Cellular Handover Zones as Location Estimators

Mobile communication systems produce gigabytes of mobility information day-to-day on country level, which could be exploited in various Intelligent Transportation System (ITS) applications. This paper presents the basic concept for tracking users based on handover (HO) zone detections provided by the telecommunication network. This concept is able to provide essential information for transportation investigations, moreover it can be used for localization. Since this application requires to understand the potential error sources, the contribution of this paper is to determine these errors and assess their impact on the derived position. For this investigation, we created a data acquisition system, and defined dierent measurement scenarios, namely, terminal vs. network side data acquisition, idle vs. active measurements, and with using various tracking software, and phone types. These results are compared. To describe the geometric and accuracy properties of the HO zones, point error and error ellipse are used. These metrics have been evaluated on our test data.

A Semmelweis Egyetem extracorporalis membránoxigenizációs programja – az 5 éves Városmajori-eredmények függvényében = The Semmelweis University extracorporeal membrane oxygenation program – 5 years’ results and perspectives

Absztrakt: A mechanikus keringéstámogatás az elmúlt 5 évben programmá fejlődött a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán. Mindehhez szükséges volt a megfelelő Szívtranszplantációs és Szívelégtelenségi Intenzív Osztály kialakítása, valamint a megfelelő eszköz- és humánerőforrás-fejlesztés. Jelenleg már a teljes mechanikus keringéstámogatási arzenállal rendelkezünk, aminek köszönhetően minden indikációban és minden stratégiában ellátást tudunk biztosítani mind rövid, mind közép-, mind pedig hosszú távon a végleges műszívbeültetéssel bezárólag. Munkánkban megvizsgáltuk az elmúlt 5 évben végzett extracorporalis membránoxigenátor (ECMO-) beültetéssel szerzett eredményeinket. Klinikánkon 2012 és 2017 között összesen 140 betegnél alkalmaztunk mechanikus keringéstámogatást, valamennyi esetben konvencionális terápiával nem stabilizálható szívelégtelenség esetén. ECMO-terápiát 111 alkalommal végeztünk: szívátültetést követően 33 alkalommal, 18 alkalommal szívműtét utáni postcardiotomiás szindróma miatt, 37 esetben akut myocardialis infarctus utáni akut keringési elégtelenség miatt, 14 alkalommal végstádiumú szívelégtelen betegek akut keringésmegingása miatt, 4 esetben súlyos légzési elégtelenség, 1 esetben gyógyszermérgezés miatti malignus ritmuszavar, 3 esetben szövődményes katéteres aortaműbillentyű-implantáció állt a háttérben. A 2018. első félévi adataink a korábbi adatok és indikációk tendenciáját tükrözik, az esetszám jelentős emelkedésével. Eredményeink szerint a terápia összesített mortalitása 46% volt. A mechanikus keringéstámogatás eredményeinek vizsgálatakor elengedhetetlen a paradigmaváltás. A mortalitási adatokat nézve betegeink felét elveszítettük, ugyanakkor ebben a betegcsoportban a betegek 100%-a meghalt volna a konvencionális terápia mellett, vagyis az ECMO-terápia sikerességének megítélésekor nem a mortalitási, hanem a túlélési adatokat kell tekinteni. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881. | Abstract: The mechanical circulatory support (MCS) program of the Semmelweis University Heart and Vascular Centre has become established over the last five years. The main requirements of our MCS program to be developed first were the Heart Transplantation and Heart Failure Intensive Care Unit and a well trained medical team. The wide range of mechanical circulatory support devices provides suitable background for the adequate treatment of our patients in all indications. In this review, we present our results related to extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) supports performed in the last five years. Between 2012 and 2017, we applied MCS support in 140 cases, among them 111 patients received ECMO support. The leading indications of ECMO support were the following: primary graft failure after heart transplantation (33 cases), postcardiotomy cardiogenic shock (18 patients), acute decompensation of end-stage heart failure (14 patients), acute myocardial infarction complicated with refractory cardiogenic shock (37 patients), cardiogenic shock developed after transcatheter aortic valve implantation (3 patients), malignant arrhythmia due to drug intoxication (1 patient) and acute respiratory distress syndrome (4 cases). The mortality of patients receiving ECMO support was 46%. The analysis of the results of ECMO support needs to change our approach. The mortality results show that we lost the half of our patients. However, the mortality in the conventionally treated patients would have been 100% without ECMO. In fact, we could save the life of half of these patients. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1876–1881

„Turtle cage” módszer a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésében – rövid távú eredményeink

Bevezetés: A pericarditis constrictiva egy krónikus gyulladásos folyamat révén kialakuló betegség, melynek során a pericardium elveszíti rugalmasságát, gátolja a szív működését, végső soron szívelégtelenséghez vezet. Egyetlen oki terápiája sebészi. A műtéti megoldásként legelterjedtebben alkalmazott teljes pericardiectomia hosszú időtartamú műtét, amely akár 18%-os műtéti kockázattal járhat, és amelyhez az esetek jelentős részében szívmotor alkalmazása szükséges. Célkitűzés: Egy, az irodalomból már ismert, de csak ritkán és a legtöbbször csak a hagyományos pericardiectomia kiegészítéseként alkalmazott műtéti eljárás, a „turtle cage” pericardiectomia hatásosságának, eredményeinek, lehetsé- ges előnyeinek vizsgálata. Módszer: 2008 és 2021 között Klinikánkon 33 „turtle cage” műtétet végeztünk pericarditis constrictiva miatt. A posztoperatív 30 napos időszak eredményeit több, a nemzetközi irodalomban megjelent közlemény adataival hasonlítottuk össze. Eredmények: Az intraoperatív kép alapján minden esetben sikeres volt a beavatkozás, a 33 beteg egyikénél sem volt szükség szívmotor alkalmazására (0%), szemben a vizsgált közleményekkel. A 33 beavatkozás során 1 beteget veszí- tettünk el (3%), valamint 1 páciensnél volt szükség vérzés miatti reoperációra (3%), 4 betegnél dialízisre (12,1%). Ezen eredményeink összevethetők a nagy esetszámot felvonultató közleményekkel, és szignifikánsan jobbak az egyik megjelenített európai centrum eredményeinél. Következtetés: Az általunk alkalmazott „turtle cage” pericardiectomia önmagában is megfelelő eljárás a pericarditis constrictiva szívsebészeti kezelésére. Alkalmazásával minimalizálható a szívmotor használatának szükségessége, ezáltal a műtéti kockázat. Eredményeink a technikának köszönhetően még a nagy esetszámú, sok tapasztalattal rendelkező centrumok eredményeivel is összevethetők, azokkal megegyezők