A danazolkezelés hatása C1-inhibitor-hiány okozta hereditaer angiooedemás gyermekek növekedésére

Absztrakt: Bevezetés: Az attenuált androgéneket gyakran alkalmazzák C1-inhibitor-hiányos hereditaer angiooedema akut epizódjainak megelőzésére. Praepubertason túli alkalmazásuk az epifízisfugák korai záródásához, ezáltal növekedés-visszamaradáshoz vezethet. Célkitűzés: A danazol hereditaer angiooedemás gyermekek hossznövekedésére kifejtett hatásának felmérése. Módszer: Retrospektív tanulmányunk negyvenkettő, 21 évesnél idősebb hereditaer angiooedemás beteg adatait elemezte. A betegek esetében meghatároztuk a várható testmagasságtól való eltérést, majd azt a betegek neme, valamint a 21 éves kor előtt végzett danazolkezelés összdózisa és időtartama függvényében elemeztük. Danazollal 16 éves kora előtt kezelt betegek esetében összefüggést kerestünk a várható testmagasságtól való eltérés, valamint a kezelés időtartama, illetve kumulatív dózisa között. Eredmények: Nem találtunk szignifikáns különbséget a várható testmagasságtól való eltérésben danazolt szedő/nem szedő, illetve fiú és leány betegek között. Ezt a különbséget a danazol dózisa és alkalmazásának időtartama 16 vagy 21 évesnél fiatalabb korban végzett kezelés esetén sem befolyásolta. Következtetések: A danazol a minimális hatékony dózisban alkalmazva nem befolyásolta a növekedést. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1269–1276. | Abstract: Introduction: Attenuated androgens are used for the prevention of angioedema attacks of hereditary angioedema with C1-inhibitor deficiency. After prepuberty, their use can lead to growth retardation. Aim: We assessed the effect of danazol on the growth of pediatric patients with hereditary angioedema. Method: In the retrospective study on 42 patients diagnosed with hereditary angioedema, we calculated the deviation from the mid-parental target height, and analyzed it against the gender, the dose and duration of danazol treatment administered before the age of 21 years and before the age of 16 years. Results: Regarding the deviation from the mid-parental target height, we did not find any significant difference between patients taking vs. not taking danazol, males vs. females taking danazol. The dose and the duration of danazol treatment did not influence that value neither before 21, nor before 16 years of age. Conclusions: Our findings suggest that treatment with the lowest effective doses of danazol does not influence growth. Orv Hetil. 2017; 158(32): 1269–1276

A D3-vitamin-szint és a betegség súlyossága közötti kapcsolat vizsgálata herediter angioödémában

