivity of two internationally recommended screening methods for the recognition of gestational diabetes

Bevezetés: A terhességi cukorbetegség időben történő felismerése és megfelelő kezelése az anya és a magzat számára egyaránt kiemelkedő fontosságú. Noha nemzetközi és nemzeti szaktársasági állásfoglalások születtek az időben történő felismerés módszertanáról, az esetek egy része az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott (1. ajánlás) s ma legáltalánosabban használt módszerrel is rejtve maradhat. Több vizsgálatban összefüggést találtak az anyai vércukorszint és a halvaszülések, a praeeclampsia-előfordulás, illetve a születési időre számított nagy súlyú újszülöttek világrahozatala között, a legnagyobb visszhangot a Hyperglycemia and Adverse Pregnancy Outcomes vizsgálat hozta. Megállapításai nyomán a Diabéteszes Terhességgel Foglalkozó Munkacsoportok Nemzetközi Szövetsége a 75 grammos cukorterhelésen alapuló, de az 1. ajánlásban szereplőtől eltérő kritériumrendszerű szűrést javasolt (2. ajánlás). Célkitűzés: A vizsgálat célja várandósok terhességi kimenetelének elemzésével a két szűrési eljárás hatékonyságának összevetése volt. Módszerek: Egyszeres terhességet hordozó 1107 várandóst, 831 normális glükóztoleranciájú és 276, a két szűrés valamelyikével gestatiós diabetesesnek minősülő terhest vizsgáltak, részletesen elemezve a terhességi kimenetel anyai (koraszülés, túlhordás, sectio caesarea, toxaemia) és magzati mutatóit (születési súly, újszülöttkori hypoglykaemia). Eredmények: A születési időre számított nagy súlyú magzatok prevalenciája kivételével – melynek csökkentésében a 2. ajánlás, illetve az ennek alapján megkezdett gondozás hatékonyabbnak bizonyult – a két szűrési eljárás eredményességében érdemi különbség nem volt kimutatható. Következtetés: Az új ajánlás szerinti szűrés a glükózanyagcsere-zavar biztonságosabb felismerését eredményezheti, az egyértelmű állásfoglalás azonban nagyobb esetszámú további vizsgálatokat igényel. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783. | Introduction: Early diagnosis and adequate care of gestational diabetes is of great importance for both the mother and her fetus. Although several national and international guidelines are known on the methodology for screening gestational diabetes, a not negligible part of the cases remain unrecognized when applying even the most widely used criteria recommended by the World Health Organization (1st recommendation). A connection has been found between the maternal blood glucose values and the prevalence of still-birth, preeclampsia and large for gestational age neonates in several studies, from which the Hyperglycaemia and Adverse Pregnancy Outcomes study has come into prominence. According to conclusions of this study the International Association of Diabetic Pregnancy Study Groups suggested new numeric criteria for the evaluation of the 75-gramm oral glucose tolerance test (2nd rercommendation), which differs from the evaluation used in the afore mentioned screening system. Aims: The aim of the study was to compare the effectiveness of the two screening systems by evaluation of the pregnancy outcomes. Methods: By following non-twin pregnancies of 1107 pregnant mothers (831 with normal glucose tolerance, 276 with gestational diabetes based on any of the applied screening methods) the maternal (pre- and postterminal birth, caesarean section, toxaemia) and newborns pregnancy outcomes (infants small and large for gestational age, hypoglycaemia) were analysed. Results: With the exception of the prevalence of large for gestational age infants – which was higher among women screened by the new evaluation – no substantial difference in the efficacy of the two investigated methods was found. Conclusion: The decision whether the screening of gestational diabetes using the new criteria results in safer recognition of the disturbances of glucose metabolism during pregnancy requires further investigations including a large number of cases. Orv. Hetil., 2013, 154, 776–783

PARP inhibitor era in ovarian cancer treatment: a systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials

Abstract Background Ovarian cancer is the eighth leading cause of cancer-related death among women, characterized by late diagnosis and a high relapse rate. In randomized controlled trials, we aimed to evaluate the efficacy and safety of PARP inhibitors (PARPi) in treating advanced ovarian cancer. Methods This review was registered on PROSPERO (CRD42021283150), included all phase II and phase III randomized controlled trials (RCTs) assessing the effect of PARPi on ovarian cancer until the 13th of April, 2022. The main outcomes were progression- free survival (PFS), overall survival (OS), and adverse events (AEs). Pooled hazard ratios (HRs), and risk ratios (RRs) were calculated with 95% confidence intervals (95% CI). The random-effects model was applied in all analyses. Results In the meta-analysis, 16 eligible RCTs were included, with a total of 5,815 patients. In recurrent ovarian cancer, PARPi maintenance therapy showed a significant PFS benefit over placebo in the total population (HR 0.34, CI 0.29–0.40), BRCA mutant (HR 0.24, CI 0.18–0.31), germline BRCA mutant (HR 0.23, CI 0.18–0.30), and BRCA wild-type cases (HR 0.50, CI 0.39–0.65). PARPi monotherapy also improved PFS (HR 0.62, CI 0.51–0.76) compared with chemotherapy in BRCAm patients with recurrent ovarian cancer. The use of PARPi maintenance therapy resulted in an improvement in PFS over placebo in newly-diagnosed cancers in the overall population (HR 0.46, CI 0.30–0.71) and the BRCAm population (HR 0.36, CI 0.29–0.44). Although the risk of severe AEs was increased by PARPi therapy compared to placebo in most settings investigated, these side effects were controllable with dose modification, and treatment discontinuation was required in the minority of cases. Conclusions PARPis are an effective therapeutic option for newly-diagnosed and recurrent ovarian cancer. Despite a minor increase in the frequency of serious adverse effects, they are generally well tolerated