Az akut myocardialis infarctus főbb hazai ellátási jellemzői 2005–2009 között a EuroHOPE kutatás eredményei alapján | Main characteristics of the care of acute myocardial infarction in Hungary between 2005–2009, based on the results of the EuroHOPE research

Absztrakt Bevezetés: A EuroHOPE kutatás az ellátás elemzésének standardizált módszereit fejlesztette ki. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a hazai akut myocardialis infarctus ellátásának elemzését és a közreműködő országok adataival való összevetését. Módszer: A korai és kései invazív kardiológiai beavatkozások alkalmazását, a gyógyszerek kiváltását és a halálozást elemezték. Az eredményeket finn, norvég, olasz, skót és svéd adatokkal vetették össze. Eredmények: Nemzetközileg is kedvező eredmény, hogy az időszak végére a betegek közel fele részesült korai intervencióban, 90% körüli volt a statinok, az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók kiváltása. Nem magyarázhatóan csökkent a béta-blokkolók alkalmazása. A halálozás javult, de a többi országénál lényegesen kedvezőtlenebb volt. Az egyéves halálozás a korai intervenciós csoportban másfélszerese, a késeiben több mint kétszerese volt az utána következő legrosszabb értéknek. Következtetések: Javasolt az okok vizsgálata a teljes követési időszakban a szakmai tevékenységre és a működési gyakorlatra, illetve a betegek szerepére vonatkozóan. Szükséges a trendek követése és az ST- és nem ST-elevációs myocardialis infarctus kórformák elkülönítő kódolása a mélyebb elemzések elősegítésére. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1626–1634. | Abstract Introduction: The EuroHOPE research developed the standardised methodology of the analysis of the healthcare process. Aim: The aims of the authors were to analyze the care of acute myocardial infarction in Hungary and to compare the results to those of the partner countries. Method: The authors analyzed the application of early and late invasive interventions, medication purchase, and mortality. The results were compared to Finnish, Norwegian, Italian, Scottish and Swedish data. Results: By the end of the observed period, approximately half of the patients received early treatment, which is an internationally acceptable result. Purchase of statins, angiotensin converting enzyme inhibitors, and angiotensin receptor blockers was around 90%, but the application of beta-blockers has decreased for unknown reason. The mortality rate has improved, but it was still significantly worse than that in the partnering countries. One year mortality in the early intervention group was 1.5 times higher, and in the late intervention group was 2 times higher than the second worst results. Conclusions: The causal analysis concerning the professional activities, operational practices, and the role of the patients in the observed period is highly recommended. For more detailed analysis it is necessary to follow the trends and to separate the diagnoses of ST- elevation and non-ST-elevation acute myocardial infarction. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1626–1634

A EuroHOPE kutatási program módszertana

Absztrakt A European Health Care Outcomes, Performance and Efficiency kutatást az Európai Unió 7. keretprogramja finanszírozta 2010–2013 között. Ennek keretében olyan módszertan került kialakításra, amely lehetővé tette a közreműködő hét országban a regulárisan gyűjtött adatok alapján az ellátás elemzését és az eredmények egymással történő összehasonlítását öt, társadalmilag és gazdaságilag is jelentős teherrel járó diagnóziscsoportban. A szerzők ismertetik a módszertani fejlesztés főbb területeit, így 1. a módszertani alapelveket; 2. az elérhető adatbázisok és az alkalmazott kódrendszerek felmérését; 3. az elemzendő események meghatározását; 4. az elemzések és az indikátorok kialakításának általános szempontjait; 5. a konkrét adatgyűjtési, -feldolgozási és -elemzési módszertan kidolgozását; 6. a kockázatkiigazítási módszereket és 7. a standardizált adatbázis kialakítását. A közfinanszírozott ellátás minden betegére, ellátási eseményére kiterjedő adatbázisok kimeríthetetlen és gazdag adatforrásként szolgálhatnak a döntéshozóknak, ellátóknak, kutatóknak egyaránt. A képzett indikátorok eredményei kiindulópontként szolgálnak a kiváltó okok feltárásához és az ezen okok kezelését célzó intézkedések meghatározásához. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1619–1625. | Abstract The European Health Care Outcomes, Performance and Efficiency research was financed by the European Union between 2010 and 2013. In this program a new methodology was developed which made the analysis of regularly collected data and international benchmarking of the healthcare results of 5 socially and economically critical diagnosis group between the 7 participant countries possible. This paper presents the most important areas of the development, such as (1) the principles of the methodology, (2) the definition of available databases, code systems, (3) the events to be analysed, (4) the general rules of analyses and indicator development, (5) the exact methodology of data collection, processing, and analysis, (6) the methods of risk adjustment, (7) and the development of the standardised database. The databases which include all information of all patients and healthcare activities serve as perfect inexhaustible data sources for decision makers, healthcare personnel, and researchers. The indicator results of this program serve as starting point for further root cause analysis and development measures based on the results of the abovementioned analyses. Orv. Hetil., 2016, 157(41), 1619–1625

