A dirofilariosis – fonalféreg-fertőzés – ritka esete fej-nyak sebészeti területen = Dirofilariasis in the head and neck region. Case report

Absztrakt: A dirofilariosis egy élősködő fonalféreg által okozott fertőző betegség. Az emberi fertőzésekért – szúnyog csípésével közvetítetten – többnyire a Dirofilaria repens felelős, az eredeti behatolás közvetlen környezetétől nem messze kialakuló bőrdirofilariosist okozva (csomót). Az utóbbi időben az emberen észlelt dirofilariosis növekvő tendenciát mutat. Esetismertetésünkben egy 35 éves nőbeteg néhány hete tartó halántéktáji fájdalmának és duzzanatának hátterében a bőr alatti zsírszövetbe és részben a temporalis izomba ágyazott fonalférget igazoltunk. A hosszas kivizsgálás alatt több lehetséges diagnózis is felmerült: orbánc, kezdődő herpes zoster fertőzés, arteritis temporalis. A végső eredményt a halántékrégió ultrahangvizsgálata szolgáltatta, mely helminthiasist véleményezett. Infektológus javaslatára sebészi feltárás és az elváltozás eltávolítása történt, melynek feldolgozása során egy nőstény fonalféreg igazolódott. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1844–1847. | Abstract: Dirofilariasis refers to an infection caused by a specific parasitic roundworm. Dirofilaria repens – transmitted by mosquito bites – accounts for most human cases. The parasite forms a subcutaneous mass called cutaneous dirofilariasis near the original site of intrusion. The incidence of human infections shows an increasing tendency. We report a case of a 35-year-old woman presenting with three-week history of a painful swelling in the temporal region. The initial diagnostic work-up revealed a roundworm embedded in the subcutaneous fat tissue and temporal muscle. Differential diagnosis included erysipelas, herpes zoster, temporal arteritis. The final diagnosis of helminthiasis was established by ultrasound examination. A multidisciplinary consultation including infectious diseases specialist suggested surgical removal of the lesion. The microbiological examination of the specimen confirmed the presence of a female Dirofilaria repens. Orv Hetil. 2018; 159(45): 1844–1847

Anaerobic gaseous biofuel production using microalgal biomass – A review

Most photosynthetic organisms store and convert solar energy in an aerobic process and produce biomass for various uses. Utilization of biomass for the production of renewable energy carriers employs anaerobic conditions. This review focuses on microalgal biomass and its use for biological hydrogen and methane production. Microalgae offer several advantages compared to terrestrial plants. Strategies to maintain anaerobic environment for biohydrogen production are summarized. Efficient biogas production via anaerobic digestion is significantly affected by the biomass composition, pretreatment strategies and the parameters of the digestion process. Coupled biohydrogen and biogas production increases the efficiency and sustainability of renewable energy production. (C) 2018 Published by Elsevier Ltd

Cold-adapted culturing of the microalga Monoraphidium sp. in thin-layer raceway pond for biomass production

Three cultivation regimes were tested in cold-adapted cultures of the green microalga Monoraphidium in an outdoor thin-layer raceway pond: cultivation under sunlight; its combination with continuous supplementary illumination; and nitrogen depletion using both light sources. The highest volumetric and areal productivity, 0.16 g L−1 d−1 and 3.22 g m−2 d−1, respectively corresponding to the specific growth rate μ of 0.191 d−1 were achieved when sunlight was combined with supplementary illumination. The maximum total fatty acid content, 20.29 % of DW, rich in oleic acid, 54 % of total fatty acid content, was achieved under nitrogen depletion stress. An outstanding amount of lutein, 26.39 mg lutein g−1 DW, was detected grown under sunlight in the first trial. From the harvested and fermented biomass in the second trial 236 mLN g−1oTS of methane was generated

Az endometriosis és a mikrobiom

Az endometriosis multifaktoriális betegség, melynek szűrése és kezelése komoly kihívások elé állítja a nőgyógyászokat. Jelenleg a hormonális kezelés – például GnRH-agonista injekciók, gesztagénimplantátumok – és az érintett szövet műtéti eltávolítása, illetve méretének csökkentése az endometriosis leggyakoribb kezelési módszerei. Jelenleg megbízható noninvazív módszerek hiányában az endometriosis igazolásának legbiztosabb módszere a műtéti feltárás. Kutatócsoportunk – részben saját eredményekre támaszkodva, részben széles körű irodalmi adatok alapján – arra a következtetésre jutott, hogy az alsó, illetve felső női genitalis traktus és a bél mikrobiomja kiemelkedő szerepet játszik az endometriosis kialakulásában. Az említett területek baktériumközösségének jelenleginél részletesebb feltérképezése fontos lépés lehet az endometriosis patomechanizmusának megértésében, és új diagnosztikai módszereket is biztosíthat a klinikum számára. A mikrobiom-vizsgálatok összehasonlíthatósága azonban megköveteli, hogy a jövőbeli, prospektív vizsgálatok során szigorú és standardizált módszertant alkalmazzanak annak érdekében, hogy tisztázni lehessen a mikrobiom pontos szerepét a betegség patogenezisében, a klinikai kép formálásában és a terápia monitorozásában. Orv Hetil. 2024; 165(1): 3–13

A decidualizáció klinikai vonatkozásai

A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelem ben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptorligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat

A természetes ölősejtek szerepe az anyai-magzati immunhomeostasis fenntartásában

A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati-anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában