Kettős inkretinterápia – új lehetőség a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésében = Dual incretin therapy – a novel approach in the antidiabetic therapy of type 2 diabetes

Az inkretinhatáson alapuló vércukorcsökkentők, a dipeptidil-peptidáz-gátlók és a glükagonszerű peptid-1-receptor-agonisták (GLP-1 RA-k) bevezetése új távlatokat nyitott a 2-es típusú cukorbetegség antidiabetikus kezelésében. E gyógyszerek kedvező tulajdonságai irányították a figyelmet a szénhidrát-anyagcserét kísérletes megfigyelések alapján potenciálisan ugyancsak előnyösen befolyásolni képes további enterohormonok alkalmazásának tanulmányozására. Mint­hogy e hormonok támadáspontja egymáshoz viszonyítva részben eltérő, illetve egyező, receptoraik szimultán aktiválása a gly­kaemiás kontroll tekintetében – elméleti megfontolások alapján – szinergista és additív hatásokat eredményezhet. A közlemény át­tekinti a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének multiagonista receptorstimuláción alapuló koncepcióját, valamint a GLP-1 és a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (GIP) receptorai együttes stimulálásának lehetséges előnyeit. Röviden kitér a duális receptoragonisták első reprezentánsával, az FDA által klinikai alkalmazásra engedélyezett tirzepatiddal kapcsolatos első adatokra is. = The introduction of incretin-based blood glucose lowering drugs, the dipeptidyl peptidase inhibitors, and glucagon-like peptide-1 receptor agonists (GLP-1 RAs) have opened up new perspectives in the antidiabetic treatment of type 2 diabetes. Beneficial properties of these drugs have directed the attention to study further enterohormones with potentially favourable effects on carbohydrate metabolism. Since the point of attack of these hormones is partly different partly identical, based on theoretical considerations, activating simultaneously their receptors in terms of glycemic control may result in synergistic and additive effects. This study reviews the concept of lowering the blood sugar level in type 2 diabetes based on multiagonistic receptor stimulation further the potential benefits of co-stimulating GLP-1 and glucose-dependent insulinotropic polypeptide (GIP) receptors. It also briefly discusses the first data on tirzepatide as the first representative of dual receptor agonists accepted for clinical use by the FDA

Vastagságértékek összehasonlítása kilenc macularis mezőben time-domain és spectral-domain optikai koherencia tomográfiával

Célkitűzés: Retinavastagság-értékek összehasonlítása spectral-domain (Cirrus HD-OCT) és time-domain (Stratus OCT) optikai koherencia tomográfiás készülékkel. Módszer: Retinavastagság-mérések történtek a kilenc ETDRS macularis almezőben 20 egészséges személy azonos oldali szemén mindkét készülékkel. A Cirrus HD-OCT esetében a Macular Cube 512×128 és a Macular Cube 200×200 protokollt, a Stratus OCT készülékkel a Fast Macular Thickness Map protokollt használtuk. Vizsgáltuk mindhárom mérési sorozat reprodukálhatóságát, és a mérések átlagértékeit minden almezőben összehasonlítottuk egymással. Eredmények: A Stratus OCT-vel végzett mérési eredmények minden almezőben szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a Cirrus esetében (p Következtetések: A Cirrus HD-OCT használatával lényegesen jobb reprodukálhatóságot figyeltünk meg, mint a Stratus OCT esetében. A Cirrus HD-OCT használatával a mérési értékek szignifikánsan magasabbak minden almezőben, mint a Stratus OCT esetében. Különböző OCT-készülékek használatával jelentősen különböző mérési eredményekhez juthatunk, ezért az adatok összehasonlításakor óvatosság szükséges. Orv. Hetil., 154 (52), 2059–2064

Cost-Effectiveness of Bariatric Surgery in Patients Living with Obesity and Type 2 Diabetes

