Metamorphic and deformation history of the Mecsekalja Zone around the Szentlőrinc-1 well using individual quartz grains from drilling chips

The Mecsekalja Zone is a strike-slip fault zone that plays an essential role in the structural framework of South Transdanubia. The metamorphic and deformation history of the crystalline basement of the Mecsekalja Zone has been determined thus far based exclusively on a few surface outcrops and near-surface samples. The Szentlőrinc-1 (Sztl-1) well penetrated the shear zone at a depth of approximately 2 km and brought drilling chips from a 220-m-long section of the basement to the surface. The aim of this study is to reconstruct the metamorphic and deformation history of the Mecsekalja Zone along the Sztl-1 well using these tiny samples. These drilling chips consist of single mineral and rock pieces that are dominated by quartz grains. This study concentrates on the detailed analysis of quartz grains utilizing the physical conditions of metamorphic evolution as well as ductile and brittle deformation to determine the chemical composition and rheology of quartz. The evolution of the studied area can be determined by evaluating analytical data measured by Raman spectroscopy, LA-ICP-MS, and FTIR spectroscopy. These data suggest that the maximum temperature of the early regional metamorphism was 500–575 °C, the temperature of the subsequent ductile deformation was below 500 °C including recrystallization occurred between 400 and 475 °C. During the structural evolution of the study area, two independent, single deformation events occurred. The earlier ductile deformation event was followed by a brittle event through the reactivation of the former ductile shear zone. Our model is in accordance with previous results concerning the evolution of the Mecsekalja Zone, thus, the shear zone, with an identical evolution, can be extended toward the southwest at least to the Sztl-1 well

Neurokognitív zavarok diagnosztizálási és kezelési lehetőségei Parkinson-kórban

Absztrakt Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó definíciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini-Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgálatok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határértékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montreal Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont). Orv. Hetil., 2015, 156(23), 915–926

Neurokognitív zavarok diagnosztizálási és kezelési lehetőségei Parkinson-kórban

Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Men- tális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó defi ní- ciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini- Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgá- latok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határér- tékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montre- al Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont)