Az önszabályozás erő-modellje = The strength model of self-control

Az önszabályozás fogalma a pszichológiában azt a képességünket jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek cselekedeteinket a saját akaratunk, belátásunk szerint irányítani. Vajon mitől függ, hogy képesek leszünk-e akaratunk szerint viselkedni, vagyis mennyire vagyunk képesek szabályozni a viselkedésünket? Jelen tanulmányunkban egy idehaza kevésbé ismert elméletet mutatunk be, amely erre a kérdésre keres választ. Roy F. Baumeister önszabályozáshoz kapcsolódó erő-modellje az önszabályozás képességéhez egy olyan energiát rendel, amely folyamatosan a rendelkezésünkre áll. Minden olyan esetben, amikor a célunk felé haladva tudatos cselekvést végzünk és szabályozzuk viselkedésünket, ebből az energiából merítünk. Ez az energia azonban véges, és ahhoz, hogy megfelelően lássuk el a mindennapos tevékenységeinket, arra van szükség, hogy ne merítsük le ezt az energiát túlságosan. Minden egyes esetben, amikor a cselekvésünket szabályozzuk, felhasználunk ebből az energiából, és ha ezt az energiát túlságosan kimerítjük, akkor fellép az ego-kimerülés állapota, amelynek az a jellegzetessége, hogy hátráltatja az egyén további sikeres önszabályozását, és sok más következmény mellett céljai elérését is. Cikkünkben először röviden arról lesz szó, hogy miért van szükség önszabályozásra, majd ezt követően arról, hogyan képzeli el Baumeister ennek az energiának a működését. Bemutatásra kerülnek alternatív magyarázó modellek, és néhány olyan vizsgálat az egészségpszichológia területéről, amelyek igazolják a modell fontosságát. Végül a jelenleg is zajló kutatásokról esik szó, amelyek folyamatosan árnyalják a kezdetben egységes egokimerülés–hatásról alkotott képet. | In psychology, the concept of self-regulation aims to measure our capacity of how efficiently we can willingly and consciously control our behaviour. What is that something that determines if we can act accordingly to our will, and how well we can control our behaviour? In this paper we introduce a well-known theory (but little known in Hungary), which searches for the answer to these questions. Roy F. Baumeister’s strength model of self-regulation think of self-control as an energy, which is always at our disposal. On every occasion when we perform a conscious act and control our behaviour we consume some of this energy. This energy however is finite in quantity so for us to be able to carry out our everyday activities as planned we need not to deplete it too much. Every time when we control our behaviour we use from this energy and if it gets too depleted then we reach a state of ego depletion, which hinders further self-control and among other things the fulfillment of our desired goals. In this paper, first we explain why it is necessary to control ourselves, then we describe Baumeister’s concept on how this energy works, and in the end, we talk about recent studies that help understand the present approach and thinking about the subject

The Hungarian adaptation of the 25-item Connor-Davidson Resilience Scale

Elméleti háttér: A rezíliencia azon jellemzőket foglalja magában, amelyek elősegítik a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást, enyhítik a stressz negatív hatásait és lehetővé teszik a változásokkal szembeni adaptív megküzdést. A Connor-Davidson Rezíliencia Skála (CD-RISC) a lelki ellenálló képesség mérésére kidolgozott eszköz. Cél: A kutatás célja a 25-itemes CD-RISC magyar nyelvre adaptálása és pszichometriai elemzése volt. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 100 fős autoimmun betegcsoport (átlagéletkor = 51,49 év; szórás = 12,87 év) és 164 fős egészséges kontrollcsoport vett részt (átlagéletkor = 43,77 év; szórás = 15,78 év), akik az alábbi kérdőíveket töltötték ki: Connor-Davidson Rezíliencia Skála, Kórházi Szorongás és Depresszió Skála (HADS), Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI). Eredmények: Magyar mintán a konfirmatív faktorelemzés nem igazolta az eredeti rezíliencia-kérdőív 5-faktoros struktúráját, míg a feltáró faktorelemzés 6 faktort eredményezett. A kérdőív Cronbach-alfa értéke magas (0,869) volt. A CD-RISC az elvárásoknak megfelelő irányú és mértékű korrelációt mutatott a validáláshoz alkalmazott mérőeszközökkel. Szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a TCI önirányítottságot (r = 0,449; p < 0,001) és együttműködést (r = 0,171; p < 0,05) mérő skáláival; míg szignifikáns negatív együttjárást a TCI ártalomkerülést mérő skálájával (r = –0,558; p < 0,001) és a HADS depressziót (r = –0,477; p < 0,001) és szorongást (r = –0,326; p < 0,001) mérő alskáláival. Egy bináris logisztikus regresszió-analízis eredményei igazolták, hogy a CD-RISC alkalmas az autoimmun beteg és egészséges csoport elkülönítésére a rezíliencia értékek mentén. Következtetések: Összességében elmondhatjuk, hogy a 25-itemes CD-RISC magyar változatának pszichometriai mutatói megfelelőek, a kérdőív megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult a rezíliencia mérésére

A szisztémás autoimmun kórképekben szenvedő betegek személyiségjellemzőinek komplex klinikai és egészségpszichológiai megközelítése = The complex - clinical and health psychological - approach of personality characteristics in the cases of systematic autoimmun diseases

Kutatásunk célja a szisztémás autoimmun kórképekben szenvedő betegek (RA, SLE, SSc) személyiség-jellemzőinek komplex klinikai és egészségpszichológiai vizsgálata volt. Módszertani eszközök: Temperamentum és Karakter Kérdőív (TCI), Kórházi Szorongás és Depresszió Kérdőív (HADS), Depresszió kérdőív (CES-D), Rezíliencia skála (CD-RISC), MMPI-2, Mini Mentál Teszt. A kérdőíveket három autoimmun betegcsoporttal (SLE, RA, SSC), egy normál- és egy mozgásszervi kontrollcsoporttal vettük fel, összesen 522 fővel. A kutatás eredményeképpen leírtuk az egyes betegcsoportok specifikus személyiségmintázatait. Jellemzően az autoimmun betegcsoportokban a temperamentum adottságokat (magasabb Ártalomkerülés) a karakterfaktorok (ld. Önirányítottság) kevésbé képesek visszaszabályozni. A betegcsoportok esetében ennek következtében magasabb vulnerabilitás állapítható meg, miközben a Rezíliencia értéke alacsonyabb. A depresszió és szorongás értéke szignifikánsan magasabb az egészséges kontrollcsoporténál, az MMPI-2 segítségével további pszichopatológiai jellemzőket tártunk fel. | The aim of our scientific research is a complex clinical and health psychological approach of patients suffered in different systemic autoimmune diseases (SLE, RA, SSc). Measures: Temperament and Character Inventory (TCI), Connor-Davidson Resilience Scale (CD-RISC), Center for Epidemiologic Studies Depression Scale (CES-D), Hospital Anxiety and Depression Scale (HADS), MMPI-2 and Mini Mental State. The subjects come from a general sample, patients with systemic autoimmune disorders (SLE, RA, SSc), and a chronic non-autoimmune locomotor disordered sample (N=522). As a result we described the specific personality patterns of the systemic autoimmune disordered sample. We got higher scores in Harm Avoidance and less in Self-Directedness, what shows that the character factor can’t equilibrate the temperament factor’s extremity. We found higher vulnerability in the disordered sample while the score of resilience was significantly less. In the same time the anxiety and depression were higher. More psychopathologic features were described by the MMPI-2

A 2015-ös év algája szavazás jelöltjei = The Algae of the Year 2015 – Candidates of the election

Míg a szabad szemmel látható állat-, illetve növényvilággal kapcsolatos ismeretterjesztés széleskörűvé vált, addig a mikroszkopikus világ tudományos igényű ismeretterjesztő bemutatására kevés példát találni. Hagyományteremtő céllal 2015-ben első alkalommal hirdette meg az Algológus Fórum az „Év Algája” internetes szavazást. A végső szavazásra javasolt három algafaj a Didymosphenia geminata, Haematococcus pluvialis és Prymnesium parvum voltak, melyek közül a Haematococcus pluvialis fajra érkezett a szavazatok döntő többsége. A három faj ökológiai és gazdasági vonatkozásainak, valamint hazai elterjedésük bemutatásán keresztül kívánjuk megmutatni, hogy a mikroszkopikus világ képviselői is kellően színesek és érdekesek lehetnek ahhoz, hogy nagyobb teret kapjanak a tudományos ismeretterjesztésben. Tanulmányunk felhívja a figyelmet az algák vízi ökoszisztémákban betöltött alapvető szerepére, esetleges gazdasági jelentőségükre, valamint a földi élet fenntartásában nélkülözhetetlen szerepükre.</jats:p