AIMS: The favourable effects of bariatric surgeries on body weight reduction and glucose control have been demonstrated in several studies. Additionally, the cost-effectiveness of bariatric surgeries has been confirmed in several analyses. The aim of the current analysis was to demonstrate the cost-effectiveness of bariatric surgeries in obese patients with type 2 diabetes in Hungary compared to conventional diabetes treatments based on economic modelling of published clinical trial results. MATERIALS AND METHODS: Patients entered the simulation model at the age of 45 with body mass index (BMI) ≥ 30 kg/m2 and type 2 diabetes. The model was performed from the public payer's perspective, comparing sleeve gastrectomy (SG) and Roux-en-Y gastric bypass (RYGB) procedures to conventional care of diabetes. The results were provided separately for three BMI categories. RESULTS: The base-case analysis demonstrated that both surgery types were dominant; i.e., they saved 17 064 to 24 384 Euro public payer expenditures and resulted in improved health outcomes (1.36 to 1.50 quality-adjusted life years gain (QALY)) in the three BMI categories. Bariatric surgeries extended the life expectancy and the disease-free survival times of all the investigated diabetes complications. All the scenario analyses confirmed the robustness of the base-case analysis, such that bariatric surgeries remained dominant compared to conventional diabetes treatments. CONCLUSION: The results of this cost-effectiveness analysis highlight the importance of bariatric surgeries as alternatives to conventional diabetes treatments in the obese population. Therefore, it is strongly recommended that a wider population has access to these surgeries in Hungary

A bariátriai műtétek egészségpolitikai szerepe a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő elhízott betegek ellátásában // Health policy implications of bariatric surgeries for the management of obese patients with type 2 diabetes

Annak ellenére, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő elhízott betegek kezelése népegészségügyi prioritás, és a bariátriai műtétek jelentős egészségnyereséget és egészségügyi költségmegtakarítását eredményeznek e betegeknél, ezek a műtétek csak a magán egészségügyi szektorban elérhetőek egy szűk vagyonos réteg számára. Számos akadály gátolja az elhízott cukorbetegeknél végzett bariátriai műtétek széles körű elterjedését, így az egészségpolitikai döntéshozók támogatásának hiánya, a bariátriai műtétek szerepének meghatározatlansága az egészségügyi rendszerben, ebből következően az ilyen műtétek közfinanszírozásának hiánya, közfinanszírozott kapacitások korlátozottsága, valamint a szakmai kompetenciák kidolgozatlansága. A szerzők ezen korlátok áthidalására tesznek konszenzusos javaslatot. // Despite the fact that the treatment of patients with type 2 diabetes and obesity present a public health priority and bariatric surgeries generate remarkable health gain and savings in health care costs in these patients, metabolic surgeries are accessible only in the private health care sector for a selected wealthy population. Several barriers hinder the widespread adoption of bariatric surgeries for diabetic patients living with obesity, including a lack of support from health policy-makers, limited clarity regarding the role of bariatric surgeries in the public health care system and consequently a lack of public funding for these surgeries, limited capacities of providers in the publicly financed health care system, and the limited elaboration of professional competencies. The authors aim to provide a consensus proposal to overcome these barriers

Genome-Wide Identification of RNA Silencing-Related Genes and Their Expressional Analysis in Response to Heat Stress in Barley (Hordeum vulgare L.)

Barley (Hordeum vulgare L.) is an economically important crop cultivated in temperate climates all over the world. Adverse environmental factors negatively affect its survival and productivity. RNA silencing is a conserved pathway involved in the regulation of growth, development and stress responses. The key components of RNA silencing are the Dicer-like proteins (DCLs), Argonautes (AGOs) and RNA-dependent RNA polymerases (RDRs). Despite its economic importance, there is no available comprehensive report on barley RNA silencing machinery and its regulation. In this study, we in silico identified five DCL (HvDCL), eleven AGO (HvAGO) and seven RDR (HvRDR) genes in the barley genome. Genomic localization, phylogenetic analysis, domain organization and functional/catalytic motif identification were also performed. To understand the regulation of RNA silencing, we experimentally analysed the transcriptional changes in response to moderate, persistent or gradient heat stress treatments: transcriptional accumulation of siRNA- but not miRNA-based silencing factor was consistently detected. These results suggest that RNA silencing is dynamically regulated and may be involved in the coordination of development and environmental adaptation in barley. In summary, our work provides information about barley RNA silencing components and will be a ground for the selection of candidate factors and in-depth functional/mechanistic analyses

