Az emberi 7-es herpeszvírus = Human herpesvirus 7

Az emberi 7-es herpeszvírus 1990 óta ismert, közeli rokonságban áll a 6-os herpeszvírussal, annak B változatával. Csak emberi sejtekben szaporodik, receptora a CD4 molekula. A fertőzött sejtek egy részében élethossziglan lappang, gyakran reaktiválódik és a nyálban tünetmentesen ürül. Gyermekek egy része 3–4 éves korára tünetmentesen fertőződik, de minden életkorban találhatók szeronegatív egyének, akik fogékonyak a fertőzés iránt. Gyermekekben ritkán exanthema subitum, múló lázas-görcsös állapotok, fiatal felnőttekben rózsahámlás, immunszuppresszált egyénekben a reaktiválódott 6-os B herpeszvírussal és cytomegalovirussal egyetemben halálos szövődmények alakulhatnak ki. Egyéb vírusokat is aktiválhat más kórképekben. A vírus patogenezisében a legfontosabb, hogy megváltozik a fertőzött lymphocytákból kiáramló citokinek és növekedési faktorok egyensúlya, amely láncreakcióként hat az immunrendszer és egyéb szervek sejtjeire. A vírusellenes antitestek kimutatása kereskedelmi forgalomban kapható készletekkel (immunfluoreszcencia, ELISA, immunoblot), a nukleinsav kimutatása fészkes polimeráz láncreakcióval lehetséges. A fertőzés következtében kialakult betegségek legtöbbje nem igényel kezelést, de súlyos szövődmények esetén ganciclovir és származékai, valamint foscarnet és cidofovir alkalmazható. | Human herpesvirus 7 known since 1990 is closely related to herpesvirus 6B. It replicates in human cells only after binding CD4 receptor. It establishes lifelong latency in infected cells, and its frequent reactivations result in asymptomatic virus shedding through saliva. Most children acquire infection by age 3 and 4, but in any later age group seronegative individuals are at risk of infection. Rarely, exanthema subitum or convulsions with fever in children, pityriasis rosea in young adults, lethal complications in immunocompromised persons with concomitant herpesvirus 6B and cytomegalovirus reactivation occur. The most important pathogenic changes are due to the altered cytokine and growth factor secretion from infected lymphocytes with subsequent chain reaction on immune and other cells. Antiviral antibodies are detected by commercial kits (immunofluorescence, ELISA, immunoblot), nucleic acid by nested polymerase chain reaction. The majority of conditions due to infection do not require antiviral medication, but the severe complications are treated with ganciclovir and its derivates or foscarnet and cidofovir

Az emberi 6-os herpeszvírus = Human herpesvirus 6

Az 1986-ban felfedezett emberi 6-os herpeszvírus A és B változata molekuláris tulajdonságai alapján a legősibb emberi herpeszvírus. A B változat cseppfertőzéssel terjed a tünetmentes vírusürítő felnőttekről a két év alatti kisgyermekekre, akikben alkalmilag exanthema subitum jöhet létre. A vírus a CD4+ macrophagokat, lymphocytákat fertőzi, utóbbiakban élethossziglan lappangás, időnként a nyálmirigyekben vírustermeléssel járó perzisztencia alakul ki. Felnőttkorban ez a változat csontvelő- és szervátültetések kapcsán, immunszuppresszió talaján reaktiválódik, és akár halálos szövődményeket hoz létre. Sclerosis multiplex, idült fáradtság tünetegyüttes, Hodgkin- és nem Hodgkin-lymphomák kialakulásában kofaktor. A CD+-sejteket fertőző és bennük lappangó A változat közvetlen kórokozó képessége nem ismert. A HIV-fertőzést rendkívül erősen transzaktiválja in vitro és betegekben egyaránt. Papillomavírusok által okozott daganatokban is transzaktivátor. Mindkét vírusváltozat kórokozó képessége a megváltozott citokin- és kemokinegyensúlyon alapszik. A két változat elkülönítése szerológiailag nehézkes, erre a savóból vagy a fehérvérsejtekből végzett változatspecifikus PCR alkalmas. A súlyos komplikációk kezelésére, esetleg kemoprofilaxisára ganciclovir, esetleg foscarnet és cidofovir használható. | Human herpesvirus 6 discovered in 1986 is the most ancient human herpesvirus shown by molecular characteristics. Variant B infects children under the age of 2 years by droplets from asymptomatic virus shedding adults occasionally causing exanthema subitum. The virus infects CD4+ macrophages and lymphocytes; subsequently establishes lifelong latency and persistence with occasional shedding through the saliva. This variant frequently reactivates in bone marrow and organ transplant recipients with concomitant immunosuppression causing even fatal complications. It is a cofactor in the pathogenesis of multiple sclerosis, chronic fatigue syndrome, Hodgkin and non-Hodgkin lymphomas. The direct consequences of variant A infection and latency in CD4+ cells are not known. It transactivates HIV infection in vitro and in humans, and facilitates tumor progression induced by human papilloma viruses. Pathogenic effects of both variants are mediated by altered cytokine and chemokine profiles. Serological differentiation of the two variants is unreliable; however, it is possible by using PCR. Ganciclovir, foscarnet and cidofovir can be used for treatment and chemoprophylaxis of severe complications

