Inkretintengelyen ható antidiabetikumok és a pancreas betegségei (pancreatitis, pancreascarcinoma)

Absztrakt Az inkretintengelyen ható készítmények egyre népszerűbbek a 2-es típusú diabetes kezelése terén. A forgalomba kerülés után röviddel esetközlések, majd kisszámú betegcsoportban tett megfigyelések jelentek meg, amelyek az adott készítmények potenciális mellékhatására hívták fel a figyelmet. A figyelem középpontjába a pancreas betegségei (pancreatitis acuta, pancreascarcinoma) kerültek. A klinikai megfigyelések egyre szaporodtak, a ritka mellékhatást lényegében mindegyik inkretinkészítménnyel kapcsolatban megfigyelték. A potenciális mellékhatásként jelentkező pancreatitis és pancreascarcinoma kérdéskörével kapcsolatban intenzív szakmai vita bontakozott ki, amelynek során a szakértők mellett a gyógyszeripar képviselői, a nemzetközi tudományos társaságok és a gyógyszerügyi hatóságok is kifejtették álláspontjukat. A mellékhatásokat nagy klinikai tanulmányokban és metaanalízisekben is elemezték. A klinikai gyakorlatban az adott, választandó inkretinkészítmény alkalmazási előírásában foglaltakat kell követni. Óvatosság ajánlott azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében pancreatitis szerepel. Ha az inkretintengelyen ható készítménnyel folytatott terápia során a betegnek hasi panasza támad, annak természetét tisztázni kell. Ha a pancreatitis kórisméje megerősíthető, az adott készítmény adását véglegesen fel kell függeszteni. Az inkretintengelyen ható készítményekkel kapcsolatban továbbra is indokolt a posztmarketing adatgyűjtés és mellékhatás-elemzés. Orv. Hetil., 2016, 157(14), 523–528

Az inkretintengelyen ható antidiabetikumokkal végzett cardiovascularis biztonságossági tanulmányok eddigi tapasztalatai

Absztrakt Az új antidiabetikumokkal kapcsolatban hatósági előírás nyomán a közelmúltban több randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot indítottak, amelyek a készítmények cardiovascularis biztonságosságát voltak hivatottak megítélni. Az inkretintengelyen ható antidiabetikumok között mind ez ideig négy készítménnyel (saxagliptin, alogliptin, sitagliptin, lixisenatid) kapcsolatos vizsgálatok fejeződtek be. A lezárult négy vizsgálat eredményei, az elsődleges vizsgálati végpontok alakulása alapján összefoglalóan megállapítható, hogy az inkretintengelyen ható készítményekkel kapcsolatban cardiovascularis biztonságossági kockázatot eddig nem lehetett igazolni 2-es típusú diabetesben szenvedő cukorbetegek körében. A saxagliptinnel folytatott vizsgálat egyik másodlagos végpontjában megfigyelt kockázatnövekedés (szívelégtelenség miatti hospitalizáció) nyomán széles körű diszkusszió bontakozott ki az irodalomban. A szakmai közvélemény érdeklődéssel várja a még zajló vizsgálatok befejezését, amelyek minden bizonnyal tovább fogják árnyalni az inkretintengelyen ható készítmények cardiovascularis biztonságosságáról szerzett eddigi ismereteinket. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 603–610