Magyar diabetológusok véleménye a 2-es típusú diabétesz inzulinkezeléséről – Delphi-konszenzus

A T2DM (2-es típusú diabetes mellitus) inzulinkezelése az elmúlt néhány évben a fejlesztéseknek és az új terápiás lehetőségeknek köszönhetően sokat változott. Magyarországon is egyre elterjedtebb a korszerű inzulinkészítmények használata. A jelen kutatás célja, hogy a Delphi-módszer alapján összeállított kérdőív segítségével feltérképezze az orvosok jelenlegi terápiaválasztási preferenciáit, valamint az elmúlt évek inzulinkezelési gyakorlatának változását. A Delphi-módszer alapján készült kutatási kérdőív mentén megkértük a diabetológus kollégákat, hogy online felmérés formájában értékeljék az állításokat 1–5-ig terjedő skálán (1: egyáltalán nem ért egyet, 5: teljes mértékben egyetért). A kapott visszajelzések alapján vizsgáltuk a konszenzus létrejöttét, mértékét és egységességét. Az első fordulóban (2022. 06. 03. és 2022. 06. 27. között) 79 orvos 182 állításról nyilatkozott. 153 állításban konszenzus alakult ki (az összes állítás 84%-a). A második fordulóban (2022. 10. 03. és 2022. 11. 08. között) ismételten véleményezésre bocsátottuk azon állításokat, amelyekben korábban nem született konszenzus vagy pontosításra volt szükség, végül mindössze 5 állításnál nem alakult ki konszenzus. Az eredmények szerint egyetértés mutatkozott abban a tekintetben, hogy az elmúlt 5 évben a T2DM inzulinkezelési gyakorlata változott, az inzulin bevezetése későbbre tolódott. A diabetológusok több kiegészítő terápiát alkalmaznak és a kezelés megválasztásánál fontossá vált a kardiovaszkuláris kockázat csökkentése. Az inzulinterápia megválasztása során a legfontosabb szempontok: a glikémiás hatékonyság, a hipoglikémia kockázata, a testsúlyra gyakorolt hatás és a beteg önmenedzselési képessége. Ha a humán bázis-bólus terápián lévő beteg túlkezeltnek vagy alkalmatlannak bizonyul erre a kezelésre, változtatni kell a terápiáján. A bázisinzulin és GLP-1-receptoragonista fix kombináció alkalmazása T2DM-ben növelheti a terápiás adherenciát, javíthatja a beteg életminőségét és csökkenhet a hipoglikémia kockázata. Ez a kombináció a bázis-bólus kezelés alternatívájaként szerepel a klinikai gyakorlatban

A prandialis glükózkontroll elérése gyors aszpart inzulinnal [Achieving prandial glucose control with rapid insulin aspart]

A prandialis glükózterhelés inzulinnal való kompenzálása során gyakran szembesülünk azzal, hogy a jelenlegi inzulinok nem elég gyorsak, sokszor találkozunk korai postprandialis vércukor-emelkedéssel. Ugyanakkor az alkalmazott inzulinok hatása lassan cseng le és a késői postprandialis időszakban hypoglykaemiát okoznak. A szerző összefoglalja a postprandialis glükóz fiziológiáját, a gyors aszpart inzulin gyorsító hatását kialakító segédanyagokat, az inzulin farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságait, illetve betekintést ad a gyors aszparttal végzett klinikai vizsgálatokba. | When compensating for prandial glucose loading with insulin, we often face the fact that current insulins are not fast enough, and we often encounter early postprandial blood glucose elevations. However, the effect of the insulins used slowly subsides and causes hypoglycemia in the late postprandial period. The author summarizes the physiology of postprandial glucose, the additives that form the accelerating effect of fast insulin aspart, the pharmacokinetic and pharmacodynamic properties of insulin, and provides insight into clinical trials with fast aspart

Indokolt-e a klasszifikáció módosítása diabetesben?

