Inkretintengelyen ható antidiabetikumok és a pancreas betegségei (pancreatitis, pancreascarcinoma)

Absztrakt Az inkretintengelyen ható készítmények egyre népszerűbbek a 2-es típusú diabetes kezelése terén. A forgalomba kerülés után röviddel esetközlések, majd kisszámú betegcsoportban tett megfigyelések jelentek meg, amelyek az adott készítmények potenciális mellékhatására hívták fel a figyelmet. A figyelem középpontjába a pancreas betegségei (pancreatitis acuta, pancreascarcinoma) kerültek. A klinikai megfigyelések egyre szaporodtak, a ritka mellékhatást lényegében mindegyik inkretinkészítménnyel kapcsolatban megfigyelték. A potenciális mellékhatásként jelentkező pancreatitis és pancreascarcinoma kérdéskörével kapcsolatban intenzív szakmai vita bontakozott ki, amelynek során a szakértők mellett a gyógyszeripar képviselői, a nemzetközi tudományos társaságok és a gyógyszerügyi hatóságok is kifejtették álláspontjukat. A mellékhatásokat nagy klinikai tanulmányokban és metaanalízisekben is elemezték. A klinikai gyakorlatban az adott, választandó inkretinkészítmény alkalmazási előírásában foglaltakat kell követni. Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében pancreatitis szerepel. Ha az inkretintengelyen ható készítménnyel folytatott terápia során a betegnek hasi panasza támad, annak természetét tisztázni kell. Ha a pancreatitis kórisméje megerősíthető, az adott készítmény adását véglegesen fel kell függeszteni. Az inkretintengelyen ható készítményekkel kapcsolatban továbbra is indokolt a posztmarketing adatgyűjtés és mellékhatás-elemzés. Orv. Hetil., 2016, 157(14), 523–528

Az inkretintengelyen ható antidiabetikumokkal végzett cardiovascularis biztonságossági tanulmányok eddigi tapasztalatai

Absztrakt Az új antidiabetikumokkal kapcsolatban hatósági előírás nyomán a közelmúltban több randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot indítottak, amelyek a készítmények cardiovascularis biztonságosságát voltak hivatottak megítélni. Az inkretintengelyen ható antidiabetikumok között mind ez ideig négy készítménnyel (saxagliptin, alogliptin, sitagliptin, lixisenatid) kapcsolatos vizsgálatok fejeződtek be. A lezárult négy vizsgálat eredményei, az elsődleges vizsgálati végpontok alakulása alapján összefoglalóan megállapítható, hogy az inkretintengelyen ható készítményekkel kapcsolatban cardiovascularis biztonságossági kockázatot eddig nem lehetett igazolni 2-es típusú diabetesben szenvedő cukorbetegek körében. A saxagliptinnel folytatott vizsgálat egyik másodlagos végpontjában megfigyelt kockázatnövekedés (szívelégtelenség miatti hospitalizáció) nyomán széles körű diszkusszió bontakozott ki az irodalomban. A szakmai közvélemény érdeklődéssel várja a még zajló vizsgálatok befejezését, amelyek minden bizonnyal tovább fogják árnyalni az inkretintengelyen ható készítmények cardiovascularis biztonságosságáról szerzett eddigi ismereteinket. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 603–610

Antihyperglykaemiás kezelés hatékonyságát megítélő randomizált, kontrollált klinikai tanulmányok obszervációs jellegű utánkövetései. II. Az utánkövetés sajátosságai és diabetológiai tanulságai = Randomized, controlled clinical trials with observational follow-up investigations for evaluating efficacy of antihyperglycaemic treatment. II. Features of and lessons from the follow-up investigations

Absztrakt: A diabetológiai szakmai közvélemény a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok utánkövetéseiből levonható megfigyeléseket – a számos zavaró, potenciálisan torzító körülmény ellenére – fontosnak tartja. A metabolikus memória, metabolikus örökség fogalmának megismerése nyomán – többek között – ezért törekszünk a diabetes felismerésétől kezdődően a minél tökéletesebb glykaemiás kontroll elérésére, tudva azt, hogy ennek a ténykedésnek késői kedvező hatására is számíthatunk. Az évekkel ezelőtt végzett klinikai hatékonysági vizsgálatoktól eltérően a jelenleg zajló, hatósági előírás nyomán indított, az új, innovatív antidiabetikumok cardiovascularis biztonságosságát megítélő vizsgálatok célja és módszertana merőben más. A már lezárult 10 ilyen klinikai tanulmány lehetővé teszi, hogy a biztonságossági vizsgálatokkal kapcsolatban egyedi érdekességek mellett általánosságok is megfogalmazhatók legyenek. A jelek arra utalnak, hogy a diabetológiában a cardiovascularis szövődmények alakulását megítélő randomizált, kontrollált, utánkövetéssel kiegészített hatékonysági vizsgálatok korszaka lezárult, szemben a cardiovascularis biztonságossági vizsgálatokkal, amelyekből jó néhány tanulmány befejezése az elkövetkezendő években várható. Orv Hetil. 2018; 159(16): 615–619. | Abstract: Although the outcomes of the follow-up investigation period of the randomized clinical studies for evaluating the efficacy of a treatment or an antidiabetic drug may be confounded or potentially biased by several factors, the results are widely accepted by the diabetes community. In line with the theory of metabolic memory or metabolic legacy, early and intensive antihyperglycaemic treatment should be provided for all diabetic patients as this strategy can result in beneficial effects even in the long run. The recent cardiovascular safety trials with new, innovative antidiabetic drugs differ in several aspects from the former efficacy studies. Ten cardiovascular safety trials were completed so far enabling to define their unique and common features. It can be anticipated that the era of randomized, controlled efficacy studies with observational follow-up investigations came to an end in diabetes research. Nowadays, cardiovascular safety trials are in the focus of clinical research in diabetology and results of several ongoing studies are expected with interest in the near future. Orv Hetil. 2018; 159(16): 615–619

Antihyperglykaemiás kezelés hatékonyságát megítélő randomizált, kontrollált klinikai tanulmányok obszervációs jellegű utánkövetései. I. A vizsgálatok fontosabb eredményei = Randomized, controlled clinical trials with observational follow-up investigations for evaluating efficacy of antihyperglycaemic treatment. I. Main results of the studies

Absztrakt: Az antihyperglykaemiás (antidiabetikus) kezelés és a diabetes idült szövődményeinek alakulása régóta a diabetológiai kutatások előterében áll. A glykaemiás kontroll és a szövődmények kialakulásának összefüggése terén alapvető ismeretekhez jutottunk az 1-es típusú diabetesben szenvedők körében végzett DCCT (Diabetes Control and Complications Trial), illetve a 2-es típusú cukorbetegek körében folytatott UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) alapadatainak és utánkövetésének publikációjakor. A két, úgynevezett „mérföldkő”-tanulmányon túlmenően a szakirodalomban több olyan randomizált, kontrollált, nagy klinikai vizsgálat lelhető fel, amelynek obszervációs jellegű utánkövetését szintén megvalósították. Ezek a megfigyelések – többek között – megalapozták a metabolikus memória, illetve a metabolikus örökség fogalmát. A közlemény az áttekintett vizsgálatok fontosabb eredményeit összegzi. Orv Hetil. 2018; 159(15): 575–582. | Abstract: The effect of antihyperglycaemic (antidiabetic) treatment on the late diabetic complications is one of the most important research areas in clinical diabetology. The relationship between glycaemic control and late micro- and macrovascular complications was highlighted by the results of the DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) with type 1 and by the UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) with type 2 diabetic patients. In these studies, observational follow-up investigations were also performed after the close-out of the randomized phase of the trial. In addition to these landmark studies, other randomized, controlled efficacy trials were also performed with observational follow-up investigations resulting in the development of the concept of metabolic memory or metabolic legacy. In this article, the main results of the studies are summarized. Orv Hetil. 2018; 159(15): 575–582

HNF-4-α-mutáció okozta monogénes diabetes mellitus (MODY-1) első hazai esete

Absztrakt A serdülő- és fiatal felnőttkorban kezdődő diabetes mellitus klasszifikációja néha nehéz. A monogénes diabetesforma felismerése az érintett betegek számára döntő jelentőségű lehet az életminőség, a prognózis és a megfelelő kezelés kiválasztása terén. A MODY (maturity-onset diabetes of the young) alcsoporton belül a MODY-1 előfordulása ritka, a nemzetközi szakirodalom szerint 2000-ig mindössze 13 családot, 2013-ig összesen 173 családot (103 különböző mutációval) azonosítottak világszerte. A szerzők a HNF-4-α gén korábban már leírt mutációján alapuló monogénes diabetesforma (MODY-1) első hazai esetét ismertetik. A 42 éves nőbeteg diabetestörténete 20 éves korában gestatiós diabetesszel indult (csak diétát tartott), majd 26 éves korában tüdőgyulladás kapcsán észlelt hyperglykaemia miatt inzulinterápiát kezdtek. A 20 éves leánya diabetesét 13 éves korában állapították meg, kezdetben 2-es típusú diabetest véleményeztek (csak diétát tartott), majd 14 éves korában a diabetestípust revideálva (1-es típusú diabetest megállapítva) inzulinterápiát kezdtek. A diabetesmanifesztáció körülményei, a feltűnően alacsony inzulindózis, a halmozott családi diabetes-előfordulás vetette fel a monogénes diabetes gyanúját. Mind az anyánál, mind leányánál molekuláris biológiai módszerrel igazolni lehetett a HNF-4-α gén mutációját (c.869G>A, p.R290H), ennek alapján a MODY-1 diabetes-kórforma kórisméjét. Mindkét beteg esetében az inzulinterápiát szulfanilureakezeléssel lehetett felváltani, ez a terápia az egyéves követés során kifogástalan anyagcserehelyzetet biztosított. A család elérhető tagjainál végzett szűrővizsgálat nem igazolta az indexbetegeknél talált génmutáció további előfordulását. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 469–473

A cukorbeteg-ellátás mutatóinak alakulása Magyarországon 2001–2014 között. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázis-elemzésének célja és módszertana | Changes in features of diabetes care in Hungary in the period of years 2001–2014

Absztrakt Napjainkban a cukorbetegséggel kapcsolatos adatbázis-elemzések új lehetőségként vonultak be a klinikai kutatások körébe. Hazánkban az egészségügyi ellátásban részesülők központi betegregiszterét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa jelenti. Ide futnak be a hazai fekvő- és járóbeteg-szakellátás havi adatai, illetve a gyógyszerforgalommal (gyógyszertári receptkiváltással) kapcsolatos heti jelentések. A retrospektív vizsgálat célja az volt, hogy a szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisát közel másfél évtizedre (2001–2014) visszatekintően diabetológiai szempontból elemezzék, s így adatokat nyerjenek a cukorbetegséggel kapcsolatos morbiditási és mortalitási mutatók alakulásáról. Adatokat gyűjtöttek az ellátás költségvonzatáról, a kórházi kezelés jellemzőiről, illetve a terápiás szokások alakulásáról is. A jelenlegi dolgozat az elemzés módszertanát tekinti át. A szerzők remélik, hogy adataik értékesen fogják majd bővíteni a cukorbeteg-ellátás alakulásáról rendelkezésünkre álló eddigi ismereteket. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265. | Abstract In the last couple of years, database analyses have become increasingly popular among clinical-epidemiological investigations. In Hungary, the National Health Insurance Fund serves as central database of all medical attendances in state departments and purchases of drug prescriptions in pharmacies. Data from in- and outpatient departments as well as those from pharmacies are regularly collected in this database which is public and accessible on request. The aim of this retrospective study was to investigate the database of the National Health Insurance Fund in order to analyze the diabetes-associated morbidity and mortality in the period of years 2001–2014. Moreover, data of therapeutic costs, features of hospitalizations and practice of antidiabetic treatment were examined. The authors report now on the method of the database analysis. It is to be hoped that the upcoming results of this investigation will add some new data to recent knowledge about diabetes care in Hungary. Orv. Hetil., 2016, 157(32), 1259–1265

A glargin és glulizin inzulinnal folytatott bázis-bolus kezelési rendszer egyéves eredményessége 2-es típusú cukorbetegségben. Elemzés a gyógyszerár-támogatás tükrében = Effectiveness of one-year insulin glargine and insulin glulisine basal-bolus treatment in people with type 2 diabetes. An analysis from drug reimbursement perspective

