Szérumtireoglobulin és tireoglobulin-antitest együttes meghatározásának jelentősége a differenciált pajzsmirigy-karcinómás betegek gondozása során = The significance of simultaneous measurement of serum thyroglobulin and thyroglobulin antibody during the follow up of patients with differentiated thyroid carcinoma

A differenciált pajzsmirigy-karcinómás betegek gondozásában a szérumtireoglobulin alapvető tumormarker. A tireoglobulin teljes hiányát nem lehet bizonyítani immunanalitikai módszerekkel, ha a beteg szérumában tireoglobulin ellen képződő autoantitest van jelen, ami differenciált pajzsmirigy-karcinómában szenvedő betegek közel 20%-ában előfordul. Ezért a szakmai ajánlások csak a tireoglobulin-autoantitest mennyiségének ismeretében javasolják a szérumtireoglobulin-lelet értékelését. A tireoglobulin-autoantitest normális szintje nem zárja ki a zavaró hatást, ugyanis nem ismert, hogy mekkora antitest-koncentrációnál nem kell antitest-interakcióval számolnunk. Ebben a tekintetben nem következetesek az irodalmi ajánlások, mivel ritkán tesznek különbséget a tireoglobulinautoantitest-negativitás és az alacsony, de még mérhető antitestszint között. Ezért nem egyértelmű, hogy az alacsony antitestszintek mennyire befolyásolják a tireoglobulin kimutathatóságát. A szerzők az irodalmi adatok és szakmai ajánlások tükrében tekintik át a szérumtireoglobulin- és tireoglobulinautoantitest-vizsgálat preanalitikai és analitikai korlátait, és saját eredményeik alapján javaslatot tesznek a tireoglobulinmeghatározás diagnosztikai pontosságának növelésére. Orv. Hetil., 2011, 152, 743–752. | Serum thyroglobulin is an essential marker during the follow-up of patients with differentiated thyroid carcinoma. Demonstration of the total absence of thyroglobulin is not possible by immunoanalytic methods if thyroglobulin antibody is present in serum samples that occur in almost 20% of patients with differentiated thyroid carcinoma. Therefore, current guidelines recommend estimation of thyroglobulin levels only if quantitative level of thyroglobulin antibody is known. However, normal thyroglobulin antibody level fails to exclude interference with the antibody, because antibody concentration within the normal range may interfere with the thyroglobulin assay. In this respect recommendations are not consistent because they distinguish only occasionally cases with normal and those with non-detectable serum thyroglobulin level. In addition, the possible impact of normal thyroglobulin antibody level on the thyroglobulin assay has not been entirely explored. Authors review literature data and current guidelines on the analytical and preanalytical limitations of the thyroglobulin and thyroglobulin antibody measurements. On the basis of their own studies, authors make recommendation for improvement of the diagnostic accuracy of the thyroglobulin measurement. Orv. Hetil., 2011, 152, 743–752

A nyelv necrosisa mint az arteritis temporalis szokatlan manifesztációja | Tongue necrosis as an uncommon manifestation of temporal arteritis

Absztrakt: A szerzők az arteritis temporalis egy ritka, kezdeti diagnosztikai nehézséget okozó, azonban a kortikoszteroidkezelésre jól reagáló manifesztációját mutatják be esetük kapcsán. A kórlefolyás ismertetése mellett röviden összefoglalják a betegség jellemzőit, a patogenezist, a lehetséges terápiát. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 77–80. | Abstract: Authors present a rare manifestation of the temporal arteritis, wich caused initial diagnostic difficulties, but it responded well for corticosteroid treatment. The features of the disease, pathogenesis, possible therapy are briefly summarized beside the description of clinical course. Orv. Hetil., 2017, 158(2), 77–80

A hyponatraemia ritka oka: McKittrick–Wheelock-szindróma | A rare cause of hyponatraemia: McKittrick-Wheelock syndrome

Absztrakt: A szerzők a heveny veseelégtelenség és hyponatraemia ritka okát, a szecernáló tubulovillosus vastagbél-adenoma okozta McKittrick–Wheelock-szindrómát mutatják be saját esetük ismertetése kapcsán. Híg, vizes hasmenés, súlyos dehidráció, az elektrolit-háztartás zavara, akut veseelégtelenség miatt öt hónap alatt több alkalommal szorult belgyógyászati osztályon kezelésre a 75 éves nőbeteg, amíg a diagnózisra, ezáltal a szükséges terápiára fény derült. Esetüket a szindróma ritkasága és differenciáldiagnosztikai nehézsége miatt tartották bemutatásra érdemesnek. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714. | Abstract: Authors present a case of acute renal failure and hyponatraemia caused by a secretory tubulovillous adenoma of the colon, the rare so called McKittrick-Wheelock syndrome. A 75 year old woman was in need of treatment many times on medical wards because of watery diarrhoea, severe dehydration, hydroelectrolyte disturbance. The authors keep their case to be worthy to present, owing to the syndrome’s rarity and difficulties of differential diagnosis. Orv Hetil. 2017; 158(18): 711–714