Az affektív érintés és a kapcsolati jóllét a COVID-19 járvány idején

Háttér/Háttér és célkitűzések: Az „Életünk a korona-vírus járvány idején” kutatás adatait használva ebben a tanulmányban annak jártunk utána, hogy milyen érintési kultúrával jellemezhetők az általunk vizsgált házas, párjukkal együtt élő személyek; hogyan alakították érintési szokásaikat a járvány megfékezésére elrendelt korlátozások rövidebb és hosszabb távon; illetve hogyan alakult az érintésvágyuk és a kapcsolati jóllétben megélt változásaik, valamint ezek kapcsolata az általunk vizsgált időszakban. Módszer: Három érintés típus (bizalmas, baráti, hivatalos) észlelt mennyiségét mértük fel a COVID-19 előtt, a korlátozások alatt és aktuálisan, illetve azt, hogy a megkérdezett mennyire vágyik az adott érintésre. A kapcsolati jóllét mérésére a „családi és társas kapcsolatok mérése” részből a párral való kapcsolat szubjektív minősítéseit, illetve „a járvány hatására milyen változásokat észlelt Ön a saját életében? – a párkapcsolatában” kérdésre adott válaszokat használtuk. Főbb eredmények: Az általunk vizsgált házas, illetve párjukkal együtt élő, kapcsolatukkal 80,4%-ban elégedett 780 személy mintáján talált összefüggéseink szerint mindhárom időszakra vonatkozóan azt találtuk, hogy minél elégedettebb a megkérdezett személy a kapcsolatával, annál több bizalmas érintésben részesül (illetve fordítva), valamint a kapcsolattal való elégedettségnek a bizalmas érintés mennyisége szignifikáns prediktora. Az általunk vizsgált három időszakra vonatkozóan azt találtuk, hogy a COVID-19 a kapcsolatukkal különböző mértékben elégedett valamennyi csoport kapcsolati minőségére kedvezőtlenül hatott, és az érintés mennyiség visszaállás a kapcsolatával elégedetlen csoportnál kevéssé történt meg. A járvány következtében megélt párkapcsolati változások és az érintés deficit enyhe, de szignifikáns összefüggést mutatott. Azok, akik magasabb érintési deficitet jeleznek a párkapcsolati változásokat is kedvezőtlenebbként ítélték meg. Következtetések: A COVID-19 világjárvány pontos hatásaival a párok párkapcsolati működésére és stabilitására még most ismerkedünk. Jelen vizsgálat keretében egy lehetséges védő tényező – érintési szokások, annak változásai – szerepét vizsgáltuk. Eredményeink jelzik, hogy érdemben lehet foglalkozni az affektív érintéssel ahhoz, hogy enyhítsük a válság kapcsolatokra gyakorolt lehetséges káros hatásait, és kulcsfontosságú irányokat kínálhatunk a jövőbeli kutatások számára

A Többdimenziós Párkapcsolati Stressz Kérdőív magyar változatának (MSQ-C-Hu) pszichometriai mutatói

Elméleti háttér: A diádikus stressz olyan stresszteli eseményből származik, amely közvet- lenül vagy közvetve egy pár mindkét tagját érinti, és megküzdési erőfeszítésekre készteti őket. Cél: Tanulmányunkban a párkapcsolatban élők által észlelt akut és krónikus időtar- tamú intra-, illetve extradiádikus stressz mértékének mérésére kidolgozott Többdimenzi- ós Párkapcsolati Stressz Kérdőív (Multidimensional Stress Questionnaire for Couples, MSQ-C) magyar változatát (MSQ-C-Hu) mutatjuk be, és értékeljük pszichometriai jellem- zőit. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunkban 609 fő 18 évnél idősebb, a ki- töltés időpontjában legalább 12 hónapja párkapcsolatban élő személy vett részt (327 nő, 282 férfi; átlagéletkoruk 31,6 [SD = 11,7] év). A résztvevők az MSQ-C-Hu kérdőíven kívül megválaszolták a Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H), az Élettel Való Elégedettség Ská- la (SWLS-H), a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőív (STAI) kérdéseit, valamint nyilatkoztak szubjektív testi tüneteikről (PHQ-15) és szociodemográfiai jellem- zőikről. A résztvevők közül 447 fő kitöltötte a Diádikus Megküzdés Kérdőívet is (DCI-H). Eredmények: Megerősítő faktoranalízisünk igazolta az MSQ-C-Hu kérdőívnek az eredetivel megegyező faktorszerkezetét (akut stressz: χ2/df = 1,353; CFI = 0,992; TLI = 0,991; RMSEA = 0,024; krónikus stressz: χ2/df = 1,517; CFI = 0,988; TLI = 0,986; RMSEA = 0,029). A mérő- eszköz belső konzisztenciája megfelelőnek bizonyult, 0,74–0,88 Cronbach-α értékekkel. A szociodemográfiai változók közül a diádikus stressz a párkapcsolat jellegével (p értékek 0,005 és 0,145 között) és időtartamával (p ≤ 0,029), az együttélés időtartamával (p ≤ 0,014), az iskolai végzettséggel (p értékek 0,022 és 0,153 között), a háztartás anyagi helyzetével (p ≤ 0,002) és a gyermekneveléssel (p < 0,001) mutatott szignifikáns kapcsolatot. Magasabb diádikus stressz esetén a párkapcsolati elégedettség és az élettel való elégedettség alacso- nyabb mértékűnek, míg a vonás- és állapotszorongás, illetve a fizikai tünetek mértéke magasabbnak bizonyult. A legerősebb együttjárás az intradiádikus stressz és a párkapcso- lati elégedettség között mutatkozott (akut intradiádikus stressz r = –0,586; p < 0,001; krónikus intradiádikus stressz r = –0,657; p < 0,001). További eredményeink igazolták, hogy a magasabb diádikus stressz alacsonyabb saját páros megküzdés (r értékek –0,158 és –0,354 között, p < 0,001), partner páros megküzdése (r értékek –0,243 és –0,451 között, p < 0,001), pozitív közös páros megküzdés (r értékek –0,245 és –0,491 között, p < 0,001) és összesített közös megküzdés (r értékek –0,228 és –0,467 között, p < 0,001) értékekkel jár együtt, valamint magasabb negatív közös páros megküzdéssel (r értékek 0,280 és 0,471 között, p < 0,001). Következtetés: Eredményeink alapján az MSQ-C magyar nyelvű változata megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyul a diádikus stressz mérésére