A műtét utáni fájdalomcsillapítás minőségének felmérési lehetőségei: többdimenziós eszközök = Options for assessing the quality of postoperative pain relief: multidimensional measurement tools

A nem megfelelôen kezelt mûtét utáni fájdalom számos káros következménnyel járhat. Eredményes és hatékony csillapításához elengedhetetlen a megbízható mérôeszközökkel végzett rendszeres fájdalomfelmérés. A folyóirat ez év februári számában megjelent közleményünkben az egydimenziós fájdalomfelmérô skálák fôbb tulajdonságait mutattuk be. Megállapítottuk ezek legnagyobb hátrányát, ugyanis csak a fájdalom intenzitását mérik, ami nem feltétlenül ad elegendô és megbízható támpontot a terápiás döntésekhez. Jelen tanulmány fô célja a mûtét utáni fájdalom felmérésére alkalmas többdimenziós mérôeszközök, illetve azok fôbb összetevôinek, alkalmazási körének bemutatása a releváns szakirodalmi közlemények áttekintése alapján. A PICO (population, intervention, control, and outcomes) technika segítségével végzett szisztematikus irodalomkutatás során 396 elérhetô és értékelhetô cikket találtunk. Ezek közül a legfontosabb 41 angol és 4 magyar nyelvû írás eredményeit összegezzük. A többdimenziós fájdalomfelmérô eszközök közül részletesen tárgyaljuk az Amerikai Fájdalomtársaság betegkimeneti kérdôívének (APS-POQ-R), a svéd Stratégiai és Klinikai Minôségi Indikátorok a Posztoperatív Fájdalom Menedzsmentben (SCQIPP) kérdôívének és a német Posztoperatív Fájdalommenedzsment Fejlesztési Projekt (QUIPS) betegkimeneti kérdôívének jellemzôit. Az egydimenziós skálákkal szemben a többdimenziós mérôeszközök a fájdalom intenzitása mellett értékelik annak egyéb, pszichoszociális aspektusait is. Így lényegesen pontosabb képet adnak a fájdalom természetérôl, ugyanakkor alkalmazásuk több idôt és körültekintést igényel, és nem minden betegcsoport esetében használhatók. Ennek megfelelôen az egydimenziós skálák inkább a klinikai gyakorlat támogatására alkalmasak olyan esetekben, amelyekben a többdimenziós eszközök használata nem lehetséges. Minôségfejlesztési és kutatási célra elsôsorban a többdimenziós mérôeszközök alkalmazhatók. = Inadequat treatment of postoperative pain may have several adverse consequences. Its effective and efficient management requires regular pain assessments with valid and re - liable pain assessment tools. The main features of unidimensional pain assessment scales were discussed in our previous paper. Their most important disadvantage is that they measure only the pain intensity, which did not necessarily provide sufficient and re - liable basis for clinical decision making. The main goal of this paper is to review multi - dimensional measurement tools for assessment of postoperative pain, their main components, and applications based on summary of the relevant literature. While using the PICO (population, intervention, control, and outcomes) technique of systematic literature research, we identified 396 accessible and evaluable articles in total, from which we summarize the results of the most important 41 English and 4 Hungarian publications. Among the multi - dimensional pain assessment tools we discussed thoroughly the American Pain So - ciety Pa tient Outcome Questionnaire (APSPOQ-R), the Swedish Strategic and Clinical Quality Indicators in Postoperative Pain Management (SCQIPP) questionnaire, and the characteristics of the patient outcome questionnaire of the German Quality Im - provement in Postoperative Pain Mana ge - ment Project (QUIPS). Contrasted to unidimensional scales, multidimensional measurement tools do not evaluate only the intensity of pain, but its other dimensions, and psychosocial aspects. Thus they give a more accurate picture of its nature, however, their application of specific scales requires more time and diligence, and the scope of patients is more restricted. Consequently, unidimensional scales are more suitable for supporting the clinical practice, in cases where the multidimensional questionnaires cannot be used. In contrast, whenever the circumstances permit, multidimensional scales should be used, especially for quality improvement and research purposes