Hasüregi daganatáttétek stereotaxiás sugárkezelése egy ülésben. Beszámoló az első hazai, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozásról

Absztrakt Az elmúlt évtizedekben a daganatgyógyítás fejlődésének és eredményességének jeleként a lokális terápiás modalitások szerepe az áttétes betegségek ellátása során felértékelődött. A szerzők tudomása szerint a hazánkban első eredményes, koponyán kívüli sugársebészeti beavatkozást ismertetik. Az 58 éves férfi gyomoradenocarcinoma miatt műtéten, kemoterápián és mellékveseáttétek miatt metastatectomián esett át. Az első műtét után 4 évvel a követési komputertomográfiás vizsgálat kétgócú és inoperábilisnak véleményezett peritonealis áttétképződést mutatott, a májszél, illetve a bal vese alatt, 2 cm-es átmérőkkel. Definitív ellátásként, egy ülésben 12 Gy dózisú stereotaxiás hasi sugársebészeti beavatkozást végeztek, cone-beam komputertomográfiás ellenőrzés mellett, dinamikus ívbesugárzást, illetve 2-2 ívet alkalmazva. A kezelés 25 percig tartott, sem akut, sem késői mellékhatást nem észleltek. A kezelés után 3, illetve 7 hónappal elvégzett kontroll-komputertomográfia teljes tumorregressziót igazolt. A szerzők megállapítják, hogy megfelelő technológia és gyakorlottság birtokában, nem gyorsan növekvő oligometasztázisok esetében a koponyán kívüli stereotaxiás sugársebészeti ellátás biztonságos és hatékony alternatívája lehet a műtéti beavatkozásnak. Orv. Hetil., 2015, 156(39), 1593–1599

A renin-aldoszteron rendszer vizsgálata két módszerrel különböző klinikai állapotokban = Clinical Evaluation of the Renin-Aldosterone System: Comparison of Two Methods in Different Clinical Conditions

Bevezetés: A primer aldosteronismus diagnosztikájában alapvető a plazma aldoszteron-renin hányados vizsgálata. Cél: A szerzők a diagnosztikai hasznosság megítélése céljából a hányadost két módszerrel határozták meg (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás és plazmaaldoszteron/direkt renin koncentráció). Módszerek: Összesen 134 személyben (80 nő, 54 férfi ; életkoruk: 46±15,5 év) radioimmunassay-vel meghatározták a plazmarenin-aktivitást és plazmaaldoszteron-koncentrációt, továbbá immunometriás assay-vel a plazmarenin-koncentrációt. A vizsgált személyek közül 49 egészséges, gyógyszert nem szedő (kontroll) személy volt, 59 hypertonia (34 kezeletlen, 25 kezelt) és 26 véletlenül felismert mellékvese-adenoma miatt vizsgált. Eredmények: A plazmarenin-aktivitás és reninkoncentráció között gyenge korrelációt találtak (r = 0,59) az alacsonyabb mérési tartományban (plazmarenin-aktivitás: 0,63±0,41 ng/ml/h; plazmarenin-koncentráció: 8,1±4,9 ng/l). A kontrollcsoport eredményeiből meghatározott „cut-off” értékek szerint (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados: 30,0 ng/dl/ng/ml/h; plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányados: 3,0 ng/dl/ng/l) az álpozitív esetek aránya különösen a béta-blokkolót szedők körében volt magas (plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás 22,2%, plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció 44,4%). Következtetések: A plazmaaldoszteron/plazmarenin aktivitás hányados csak akkor helyettesíthető a plazmaaldoszteron/plazmarenin koncentráció hányadossal, ha mérlegeljük a különböző klinikai állapotokat és eltérő gyógyszerhatásokat. Introduction: Measurement of plasma aldosterone/renin ratio is the key step in the diagnosis of primary aldosteronism. Aim: The aim of the authors was to analyze and compare the diagnostic utility of plasma aldosterone/renin activity and plasma aldosterone/renin concentration ratios. Methods: Plasma aldosterone and plasma renin activity were determined by radioimmunoassays and plasma renin concentration was measured by immunoradiometric assay in 134 subjects (80 women and 54 men, aged 46±15.5 years) including 49 healthy blood donors (control group), 59 patients with hypertension (25 treated and 34 untreated) and 26 patients with incidentally discovered adrenal adenomas. Results: There was a weak correlation (r = 0.59) between plasma renin activity and plasma renin concentration in the lower range (plasma renin activity, 0.63±0.41 ng/ml/h; plasma renin concentration, 8.1±4.9 ng/l). Considering the cut-off value of plasma aldosterone/renin ratios determined in controls (plasma aldosterone/renin activity ratio, 30 ng/dl/ng/ml/h; plasma aldosterone/renin concentration ratio, 3.0 ng/dl/ng/l), high proportion of falsely positive results were found among patients on beta-receptor blocker therapy (plasma aldosterone/renin activity ratio, 22.2%; plasma aldosterone/renin concentration ratio, 44.4%) Conclusion: The widely used plasma aldosterone/renin activity ratio can only be replaced with plasma aldosterone/renin concentration ratio with precaution on different clinical conditions

