A beállítási biztonsági margó nagyságának meghatározása fej-nyak daganatok 2D-2D és 3D képvezérelt intenzitásmodulált sugárkezelése esetén = Setup margin for head-and-neck cancer patients receiving 2D-2D and 3D image-guided intensity-modulated radiation therapy

Absztrakt: Bevezetés: A fej-nyak daganatok képvezérelt intenzitásmodulált sugárterápiája a komplex onkológiai ellátás része. Célkitűzés: Összehasonlítottuk a fej-nyak tumoros betegek IGRT-besugárzása során a MV-kV és a CBCT képalkotó modalitásokat. Vizsgáltuk a beállítási hibát, a mozgási biztonsági margót (SM), a képalkotási és a hibameghatározási időt, a képalkotási dózisokat. Módszer: Nyolc beteg elektív kezelését vizsgáltuk, 66 kétirányú MV-kV felvételt és 66 CBCT-felvételt készítettünk. Három transzlációs irányban csontalapú manuális regisztrációval meghatároztuk a beállítási hibát. Az összehasonlítást normalitásvizsgálatot és F-próbát követően kétmintás T-próbával végeztük. Van Herk képlete alapján kiszámítottuk az alkalmazandó beállítási biztonsági margót. Megmértük a képalkotáshoz és a beállítási hiba meghatározásához szükséges időket. Szakirodalmi adatok alapján becsültük a képalkotási dózisokat. Eredmények: Statisztikailag szignifikáns eltérést a MV-kV és a CBCT által adott beállításihiba-eredmények között nem találtunk (VRT: 0,5 mm, SD = 1,9 vs. 0,4 mm, SD = 2,1, p = 0,371; LNG: 0,2 mm, SD = 2,2 vs. –0,1 mm, SD = 2,2, p = 0,188; LAT: 0,2 mm, SD = 2,2 vs. 0,3 mm, SD = 2,1, p = 0,41). Az SM-ek: VRT: 2,7 mm vs. 2,5 mm; LNG: 2,1 mm vs. 1,3 mm; LAT: 2,2 mm vs. 2,3 mm. A képalkotási idők átlagosan 0,65 perc (MV-kV) vs. 2,29 perc (CBCT). A beállítási hiba meghatározásának ideje mindkét képalkotónál átlagosan 2,41 perc. A becsült képalkotási dózisok frakciónként 6,88 mGy (MV-kV) vs. 17,2 mGy (CBCT). Következtetés: Fej-nyak daganatos betegeknél csontregisztrációt használva a transzlációs hibameghatározás MV-kV és CBCT alapján hasonló eredményre vezet. 3 mm beállítási margó használata minden irányban kielégítő. A képalkotási idő MV-kV esetén alacsonyabb, a dózisban nincs jelentős különbség. Általánosan a CBCT használata javasolt. A MV-kV akkor jelent alternatívát, ha a képalkotási idő rövidítése szükséges. Orv Hetil. 2018; 156(29): 1193–1200. | Abstract: Introduction: Image-guided intensity-modulated radiation therapy is essential for oncology treatment of head-and-neck cancer patients. Aim: MV-kV and CBCT modalities were compared in case of IGRT treatment for head-and-neck cancer patients. Setup error, setup margin (SM), imaging and evaluation times and imaging doses were analyzed. Method: Eight patients’ elective treatment was evaluated, 66 orthogonal MV-kV images and 66 CBCT series were acquired. Setup error measurement was based on bony manual image registration in three translational directions. Normality test and F-test were performed followed by the comparison with independent-samples T-test (p<0,05). The necessary target volume setup margin was calculated based on Van Herk’s equation. Imaging time and setup error determination time were measured. Imaging doses were estimated based on the literature. Results: No statistically significant difference was found between setup errors determined by MV-kV and CBCT (VRT: 0.5 mm, SD = 1.9 vs. 0.4 mm, SD = 2.1, p = 0.371; LNG: 0.2 mm, SD = 2.2 vs. –0.1 mm, SD = 2.2, p = 0.188; LAT: 0.2 mm, SD = 2.2 vs. 0.3 mm, SD = 2.1, p = 0.41). SM values were: VRT: 2.7 mm vs. 2.5 mm; LNG: 2.1 mm vs. 1.3 mm; LAT: 2.2 mm vs. 2.3 mm. Mean imaging time was 0.65 min (MV-kV) vs. 2.29 min (CBCT). Mean setup error determination time was 2.41 min for both modalities. Estimated imaging doses were 6.88 mGy (MV-kV) vs. 17.2 mGy (CBCT) per fraction. Conclusion: The bony anatomy derived image registration based translational setup error determination results in similar values either by MV-kV or by CBCT. Using 3 mm setup margin in all the directions might be adequate. Imaging time is less by MV-kV, significant difference in imaging doses did not appear. Using CBCT is generally suggested. MV-kV might be an alternative in case of need for shortened imaging time. Orv Hetil. 2018; 159(29): 1193–1200

Malignus kevert Müller-cső-eredetű tumor komplex kezelése = Multimodal treatment of malignant mixed Müllerian tumor