A diabetes mellitus heterogén etiopatogenezisű és klinikai viselkedésű kórforma. Egyes eseteinek pontos típusba sorolása, „klasszifikációja” meghatározó jelentőségű az optimális kezelésválasztás tekintetében. A tipizálás azonban a rendelkezésre álló, egyre szélesedő eszközpark és a rohamosan bővülő ismeretek ellenére még mindig nem teljesen megoldott. Ezért újabb ajánlások születnek a csoportba sorolás pontosítására. A közlemény áttekinti a nemzetközi konszenzus alapján, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) koordinálásával 1965 és 2019 között született klasszifikációs irányelveket, valamint az újabb vizsgálatok, megfigyelések alapján született javaslatokat. Megállapítja, hogy a napi gyakorlat számára továbbra is a WHO hatályos útmutatása a legorientálóbb, hozzátéve, hogy bizonytalan besorolású esetekben elengedhetetlen a betegek követése és a vizsgálatok szükség szerinti ismétlése mindaddig, amíg az adott kórforma természete nem tisztázódik

Inzulin A-lánca elleni autoreaktív T-sejtek izolálhatóak újonnan diagnosztizált 1-es típusú cukorbetegek véréből [Insulin A-chain autoreactive T cells in newly diagnosed type 1 diabetic patients’ blood]

A T1DM-et az inzulint termelő hasnyálmirigy β-sejtjeinek T-sejt-függő pusztulása jellemzi. A feltételezett célantigének száma továbbra is növekszik, de nincs egyetértés az elsődleges antigén természetével kapcsolatban. Legnagyobb valószínűséggel ez az antigén maga az inzulin vagy a proinzulin. A teljes hosszúságú inzulin nagy dózisban nem alkalmazható intervenciós vizsgálatokban, annak metabolikus hatása miatt, ezért a pontos epitóp azonosítása elengedhetetlen. Korábban a hasnyálmirigyet körülvevő nyirokcsomókból izoláltak és oligoklonálisan tenyésztettek T-sejteket, amelyek felismerték az inzulin A-láncának 1–15. aminosavát. A diabetesspecifikus autoantigéneket azonosító publikációk száma nagyon korlátozott. Ennek ellenére több klinikai vizsgálat során számos különféle antigént alkalmaztak a β-sejtek pusztulásának lassítása vagy blokkolása céljából. Feltételeztük, hogy újonnan diagnosztizált T1DM-es betegek perifériás véréből ezen auto reaktív T-sejtek azonosíthatóak. Célul tűztük ki továbbá, hogy meghatározzuk ezen sejtek antigénspecificitását. | T1DM is characterized by the T cell dependent destruction of the insulin producing pancreatic β-cells. The number of suspected target antigens is still increasing, and there is no consensus regarding the nature of the pivotal antigen. One of the most verisimilar antigens is the insulin or the proinsulin itself. The full length insulin in high dose cannot be used by interventional studies, because of its metabolic effect, therefore the identification of the exact epitope is crucial. Earlier oligoclonally expanded T cells from T1DM subjects pancreas surrounding lymph nodes, which recognized the insulin A 1–15 epitope have been reported. The publications identifying the diabetic specific autoantigens are very limited. Nevertheless in numerous intervention trials several different antigens were used to slow or block the destruction of β-cells. We hypothesized that autoreactive T cells can be identified from the peripheral blood of newly diagnosed T1DM patients. We also aimed to determine the antigen specificity of these cells