Expression Levels of GHRH-Receptor, pAkt and Hsp90 Predict 10-Year Overall Survival in Patients with Locally Advanced Rectal Cancer

Rectal cancer constitutes nearly one-third of all colorectal cancer diagnoses, and certain clinical and molecular markers have been studied as potential prognosticators of patient survival. The main objective of our study was to investigate the relationship between the expression intensities of certain proteins, including growth-hormone-releasing hormone receptor (GHRH-R), Hsp90, Hsp16.2, p-Akt and SOUL, in specimens of locally advanced rectal cancer patients, as well as the time to metastasis and 10-year overall survival (OS) rates. We also investigated whether these outcome measures were associated with the presence of other clinical parameters.In total, 109 patients were investigated retrospectively. Samples of pretreatment tumors were stained for the proteins GHRH-R, Hsp90, Hsp16.2, p-Akt and SOUL using immunhistochemistry methods. Kaplan-Meier curves were used to show the relationships between the intensity of expression of biomarkers, clinical parameters, the time to metastasis and the 10-year OS rate.High levels of p-Akt, GHRH-R and Hsp90 were associated with a significantly decreased 10-year OS rate (p = 0.001, p = 0.000, p = 0.004, respectively) and high expression levels of p-Akt and GHRH-R were correlated with a significantly shorter time to metastasis. Tumors localized in the lower third of the rectum were linked to both a significantly longer time to metastasis and an improved 10-year OS rate.Hsp 90, pAkt and GHRH-R as well as the lower-third localization of the tumor were predictive of the 10-year OS rate in locally advanced rectal cancer patients. The GHRH-R and Hsp90 expression levels were independent prognosticators of OS. Our results imply that GHRH-R could play a particularly important role both as a molecular biomarker and as a target for the anticancer treatment of advanced rectal cancer

Felnőttkori csontvelőből származó mesenchymalis őssejtek szerepe a reparatív folyamatokban = The Role of Adult Bone Marrow Derived Mesenchymal Stem Cells in the Repair of Tissue Injuries

A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek multipotensek, kitűnő regenerációs készséggel rendelkeznek, sejtkultúrában nemcsak mesodermalis, hanem ectodermalis és endodermalis eredetű sejtekké is képesek differenciálódni. A regeneratív folyamatot bioaktív molekulák, speciális növekedési faktorok és vivőanyagok támogatják. A csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek jól felhasználhatók a sérült szövetek pótlásában és egyes betegségek gyógyításában. Az álízületek, csontdefektusok gyógyításában előnyösen alkalmazható a sejtes terápia, a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtekből megfelelő eljárással osteoblastok alakulnak ki. Ma már a klinikai alkalmazásról is vannak sikeres adatok. A sérült ízületi porc gyógyítása a csontvelőben lévő mesenchymalis őssejtek felhasználásával sikeresnek látszik a porcszövet regenerációjában. A kardiológia területén a myocardialis infarctus, továbbá a központi idegrendszer egyes betegségeinek és sérülésének gyógyításában számoltak be eredményes vizsgálatokról és klinikai alkalmazásokról. Vannak már biztató adatok máj- és vesebetegségekben, sérülésekben és a diabetesben történt alkalmazásról is. A közlemény célja, hogy áttekintse a közelmúltban végzett számos preklinikai vizsgálat során a mesenchymalis őssejtek molekuláris jellegzetességeit, az állatkísérletek során nyert eredményeket és a klinikai alkalmazás lehetőségeit. Mesenchymal stem cells, which reside in adult bone marrow are multipotent, have an excellent regeneration potential for tissue repair. These cells are able to differentiate in cell culture not only into mesodermal lineages but also into other lineages of ectodermal and endodermal cells. This regenerative process is assisted by application of bioactive molecules, specific growth factors and biomaterials (scaffolds). The cell therapy is successfully used in the treatment of bone defects, nonunions, osteoblasts formed from the mesenchymal stem cells. At present, there are encouraging data in the clinical practice. The mesenchymal stem cell seems to be successful in the regeneration of articular cartilage. There are further promising data for the application of mesenchymal stem cells in the treatment of myocardial infarction, neurologic diseases, liver and kidney diseases and injuries and diabetes mellitus. The aim of this review is to survey the molecular characteristics of mesenchymal stem cells and specific growth factors using the data of pre-clinical investigations and to call attention to their possible clinical application