Absztrakt: Bevezetés: Az inzulinanalógok bázis-bolus kezelési rendszerként 2-es típusú cukorbetegek körében történő alkalmazásának gyógyszerár-támogatási szabálya előírja, hogy a 100%-os ártámogatás megtartása érdekében a HbA1c-értéknek megadott időtartam-különbséggel mérve két ízben <8,0%-nak kell lennie, a humán inzulinnal folytatott kezelésről történő átállást követő 12 hónapon belül. Ha a cél teljesül, a kezelés finanszírozói szempontból eredményesnek minősül. Célkitűzés. A jelen vizsgálat célja a bázis-bolus kezelésként alkalmazott glargin és glulizin inzulin finanszírozói szempontú eredményességének, valamint a glykaemiás kontroll fenntartásának a megítélése volt. Módszer: A beavatkozással nem járó, 1 éves obszervációs vizsgálatban 2-es típusú diabeteses, korábban humán bázis-bolus kezelésben részesülő, rossz glykaemiás kontrollú (HbA1c >9,0%) felnőttek vettek részt. A fő értékelési végpont a finanszírozói szempontú eredményesség elérése, valamint a hatodik hónapra finanszírozói célértéken (HbA1c <8,0%) lévők célértékmegtartási aránya volt a vizsgálat végén. Biztonságossági paraméterként a hypoglykaemiás eseményeket regisztráltuk. Eredmények: A bevont 557 betegből a hatásossági elemzésben 287 beteg adatait lehetett értékelni, közülük 169 (58,9%) érte el a finanszírozási szabályok szerint előírt glykaemiás kontrollt. A hatodik hónapban az előírt HbA1c-célértékkel (<8,0%) rendelkező 167 beteg közül 152 (91%) maradt célértéken a vizsgálati periódus további hat hónapjában is. Nem súlyos hypoglykaemiás esemény 1221 alkalommal, súlyos hypoglykaemiás esemény 6 alkalommal fordult elő. Következtetések: A glargin és glulizin inzulinnal újonnan megkezdett bázis-bolus kezelési rendszer a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek több mint felében biztosította azt az eredményességet, amelyet a finanszírozási szabályok a folyamatos 100%-os támogatás feltételéül jelölnek meg. Az eredmények azonban azt is feltárták, hogy a betegek figyelemre méltó részében az anyagcsere-állapot ellenőrzése a HbA1c-szint mérésével nem a finanszírozási szabályoknak megfelelően történt. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2122–2128. | Abstract: Introduction: Being entitled for no patient co-payment, the Hungarian reimbursement condition of analogue insulins as part of basal-bolus treatment in type 2 diabetes mellitus (T2DM) requires that two HbA1c levels should achieve <8.0% target value within 12 months (measured two months apart) after switching from treatment with human insulins. Achieving this target, the treatment should be considered effective from drug reimbursement perspective. Aim: The aims of the study were to investigate the effectiveness of insulin glargine + insulin glulisine basal-bolus regimen from the payer’s perspective and to investigate the ability to maintain the achieved glycaemic control in previously uncontrolled T2DM patients (HbA1c >9.0%). Method: This one-year, non-interventional study included patients with T2DM inadequately controlled (HbA1c >9.0%) on previous human basal-bolus treatment. The main outcomes were the proportion of patients who achieved the adequate glycaemic control (defined by the reimbursement rules) and the proportion of patients who achieved reimbursement rules defined HbA1c <8.0% target value by the 6 months after switch and could maintain this glycaemic control for upcoming further 6 months. As safety outcome, the hypoglycaemic events were recorded. Results: Out of the 557 patients enrolled, 287 had available data to be included in the efficacy analysis. Out of the 287 efficacy analysis patients, 169 (58.9%) achieved the reimbursement rules defined glycaemic control. At 6 months, 167 patients had HbA1c value <8.0% and 152 (91.0%) remained in this target range until the end of the 12-month observational period. Overall, 1221 non-severe and 6 severe hypoglycaemic events were reported. Conclusions: More than half of the patients with T2DM who were newly switched to insulin glargine + glulisine basal-bolus treatment could achieve the reimbursement rule criteria requiring for prescription of the analogue insulins with no co-payment beyond 1 year of treatment in Hungary. However, the results revealed that glycaemic control assessment with HbA1c measurements had not met the reimbursement requirements in a significant part of patients. Orv Hetil. 2018; 159(50): 2122–2128