Szexuálisan terjedő koinfekciók. HIV koinfekciók

Coinfections of sexually transmitted infections are frequent due to the same transmission routes which may facilitate the transmission of other sexually transmitted infections. Sexually transmitted coinfections are associated with atypical and generally more severe clinical features, more complications, resistency to treatment, unfavourable outcome, and worse prognosis. Sexually transmitted infections may increase the likelihood of acquiring and transmission of HIV infection. The authors summarize the most important characteristics of sexually transmitted infections (such as HIV and hepatitis B virus, HIV and hepatitis C virus, HIV and syphilis, HIV and gonorrhoeae, HIV and chlamydia coinfections). These infections are more frequent in HIV infected patients than in the normal population. The shared transmission routes, impairment of the immune response, elevated cytokine levels and the associated inflammatory milieu produce local tissue damage, breaches in mucosal epithelium, which increases the risk of human immunodeficiency virus infection. Regular screening for sexually transmitted infections, use of more sensitive diagnostic methods, improved reporting and avoidance of unsafe sexual behaviour among certain subpopulations as well as education are essential in the prevention of sexually transmitted coinfections

A humán immundeficientia vírus fertőzéséhez társuló bőrtünetek

The recently observed accelerated increase of human immunodeficiency virus infection in Hungary poses a major public concern for the healthcare system. Given the effective only but not the curative therapy, prevention should be emphasized. Current statistics estimate that about 50% of the infected persons are not aware of their human immunodeficiency virus-positivity. Thus, early diagnosis of the infection by serological screening and timely recognition of the disease-associated symptoms are crucial. The authors' intention is to facilitate early infection detection with this review on human immunodeficiency virus-associated skin symptoms, and highlight the significance of human immunodeficiency virus care in the everyday medical practice

Chlamydia trachomatis D-K szerovariáns által okozott genitourethrális fertőzések.

Sexually transmitted infections of the urogenital tract are most commonly caused by the intracellular bacteria Chlamydia trachomatis worldwide, resulting the clinical picture of acute urethritis in men as well as urethritis and endocervicitis in women. As women often present with few symptoms only or a completely symptom-free disease course, one of the most important long-term complications is chronic pelvic inflammatory disease often followed by the development of infertility caused by chronic scar formation. Well-organized screening programs are considered to have a leading role in the prevention of disease spreading and long lasting unwanted complications. Antibiotic treatment options are often influenced by special circumstances, such as pregnancy and several complicated clinical forms. The aims of the authors are to give a concise review on the current knowledge regarding Chlamydia trachomatis infections and summarize typical clinical signs, modern diagnostic techniques as well as accepted treatment protocols and basic aspects of screening

HIV variánsok genotipus meghatározása: gyógyszer-rezisztens HIV mutánsok kimutatása nem kezelt HIV fertőzöttekben = HIV genotyping: drug resistant HIV mutants in therapy naive patients

A HIV-1 pol gén antiretrovirális szerekkel szembeni gyógyszer-rezisztenciához (GYR) vezető mutációit vizsgáltuk kezelésben még nem részesülő primer HIV fertőzöttekben. A genotipizálást a HIV-1 RT és PR génjeiben in situ DNS hybridizációval, direkt DNS szekvenálással és a Trugene Genotipizáló Rendszerrel végeztük. A pol gén GYR-hez vezető mutációit a vizsgáltak 14%-ában tudtuk kimutatni. A PR inhibítorokkal szembeni rezisztencia 12% volt, az NRTI-kkel 8% és az NNRTI-kkel 5%. A legmagasabb rezisztencia (25%) a homoszexuális átadódású vírusok tartalmazták a NNRTI-kkel szemben. Többszörös, 2-3 gyógyszer családdal szembeni rezisztencia az esetek 3.5%-ában volt kimutatható. Nem-B altipusú vírusokat (HIV-1 C és F1), ill. rekombináns formákat (CRF) is detektáltunk,jelezve Afrikai rekombináns törzsek magyarországi penetrációját. Jelen munkánk az első felmérés volt hazánkban a GYR HIV-1 variánsok kimutatására és elterjedtségére vonatkozóan. Az eredményeink a GYR kialakulásának időbeli evolúcióját jelzik, amely korrelál a hazai kombinációs kezelés bevezetésével, megerősítik a GYR HIV variánsok transzmisszióját terápia-naiv egyénekben komoly klinikai és járványügyi következményeket felvetve. A GYR olyan vírusok megjelenésével jár, amelyek kikerülik a kombinációs kezeléseket és az AIDS progressziójához vezetnek. Munkánk alapján a rezisztencia tesztek (HIV genotipizálás) a klinikai gyakorlat részévé vált, és megalapozta egy rendszeres, országos HIV-1 GYR monitorozás bevezetését | Mutations in the HIV-1 pol gene associated with resistance to anti-retroviral drugs in therapy-naive Hungarian individuals transmitted as primary infection had been analyzed. Drug resistance genotyping of HIV RT and PR genes were done by in situ DNA hybridization, direct DNS sequencing and Truegene HIV-1 Genotyping System. Resistance mutations in the pol gene were detected in 14% of the subjects. The highest rate of resistance to a single class of inhibitors was detected towards PR inhibitors (12%), followed by NRTI (8%) and NNRTI (5%). 25 % of viruses transmitted by homosexual activity had mutations led to resistance to NNRTI. Multiple drug resistant viruses (2-3 drug classes) were present in 3.5%. Non-B subtypes and CRFs were also detected, indicating penetration of non-B subtypes and recombinant African variants into Hungary. Our study was the first survey for detection prevalence of transmission of drug-resistant HIV-1 strains in our country. Findings indicate the evolution of drug resistance showing a correlation with the time of introduction of combination therapy in our country, confirm drug-resistant HIV in therapy-naive patients and raises serious clinical and public health consequences as this viruses escape the control of drug combination therapy and cause AIDS progression. Based upon our work, resistance testing at the time of diagnosis became a standard of clinical care, and a systematic nationwide monitoring of HIV-1 drug resistance has been initiated