Absztrakt: Bevezetés és célkitűzés: A közlemény célja ismertetni a méhdaganatok egy meglehetősen ritka, klinikailag igen agresszív típusának, a malignus kevert Müller-cső-eredetű daganatnak, más néven carcinosarcomának a jellegzetes prognosztikai faktorait, kezelésének lehetőségeit. Módszer: 2009 és 2017 között 29 beteget kezeltünk malignus Müller-cső-eredetű tumor miatt. I. stádium esetén műtétet és posztoperatív sugárkezelést végeztünk. II–IV. stádium esetén trimodális kezelés történt (műtét, kemoterápia és sugárkezelés). Eredmények: A betegek átlagéletkora 68,51 (49–90) év, átlagos BMI: 30,22 (20,90–37,22). Komplett reszekció utáni recidívát 6 esetben diagnosztizáltunk (ebből 4 beteg nem fogadta el a sugárkezelést), átlagosan 15,52 (6–36) hónap elteltével, távoli metasztázist 5 esetben, átlagosan 19,2 (8–32) hónap múlva. A teljes túlélés átlag 11,92 hónap (1–75). Hat beteg jelenleg is daganatmentes. Következtetések: Jelenleg nincs egységes konszenzus a daganat terápiás ellátására vonatkozóan. A kezelésben standard a műtéti eljárás, mely teljes hasi méheltávolítást és kétoldali adnexectomiát jelent, azonban a helyi recidívák és távoli metasztázisok nagy előfordulási aránya miatt felmerült a regionális nyirokcsomó-eltávolítás és posztoperatív kezelés szükségessége. Bár a posztoperatív sugárkezelés a lokoregionális kontrollt javítja, túlélésre vonatkoztatott előnye továbbra sem bizonyított. Az adjuváns kemoterápia mind a kismedencei, mind az extrapelvicus recidívák arányát csökkenti, azonban továbbra sincs egyértelmű ajánlás a leghatékonyabb kemoterápiás szerre vonatkozóan. A teljes túlélést kombinált citosztatikus kezeléssel sem sikerült javítani az elmúlt évtizedekben, ezért azt gondoljuk, hogy a multimodális kezeléstől várhatók jobb eredmények. A hatékonyabb ellátás céljából – az onkológia más területeihez hasonlóan – biológiai terápiával és target kezeléssel kapcsolatban is folynak vizsgálatok; az alacsony betegszám miatt releváns következtetés csak hosszú évek múlva vonható le. Orv Hetil. 2018; 159(19): 741–747. | Abstract: Introduction and aim: The aim of our study was to evaluate the prognostic factors and treatment options of a very rare and highly aggressive type of uterine neoplasms, the malignant mixed Müllerian tumor, known as carcinosarcoma. Method: Between 2009 and 2017, 29 patients were treated with malignant mixed Müllerian tumor. At stage I, surgery and postoperative radiotherapy were performed. At stages II−IV, trimodal treatment (surgery, chemotherapy and radiotherapy) was administered. Results: The average age of patients was 68.51 (49–90) years, mean body mass index was 30.22 (20.90–37.22). We have experienced recurrence of disease after complete resection in 6 cases (4 of 6 patients did not accept radiation therapy). Local recurrence has occurred after an average 15.52 (6−36) months, distant metastasis with an average 19.2 (8–32) months. Overall survival was 11.92 (1–75) months. Six patients are free of tumours at the moment. Conclusions: As overall survival has not increased in recent decades by using combined chemotherapy, there is no congruent consensus associated with the optimal treatment. The standard surgical treatment is total abdominal hysterectomy with bilateral oophorectomy, although due to high rates of recurrence and metastases, the necessity of lymphadenectomy and postoperative treatment is in the focus of recent studies. Though postoperative irradiation improves local control, the beneficial effect on overall survival is still not proven. Adjuvant chemotherapy decreases the rate of both pelvic and extrapelvic recurrence at the same time, although there is no recommendation for the optimal chemoterapeutic agent. Multimodal therapy should lead to better outcomes. Recently there are many ongoing studies with biologic and target therapies to improve efficiency, however, the relevant results will be disclosed in many years only, due to the small number of patients. Orv Hetil. 2018; 159(19): 741–7747

Local structure and eddy current loss on the surface of carbon-steels in the vicinity of laser markings

The magnitude of laser beam induced transformations is fitted to the sensitivity of a Fluxset sensor described in this paper. It was found that markers produced in the 100-300 W power range and reparated by 6 ram, can be successfully detected by the applied sensor even under the 0,01 mm thick phosphate layer. The thermal stability of the markers increases due to heat treatment at 150degreesC for 30 hours, so that marking is stable enough to be used as barcode in production logistics

Lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott, magas kockázatú endometriumtumorok műtét előtti szisztémás előkezelése = Preoperative systemic treatment of locally and locoregionally advanced high-risk endometrial cancer

Absztrakt: Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele. Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest. Módszer: 2015. január és 2018. december között 28, lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis, magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával. Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség 66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés: A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433. | Abstract: Introduction: Endometrial cancer is the most common invasive gynecologic malignancy in developed countries. The best survival rates are expected after surgical removal, thus the aim of a complex treatment is to achieve resecability in locally and locoregionally advanced disease. Aim: The primary purpose of this study was to evaluate if the neoadjuvant systemic treatment leads to better overall survival compared to irradiation solely. Method: From January 2015 to December 2018, we enrolled 28 patients diagnosed with irresecable, locally and locoregionally advanced high-risk endometrial carcinoma. Patients were treated by neoadjuvant paclitaxel–carboplatin, then radical hysterectomy, bilateral oophorectomy and lymphadenectomy were performed. Results: After administration of 6 cycles of carboplatin–paclitaxel, the control MR test showed tumor shrinkage in all patients. Complete resection was achieved in the case of every patient. Tumor residuum in lymph nodes was verified in 4 cases by pathological evaluation. The 2-year survival and the 2-year progression-free survival rates were 65,1% and 66,1%, respectively. The median overall survival was 16,5 months. Conclusion: Neoadjuvant treatment can be an effective approach in providing the conditions for complete tumor resection, which may result in survival advantage. Despite multimodal treatment, prognosis is poor. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433