Ki mit tud? – A betegátadásról. Egy magyar és lengyel mintán végzett tudásfelmérés tapasztalatai = Who knows what? – About patient handover. Experiences of a Hungarian and Polish sample knowledge survey

Absztrakt: Bevezetés: A betegellátás során bekövetkező nemkívánatos események hátterében a leggyakrabban kommunikációs okok állnak. Az egészségügyi technológiák fejlődése és az ellátás fokozódó specializációja miatt a betegek kezelésében egyre több egészségügyi szakember vesz részt, aminek következtében egyre jelentősebb szerepe és egyben kockázata van a betegátadásoknak. Célkitűzés: A közlemény célja a betegátadással kapcsolatos ismeretek aktuális helyzetének bemutatása egy nemzetközi projekt eredményein keresztül. Módszer: 3 magyar és 3 lengyel kórházban saját fejlesztésű, anonim, feleletválasztós kérdőív segítségével vizsgáltuk a betegátadásokkal kapcsolatos tudást a közvetlen betegellátásban részt vevő egészségügyi dolgozók körében. Mindkét országban elemeztük a válaszok gyakoriságát megfelelőségük mértéke szerint. A hazai mintában többváltozós logisztikus regresszióval vizsgáltuk a kitöltők jellemzőinek szerepét a tudásszint alakulásában. Eredmények: A kérdőívet a megkérdezett 2963 dolgozó 63%-a töltötte ki. A két országban nem volt lényeges különbség a kifogástalan és a hibátlan válaszok arányaiban. A betegátadás definícióját vizsgáló kérdésre a válaszadók közel fele adott kifogástalan választ (49,4–45,7%). A legalacsonyabb hibátlan válaszadási arány a betegátadási technika elemeire feltett kérdés esetén volt tapasztalható (14,4–11,1%). A kérdések nehézségének mintázata is jelentős mértékű hasonlóságot mutatott. Következtetés: A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a betegátadással kapcsolatos tudás fejlesztendő területnek bizonyul mindkét országban. Az ellátók rendelkeznek ugyan a témakörrel kapcsolatban ismeretekkel, ám tudásuk nem tekinthető pontosnak és teljes körűnek. A betegek és az ellátók biztonságának érdekében fontos az ellátók ismereteinek és betegátadási gyakorlatának összehangolt fejlesztése. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743. | Abstract: Introduction: The most common reason for the adverse events in healthcare is communication. Due to the development of health technologies and the increasing specialization of care, more and more healthcare professionals are involved in the treatment of patients, resulting in an increasingly important role and risk for patient handover. Aim: To present the current state of knowledge of patient handover through the results of an international project. Method: Self-developed, anonymous questionnaires with single and multiple choice questions were used to investigate handover knowledge among healthcare workers in 3 Hungarian and 3 Polish hospitals. The frequency of responses was analyzed according to their correctness. The factors that can influence the knowledge were studied using a regression model in the Hungarian sample. Results: The questionnaire was completed by 63% of the 2963 employees who received the questionnaires. In the two countries, there was no significant difference in the proportion of correct responses. Nearly half of the responders (49.4%–45.7%) gave the right answers to the question about the definition of patient handover. The lowest rate of correct answers (14.4%–11.1%) was given to elements of patient handover techniques. The difficulty of the questions also showed a similar pattern. Conclusion: Based on the results, it can be concluded that knowledge of handover needs to be improved in both countries. Although healthcare providers have some knowledge about handover, it cannot be considered accurate and complete. It is important to promote the knowledge and practice of handover together for the safety of patients and healthcare providers. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1735–1743