Immunosenescence and vaccination of the elderly I. Age-related immune impairment

The sharp increase of life expectancy and the increasing ratio of ageing population pose new challenges for the public health system. The elderly suffer from more frequent and severe infections than young people. Theoretically, vaccination could protect the elderly against several infectious diseases, but due to their age-related immune impairment, vaccination might fail in many cases. Instead of ineffective vaccination campaigns, exploration and restoration of age-dependent dysregulation of their immune functions have to be placed into the focus of recent research. Frequent comorbidities in these people augment immune defects. Immunosenescence affects both the innate and adaptive immunity. Disturbances in macrophage-derived cytokine release and reduction of the natural killer cell mediated cytotoxicity lead to increased frequency of respiratory, gastrointestinal and skin infections. Although the humoral immunity retains most of its original activity through life span, ageing dampens the ability of B cells to produce antibodies against novel antigens. Age-related declination of the cellular immunity is the consequence of thymic atrophy, reduced output of new T lymphocytes, accumulation of anergic memory cells, deficiencies in the cytokine production and uncertain antigen presentation. Persistent infection by different herpesviruses and other parasites contribute to the loss of immunosurveillance and premature exhaustion of T cells

Immunosenescence and vaccination of the elderly II. New strategies to restore age-related immune impairment

One of the greatest health-care challenges in the elderly is to ensure that vaccination against infections are optimally effective, but vaccination can only be effective if cells that are capable of responding are still present in the repertoire. The reversing of immunosenescence could be achieved by improving immune responses or altering vaccine formulation. Recent vaccination strategies in the elderly exert low effectiveness. Nutritional interventions and moderate exercise delay T cell senescence. Telomerase activity and expression of toll-like receptors can be improved by chemotherapy. Reversion of thymic atrophy could be achieved by thymus transplantation, depletion of accumulated dysfunctional naive T cells and herpesvirus-specific exhausted memory cells. Administration of immunostimulatory and anti-inflammatory cytokines show the best practical approach. Reduced dendritic cell activity and co-receptor expression might be increased by interleukin (IL)-2 administration. IL-7 protects both B and T lymphocytes, but IL-2, IL-10, keratinocyte growth factor, thymic stromal lymphopoietin, as well as leptin and growth hormone also have a stimulatory effect on thymopoiesis. In animals, several strategies have been explored to produce more efficacious vaccines including high dose vaccines, DNA vaccines with immunostimulatory patch, virosomal vaccines and vaccines containing new adjuvants. Hopefully, one of these approaches will be translated into human therapy in a short time

Isolation of Kurthia gibsonii from non-gonorrheal urethritis: Implications for the pathomechanism upon surveying the literature

The incidence and number of species involved in the spectrum of sexually transmitted infections continue to increase. Laboratories have to be prepared for identification of unusual microbes. In our practice, a male patient had recurring urethritis and balanitis after having repeated unprotected insertive sexual intercourse with female piglets. He also had allergy to scents and some metals, otherwise he showed no general symptoms. Specimens were swabbed from the urethra, inflamed glans, rectum, mouth onto several culture media, subsequently isolates were tested for their morphology, biochemical activity. Kurthia gibsonii was isolated from urethra and glans. No concomitant infection with other microbes was detected, haemoculture was negative. Relying upon antibiotic sensitivity test, he was cured with 2 × 500 mg oral cefuroxime for 15 days, and topical gentamycin cream for 2 months. This is the first reported sexually transmitted, zoonotic infection without generalization by Kurthia spp. We report first the antibiogram of K. gibsonii. Slight differences in the antibiotic sensitivity suggest independent infection and sensitivity of urethral and mucous membrane tissues to distinct K. gibsonii strains. Allergy of the patient might predispose to opportunistic infection. Such aspects ought to be tested in details in further cases

Életünk a koronavírus-járvány idején: a Poszt-COVID felmérés általános módszertana és a felhasznált mérőeszközök pszichometriai jellemzői

Tanulmányunkban az „Életünk a koronavírus-járvány idején” című online kvázi-reprezentatív mintavételű keresztmetszeti kutatás célkitűzéseit és módszertanát ismertetjük. A felmérésben 1779 fő (922 nő és 857 férfi) vett részt, akik a COVID-19 világjárvány egészségi állapotra és az életminőségre gyakorolt hatását feltáró átfogó tesztbattériát töltötték ki. Az adatgyűjtés 133 hallgató segítségével történt, akik a meglévő kapcsolati hálójuk felhasználásával, megadott kvóták szerint (nem, iskolai végezettség és életkori övezet) kértek fel személyeket a mintegy 300 kérdésből álló online tesztbattéria kitöltésére. A kérdőívcsomag a szociodemográfiai jellemzők mellett, az egészségi állapotra, a védőoltással szembeni attitűdre, a járvány hatásának értékelésére, a koronavírus-fertőzésre, az általános személyiségjellemzőkre és érzelmekre, az életminőségre, a megküzdésre és stresszre, megrázó élményekre, a családi és társas kapcsolatokra, a munkára és otthoni munkavégzésre, valamint az online oktatásra vonatkozó kérdéseket és skálákat tartalmazott. A vizsgálati mintánk reprezentativitása a felsőfokú végzettségűek és a fővárosban élők túlsúlya miatt sérül, de mérlegelve az online tesztkitöltés sajátosságait, ezt elfogadhatónak tartjuk. A kutatásban felhasznált skálák jó pszichometriai jellemzőkkel rendelkeznek. Bár a felmérésünk a reprezentativitás sérülése miatt csak korlátozott és óvatos következtetéseket tesz lehetővé a magyar lakosság egészére való általánosításkor, ennek ellenére az oktatók és hallgatók együttműködésén alapuló felmérés, a tudományos értéke mellett, a szakmai szocializációra kifejtett edukatív hatása sem elhanyagolható