Keratinizációs zavarok ultrastrukturális és genetikai vizsgálata = Ultrastructural and Genetic Studies in Disorders of Cornification

Az elmúlt három évben megteremtettük hazánkban a legsúlyosabb örökletes bőrgyógyászati kórképek közt egyes keratinizációs zavarok (pl. társult ichthyosisok, dyskeratosis follicularis) ultrastrukturális és genetikai vizsgálatainak alapjait, lehetővé téve a prevenciót célzó DNS alapú prenatális diagnosztikát. Dyskeratosis follicularisban szenvedő betegekben az ATP2A2 gén 11 heterozigóta mutációját találtunk, melyből nyolc variációt elsőként detektáltunk. Hailey-Hailey kóros betegekben az ATP2C1 gént vizsgálva 3 új mutációt találtunk. A klinikai kép és a háttérben álló mutációk között egyértelmű genotípus-fenotípus összefüggést nem volt. Korábbi adatok alapján Hailey-Hailey-kóros betegekből származó hámsejtekben a megemelkedett intracelluláris kalciumkoncentráció strukturális és funkcionális következményeit kerestük. A betegekből származó sejtekben csökkent az involukrin expressziója, míg a késői differenciációs markerek szintje nem változott. E jelenség hátterében a transzkriptum fokozott lebomlása állt. A bazális keratinocytákban specifikusan expresszálódó keratin 5 és 14 gének teljeskörű vizsgálatát és a KRT14 pseudogén allélspecifikus amplifikációval történő elkülönítését végeztük. A KRT14 gén új (L136Q, E411K, I412N) és egy ismert (R388C) valamint a KRT5 gén (R331G, E170K) mutációit azonosítottuk. Négy Comel-Netherton szindrómában szenvedő beteg esetében a SPINK5 gén mutáció analízisét végeztük el és bevezettük a gén RNS szintű vizsgálatát. | In the past three years we set up the ultrastructure and genetic analyses of the most serious of the heritable skin diseases (icthyoses, dyskeratinosis follicularis). This allows the preventive DNA prenatal diagnosis of these diseases. We were the first to find 8 heterozygote mutations in the ATP2A2 gene of patients suffering from Darier disease. We also found 3 novel mutations in the ATP2C1 gene of patients with Hailey-Hailey disease. There was no clear genotype-phenotype correlation between the clinical symptoms and the underlying mutation. Based on earlier data showing increased calcium levels in the skin cells of Hailey-Hailey patients, we looked for structural and functional consequences of raised calcium levels. In cells derived from such patients we found a decrease in involucrine expression, while late differentiation marker levels remained unchanged. This decreased expression was due to an increase in transcript decay. We carried out a comprehensive analysis of keratin 5 and 14 genes, using allele specific amplification to exclude the KRT14 pseudogene. We identified novel mutations (L136Q, E411K, I412N) in the KRT14 gene, we also found the previously identified mutation (R388C), and mutations in the KRT5 gene (R331G, E170K). We carried out mutation analyses and initiated studies of RNA levels of the SPINK5 gene in 4 patients suffering from Comel-Netherton syndrome

Melanomás betegek stádium szerinti megoszlása egy hazai centrumban

Bevezetés: A malignus melanoma túlélése elsősorban a TNM-stádium függvénye, azonban a Nemzeti Rákregiszter a daganatokat stádiumok alapján nem részletezi. Célkitűzés: A szerzők a Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán melanomával kezelt betegek stádiumfelmérését tűzték ki célul. Módszer: A vizsgálat 2004–2009 között diagnosztizált 1160 cutan melanomás betegre (558 férfi és 602 nő, átlagéletkoruk 60,5±16, illetve 57±17 év) terjedt ki. Eredmények: Nagy esetszámú nemzetközi vizsgálatokkal összehasonlítva az IA és IV-es stádiumban a klinika betegeinek aránya kedvezőnek bizonyult, azaz viszonylag magas százalékban fordultak elő a korai melanomák (IA: 34,8%), alacsony volt a késői, IV-es stádiumú daganatok előfordulása (0,4%). Az IB–IIA stádiumban már szignifikánsan alacsonyabb, a későbbi stádiumok (IIC, IIIA, IIIB) esetében magasabb volt a betegek aránya a nyugat-európai, ausztráliai, egyesült államokbeli adatoknál. Következtetések: A vizsgálat felhívja a figyelmet arra, hogy a korai diagnózis javítása, a nyugati országokhoz való felzárkózás érdekében további lépések, primer és szekunder prevenciós programok szükségesek. Orv. Hetil., 2013, 154, 969–976