Kórházi osztályok gyógyszerosztással összefüggő gyógyszerelési hibáinak közvetlen megfigyelése = Survey of drug dispensing errors in hospital wards

A gyógyszereléssel összefüggő hibák előfordulása igen gyakori. A hozzájáruló tényezők és kockázatok korlátozott ismerete gátolja az eredményes prevenciós stratégiák fejlesztését és kipróbálását. Célkitűzés: Az elrendelt és osztott gyógyszerkészítmények közötti eltérések felmérése és a kockázatok azonosítása a gyógyszerosztás során. Módszer: Prospektív, direkt megfigyeléses vizsgálat két kórházi fekvőbeteg-osztályon. Eredmények: A megfigyelt gyógyszeradagok száma 775, az elrendelt gyógyszeradagoké 806, a maximális hibalehetőségeké 803 volt. A nem megfelelő gyógyszeradagok száma 114, a hibaarány 14,1% volt. Az észlelt hibatípusok közül a nem megfelelő hatóanyag-mennyiség osztása 25,4%-ban, nem felezhető készítmény felezése 24,6%-ban, behozott gyógyszer elmaradt osztása 16,4%-ban, nem az elrendelt hatóanyagú gyógyszer kiadagolása 14,2%-ban fordult elő. A nem megfelelő gyógyszeradagok 87%-át komolyabb következményekkel nem járó csoportba sorolták be, míg a hibák 13%-a minősült potenciálisan súlyosnak. Következtetések: A direkt megfigyeléses módszer alkalmas a kórházi fekvőbeteg-osztályok gyógyszerelési gyakorlatának megismerésére és a kockázatok feltárására. A gyógyszerelés és betegbiztonság javítása érdekében a vizsgálat eredményeit, az azonosított kockázatokat a szerzők továbbgondolásra érdemesnek tartják az ellátói gyakorlatokban. Orv. Hetil., 2011, 152, 1391–1398. | Medication errors occur very frequently. The limited knowledge of contributing factors and risks prevents the development and testing of successful preventive strategies. Objective: To investigate the differences between the ordered and dispensed drugs, and to identify the risks during medication. Methods: Prospective direct observation at two inpatient hospital wards. Results: The number of observed doses was 775 and the number of ordered doses was 806. It was found that from the total opportunities of 803 errors 114 errors occurred in dispensed drugs corresponding to an error rate of 14.1%. Among the different types of errors, the most important errors were: dispensing inappropriate doses (25.4%), unauthorized tablet halving or crushing (24.6%), omission errors (16.4%) and dispensing an active ingredient different from the ordered (14.2%). 87% of drug dispensing errors were considered as errors with minor consequences, while 13% of errors were potentially serious. Conclusions: Direct observation of the drug dispensing procedure appears to be an appropriate method to observe errors in medication of hospital wards. The results of the study and the identified risks are worth to be reconsidered and prevention measures should be applied to everyday health care practice to improve patient safety. Orv. Hetil., 2011, 152, 1391–1398