Absztrakt: Bevezetés: Az elmúlt évtized során számos közlemény látott napvilágot a D3-vitamin szérumszintje és különböző, részben immunpatomechanizmusú kórképek előfordulási gyakorisága, aktivitása közötti összefüggések elemzéséről. Célkitűzés: Korrelációt kerestünk a C1-inhibitor deficientiájában kialakuló herediter angioödémában szenvedő betegeink angioödémás rohamainak száma, lokalizációja és a felhasznált C1-inhibitor-pótlás mennyisége, valamint D-vitamin-szintjük között. Módszer: Az Országos Angioödéma Referencia Központban 2013–2014-ben gondozott 175, C1-inhibitor-deficientia következtében kialakuló herediter angioödémában szenvedő beteg közül 118 beteg D3-vitamin-szintjét határoztuk meg a téli–tavaszi (111 fő) és a nyári–őszi időszakban (105 fő). A komplement laboratóriumi eredmények és klinikai adatok az Országos Angioödéma Regiszterből és a betegnaplókból származtak. Eredmények: Betegeink mintegy 59,5%-a a téli–tavaszi időszakban, 27,6%-a a nyári–őszi időszakban, 23,5%-a pedig mindkét szezonban a D3-vitamin-hiányos csoportba (D3-vitamin-szint <20 ng/ml) tartozott. A téli–tavaszi és nyári–őszi D3-vitamin-szintek között szignifikáns különbséget találtunk (p<0,0001). A két időszakban az angioödémás rohamok akut kezelésére felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között szignifikáns különbséget észleltünk (p = 0,01). A D3-vitamin-szint, valamint az adott időperiódusban elszenvedett rohamszám és a felhasznált C1-inhibitor-koncentrátum-ampullák száma között korrelációt egyik szezonban sem találtunk. Következtetések: Bár eddigi eredményeink alapján a herediter angioödémás betegek D3-vitamin-szintje és az elszenvedett angioödémás rohamok gyakorisága, lokalizációja között összefüggést kimutatni nem lehetett, a téli–tavaszi időszakban mégis nagyobb igény mutatkozott a rohamok kezelésére (több ampulla fogyott). Mivel betegeink körében a vártnál is gyakoribb D3-vitamin-hiányt találtunk, ez mindenképpen vitaminpótlást indokol. Orv Hetil. 2019; 160(25): 987–993. | Abstract: Introduction: In recent years, many papers analyzed the relationship between serum vitamin D3 level and the frequency and activity of various diseases at least partially attributed to immune mechanisms. Aim: We looked for correlations among the number and location of edematous episodes occurring in patients with hereditary angioedema due to C1-inhibitor deficiency (C1-INH-HAE) and the quantity of the C1-inhibitor used for supplementation as well as the vitamin D3 levels of patients. Method: We measured vitamin D3 levels in 118 of the 175 C1-INH-HAE patients of the National Angioedema Reference Center during the winter–spring (n = 111) and the summer–autumn periods (n = 105) in 2013–2014. Complement levels and clinical data were extracted from the National Angioedema Registry and from patient diaries. Results: The proportion of vitamin D3 deficient patients (serum level <20 ng/ml) was approximately 59.5% during winter–spring, 27.6% in summer–autumn, and 23.5% during both periods. There was a significant difference between vitamin D3 serum levels measured in the winter–spring or in the summer–autumn months (p<0.0001). The same applies to the number of the vials of C1-inhibitor concentrate administered as acute treatment for angioedema attacks (p = 0.01). In any season, vitamin D3 level did not correlate with the number of attacks experienced by the patients during the given period or of the vials of C1-inhibitor concentrate administered. Conclusions: We could not demonstrate a relationship between vitamin D3 level and the frequency or location of edematous episodes in HAE patients. The need for treatment (as reflected by the number of the vials administered) was higher in the winter–spring period. As vitamin D3 deficiency was more severe than expected in our patients, supplementation is clearly necessary. Orv Hetil. 2019; 160(25): 987–993

Diagnostyka wrodzonego obrzęku naczynioruchowego

Hereditary angioedema (HAE) is a rare disorder characterized by acute episodes of edema formation in the subcutis and/or the submucosa. The clinical picture of the disease resembles that of histamine-mediated angioedema, nevertheless bradykinin release is involved in the pathomechanism of HAE. The diagnosis of HAE can be established from the clinical manifestations, the family history, as well as the findings of complement and genetic tests. Currently, the six types of hereditary angioedema are distinguished: types I and II of hereditary angioedema with C1-inhibitor (C1-INH) deficiency (C1-INH-HAE) and the following types of hereditary angioedema with normal C1-INH levels: hereditary angioedema caused by a mutation in the Factor XII gene (FXII-HAE), the angiopoietin-1 gene (ANGPT1-HAE), and the plasminogen gene (PLG-HAE) – and hereditary angioedema of unknown origin (U-HAE). Current options for the laboratory diagnosis of angioedemas include means for identifying C1-INH-HAE, FXII-HAE, ANGPT1-HAE, PLG-HAE and acquired angioedema with C1-INH deficiency (C1-INH-AAE). No laboratory method is available currently for diagnosing the other types of angioedemas such as idiopathic histaminergic acquired angioedema (IH-AAE), idiopathic non-histaminergic acquired angioedema (InH-AAE), acquired angioedema related to angiotensin-converting enzyme inhibitor (ACEI-AAE), and U-HAE. These disease types can be identified only by indirect methods, i.e. by exploring medical and family history, observing the clinical manifestations and the therapeutic response, as well as by excluding the presence of C1-INH deficiency, FXII-HAE, ANGPT1-HAE, and PLG-HAE