Feminizmustörténet I. – A hatvanas évek lázadói

A feminizmus és a posztmodern az elmúlt évtized két legfontosabb politikai–kulturális áramlata lett. A feminizmus sokféle alakváltozása közül ezúttal az első, radikális korszak kerül bemutatásra „békaperspektívából”, személyes élmények, visszaemlékezések alapján

Feminizmustörténet II.

Az 1970-es évek végére a nyugat-európai feminizmus alaposan megváltoztatta számos ország hagyományos világképét. A feminizmust illető jelzők lassan lekoptak, maga a mozgalom is sokat szelídült, maradtak viszont az eredmények: a nők állampolgári státusának erősítése, politikailag korrekt nyelvhasználat, a magánszféra és a közszféra közötti határok felszámolására tett kísérletek, a női munka mítoszának megtépázása

Feminizmustörténet – III.

A feminizmus mint irányzat, ha tetszik, maga is megfelel a női szerep kritériumainak, időről időre új, színes és váratlan jelenségeket produkál. Így például a szexuális erőszak ellen indított mozgalmak ismét összekovácsolták az addig külön utakon járó irányzatokat. Új formában jelent meg a női sérülékenység, előtérbe került a családon belüli erőszak kérdése is. Az új, európai háborúk neobarbár szokásai ugyancsak sokkolták a közvéleményt. A körülmények tehát újra hatékonnyá tették a feminizmust

Búcsú

Szerkesztőségünk legelső titkára, Berény Márta a nyár végén meghalt. Búcsúzásképpen idézünk néhány sort Lévai Katalinnak a sírnál elmondott beszédéből