The Network Paradigm: New Niches for Psychosomatic Medicine

Psychosomatic medicine, as a philosophical frame and practical approach of the diagnostic and therapeutical agency, had been undergone several renewals and reframing in the past. We overview the history of psychosomatics and map its branches. Psychoanalytic and psychodynamic frameworks, the Engelian biopsychosocial concept, the paradigm of behavioral medicine, the clinical psychophysiological research background, the clinical fields of PNI, psychocardiology, biobehavioral oncology, the so-called mind-body medicine, and stress medicine frameworks reflect a converging pluralism. Psychoneuroimmunology offers a comprehensive framework to analyze key issues of psychosomatics in a social neuroscience framework and to demonstrate the significance of the network approach in bridging the gap between psychosomatics and biomedicine. Network medicine creates a shared denominator for analyzing socioeconomic, interpersonal, life event-based narrative factors together with psychophysiological features of the clinical and health psychological problems and promotes convergence of psychosomatics, biomedicine, and lifestyle medicine, too. On the other side, psychosomatic medicine as a particular professional medical specialization is not universal at all. In Europe, one can find such specialization only in Germany, while psychotherapy applied by somatic experts is practiced in wider circles. Finally, we explore the new niches for psychosomatic orientation offered by integrative frameworks like lifestyle medicine and network medicine

Dance as a Remedy of Lifestyle Medicine, a Cultural-psychophysiological Approach = A tánc, mint életmód-orvoslás gyógyszere, kulturális-pszichofiziológiai megközelítés

Dance is a traditional element of cultural-psychophysiological homeostasis. The chapter approves the role of dance in maintaining mental and bodily health. As dance is deeply cultural by its nature, it is worth to extend its framework of healing from social-psychophysiological towards the cultural. The chapter explores the cultural, social, the psychological, and bodily benefits and homeostatic functions of dance in an age of sedentary lifestyle. Sedentarism proved to be a silent killer responsible for increased cardiovascular, oncological morbidity and mortality; therefore, one should explore the lifestyle medical gains of dance along the whole life course. We explore the PNI-related and neurological aspects of endocrine functions of active muscle and its role in the prevention of chronic diseases and aging. Dance also proved to be beneficial in mental health problems. We pay special attention to Hungarian folk dance revival, the so-called Táncház (Dance House) movement, and its practical potential in physical and psychological health protection, social skill development, gender socialization, and personal development

Coevolutionary Dynamism of Man-Environment-Organism

In our co-evolutionary concept, we reconsider the human-environment unity framed in the M-E-O (Man-Environment-Organism) model, adapting Latour’s ANT theory, where the subject of human evolution is seen in unity with its (his/her/their) “Umwelt,” creating particular social, memetic, and technospherial environmental extensions and hybrids exposed to mutual selective forces. We analyze this issue in the context of coevolutionary mechanisms influencing genetic and memetic selection. Linguistic samples, the sociocultural aspects of reproduction, or sociocultural answers to the challenge of pandemics, prove the coevolutionary significance of the human ecological approach. The competitive M-E-O complexes are actors and subjects of the selective dynamism of human evolution. The M-E-O model offers a hermeneutic framework to understand the selective evolutionary dynamism of today’s techno-civilizational changes, as an accelerated evolutionary process

A magyar–indiai kulturális kapcsolatok évszázadai

Ebben a tanulmányban a magyar–indiai kulturális kapcsolatok különböző történelmi korszakainak áttekintését és elemzését tűztem ki célul. Amikor egy ilyen feladatra vállalkoztam, tisztában voltam azzal, hogy ennek a nagy múltra visszatekintő és gazdag örökségnek akár csak vázlatos ismertetése is meghaladja ennek az írásnak a kereteit. Így a rendelkezésre álló terjedelemben csupán a kulturális kapcsolatok egyes korszakainak a legfőbb jellemzőire mutathatok rá, csak a legkiemelkedőbb szereplőinek munkásságát és legfontosabb intézményi kereteit, eseményeit ismertethetem

Üres niche-ek évadján – A pszichoszomatikus diskurzus intézményesülésének kérdései

Az üres niche fogalma a betöltetlen lehetőségekre utal a címben. Arra az üres „létfülkére”, amelyben a pszichoszomatikus ellátást igénylő betegek és az ilyen képzettségű orvosok és klinikai szakpszichológusok terápiás találkozása megtörténhetne. A pszichoszomatikus szemléletű orvosi gyakorlat számára ilyen színtereket kínálhat a munkahelyi egészségvédelem és stresszmenedzsment, vagy a fürdőegészségügy. De a krónikus betegségek ellátását segítő szakrendelői hálózatokat is ilyen betölthető „üres niche-ek” jellemzik, ahol a nagy számban képzett és egészséglélektanban jártas klinikai szakpszichológusok alkalmazása lehetővé tenné a biomedikális szemlélet pszichoszomatikus kiterjesztését diagnosztikus és terápiás tekintetben is. A jelen írás a pszichoszomatika ideológiai alakváltásai, a kapcsolódó ontológiák és antropológiai jelentéshálók vizsgálata mellett az intézményesült diskurzusok, érdekstruktúrák, hatalmi viszonyok elemzésével humán ökológiai kontextusban tesz kísérletet az akadályok és nehézségek értelmezésére