Reaktívoxigén-származékok szerepe a szívműködés szabályozásában

Absztrakt A reaktívoxigén-származékok fokozott termelődése fontos szerepet játszik a szívelégtelenség patogenezisében. Azonban mint jelátviteli molekula, a szív fiziológiás folyamatainak összehangolásában is részt vesz. Jelen közleményben a szerzők összefoglalják, hogy a reaktívoxigén-származékok endogén produkciója milyen szerepet tölt be a szív pumpafunkciójának szabályozásában fiziológiás viszonyok között. Orv. Hetil., 2015, 156(47), 1912–1915

Óriás mellkasi paraganglioma diagnosztikai nehézségei és terápiás lehetőségei

A paragangliomák a szimpatikus vagy paraszimpatikus ganglionokból kiinduló, többségükben jóindulatú daganatok, de rosszindulatú formájuk is ismert. A fej-nyak régióban, a glomus caroticumban, illetve a vegetatív idegrendszer dúcláncának megfelelően a hasüregben, illetve a mellüregben is előfordulhatnak. A 39 éves férfi beteg kivizsgálása extrém magas vérnyomásértékek, éjszakai izzadás és 10 kg-os fogyás miatt kezdődött. A mellkas-CT-vizsgálat a jobb oldali tüdőkapuban óriási térfoglalást írt le, a bronchoszkópos mintavétel sikertelen volt. Jobb oldali thoracotomiából mintavétel történt, reszekcióra a kifejezett adhéziók, illetve a szívérintettség miatt nem volt lehetőség. A szövettani vizsgálat eredménye paraganglioma lett, ezt a laborvizsgálatok is támogatták. Ennek megfelelőn szomatosztatinanalóg-terápiát kezdtünk, majd 131I-MIBG-kezelést alkalmaztunk, jó klinikai eredménnyel. A koronarográfia során észleltük, hogy a jobb coronaria két marginális ággal hozzájárul a mellkasi terime vérellátásához. Megfelelő előkészítést követően, szív- és mellkassebészeti beavatkozással a tumor eltávolíthatónak bizonyult, ennek eredményeként a posztoperatív szakban a beteg vérnyomáscsökkentőit elhagytuk. A kontrollok során tumormaradványra utaló jel nem volt. A vérnyomáskiugrások okának keresésekor merüljön fel bennünk a paraganglioma lehetősége is. Ezen esetekben az invazív beavatkozások, amennyiben nem előzi meg őket gyógyszeres előkészítés, akár fatális kimenetellel járhatnak. Az egyre szélesedő terápiás lehetőségek kihasználásával és az intézetek közötti kooperációval az óriás-paragangliomában szenvedő betegek is tumormentessé tehetők

Learning Curve for Starting a Successful Single-Centre TAVR Programme with Multiple Devices: Early and Mid-Term Follow-Up

Aims: We report 30-day, 1-year, and 3-year outcomes for a new TAVR programme that used five different transcatheter heart valve (THV) systems. Methods: From 2014 to 2020, 122 consecutive patients with severe aortic stenosis (AS) received TAVR based on the Heart Team decision. Outcomes were analysed for the whole study population and in addition the first 63 patients (Cohort A, 2014 to 2019) were compared to the last 59 patients (Cohort B, 2019 to 2020). Outcomes included VARC-2 definitions and device performance assessed via transthoracic echocardiography by independent high-volume investigators. Results: The mean patient age was 77.9 ± 6.1 years old, and 48 (39.3%) were male. The mean logistic Euroscore II was 4.2 ± 4.5, and the mean STS score was 6.9 ± 4.68. The systems used were as follows: Medtronic Corevalve Evolute R/PRO (82 patients—67.2%); Abbott Portico (13—10.6%); Boston Scientific Lotus (10—8.2%); Meril Myval (11—9%); and Boston Scientific Neo Accurate (6—5%). Access was transfemoral (95.9% of patients); surgical cut down (18% vs. percutaneous 77.8%); subclavian (n = 2); trans-axillary (n = 2); and direct aorta (n = 1). VARC-2 outcomes were as follows: device success rate 97.5%; stroke rate 1.6%; major vascular complication 3.3%; permanent pacemaker implantation 12.4%. At discharge, the incidences of grade I and II aortic regurgitation were 39.95 and 55.5%, respectively. At one year, all-cause mortality was 7.4% without admissions for valve-related dysfunction. The 3-year all-cause mortality and all-stroke rates were 22.9% and 4.1%, respectively. Between the 1-year and 3-year follow-ups, valve-related dysfunction was detected in three patients; one had THV system endocarditis that led to death. There was a remarkable but statistically non-significant decrease in mortality from Cohort A to Cohort B [four (6.3%) vs. one patient (1.7%), p = 0.195] and major vascular complications occurred at a significantly higher rate in the Cohort B [zero (0%) vs. four (6.8% patient, p = 0.036)]. Overall, we found that using multiple devices was safe and allowed for a learning team to achieve a high device success rate from the beginning (97.5%). Conclusions: TAVR with different THV systems showed acceptable early and mid-term outcomes for survival, technical success, and valve-related adverse events in high-risk patients with significant AS, even in the learning curve phase