HNF-4-α-mutáció okozta monogénes diabetes mellitus (MODY-1) első hazai esete

Absztrakt A serdülő- és fiatal felnőttkorban kezdődő diabetes mellitus klasszifikációja néha nehéz. A monogénes diabetesforma felismerése az érintett betegek számára döntő jelentőségű lehet az életminőség, a prognózis és a megfelelő kezelés kiválasztása terén. A MODY (maturity-onset diabetes of the young) alcsoporton belül a MODY-1 előfordulása ritka, a nemzetközi szakirodalom szerint 2000-ig mindössze 13 családot, 2013-ig összesen 173 családot (103 különböző mutációval) azonosítottak világszerte. A szerzők a HNF-4-α gén korábban már leírt mutációján alapuló monogénes diabetesforma (MODY-1) első hazai esetét ismertetik. A 42 éves nőbeteg diabetestörténete 20 éves korában gestatiós diabetesszel indult (csak diétát tartott), majd 26 éves korában tüdőgyulladás kapcsán észlelt hyperglykaemia miatt inzulinterápiát kezdtek. A 20 éves leánya diabetesét 13 éves korában állapították meg, kezdetben 2-es típusú diabetest véleményeztek (csak diétát tartott), majd 14 éves korában a diabetestípust revideálva (1-es típusú diabetest megállapítva) inzulinterápiát kezdtek. A diabetesmanifesztáció körülményei, a feltűnően alacsony inzulindózis, a halmozott családi diabetes-előfordulás vetette fel a monogénes diabetes gyanúját. Mind az anyánál, mind leányánál molekuláris biológiai módszerrel igazolni lehetett a HNF-4-α gén mutációját (c.869G>A, p.R290H), ennek alapján a MODY-1 diabetes-kórforma kórisméjét. Mindkét beteg esetében az inzulinterápiát szulfanilureakezeléssel lehetett felváltani, ez a terápia az egyéves követés során kifogástalan anyagcserehelyzetet biztosított. A család elérhető tagjainál végzett szűrővizsgálat nem igazolta az indexbetegeknél talált génmutáció további előfordulását. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 469–473

Antihyperglykaemiás kezelés hatékonyságát megítélő randomizált, kontrollált klinikai tanulmányok obszervációs jellegű utánkövetései. II. Az utánkövetés sajátosságai és diabetológiai tanulságai = Randomized, controlled clinical trials with observational follow-up investigations for evaluating efficacy of antihyperglycaemic treatment. II. Features of and lessons from the follow-up investigations

Absztrakt: A diabetológiai szakmai közvélemény a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok utánkövetéseiből levonható megfigyeléseket – a számos zavaró, potenciálisan torzító körülmény ellenére – fontosnak tartja. A metabolikus memória, metabolikus örökség fogalmának megismerése nyomán – többek között – ezért törekszünk a diabetes felismerésétől kezdődően a minél tökéletesebb glykaemiás kontroll elérésére, tudva azt, hogy ennek a ténykedésnek késői kedvező hatására is számíthatunk. Az évekkel ezelőtt végzett klinikai hatékonysági vizsgálatoktól eltérően a jelenleg zajló, hatósági előírás nyomán indított, az új, innovatív antidiabetikumok cardiovascularis biztonságosságát megítélő vizsgálatok célja és módszertana merőben más. A már lezárult 10 ilyen klinikai tanulmány lehetővé teszi, hogy a biztonságossági vizsgálatokkal kapcsolatban egyedi érdekességek mellett általánosságok is megfogalmazhatók legyenek. A jelek arra utalnak, hogy a diabetológiában a cardiovascularis szövődmények alakulását megítélő randomizált, kontrollált, utánkövetéssel kiegészített hatékonysági vizsgálatok korszaka lezárult, szemben a cardiovascularis biztonságossági vizsgálatokkal, amelyekből jó néhány tanulmány befejezése az elkövetkezendő években várható. Orv Hetil. 2018; 159(16): 615–619. | Abstract: Although the outcomes of the follow-up investigation period of the randomized clinical studies for evaluating the efficacy of a treatment or an antidiabetic drug may be confounded or potentially biased by several factors, the results are widely accepted by the diabetes community. In line with the theory of metabolic memory or metabolic legacy, early and intensive antihyperglycaemic treatment should be provided for all diabetic patients as this strategy can result in beneficial effects even in the long run. The recent cardiovascular safety trials with new, innovative antidiabetic drugs differ in several aspects from the former efficacy studies. Ten cardiovascular safety trials were completed so far enabling to define their unique and common features. It can be anticipated that the era of randomized, controlled efficacy studies with observational follow-up investigations came to an end in diabetes research. Nowadays, cardiovascular safety trials are in the focus of clinical research in diabetology and results of several ongoing studies are expected with interest in the near future. Orv Hetil. 2018; 159(16): 615–619

Antihyperglykaemiás kezelés hatékonyságát megítélő randomizált, kontrollált klinikai tanulmányok obszervációs jellegű utánkövetései. I. A vizsgálatok fontosabb eredményei = Randomized, controlled clinical trials with observational follow-up investigations for evaluating efficacy of antihyperglycaemic treatment. I. Main results of the studies

Absztrakt: Az antihyperglykaemiás (antidiabetikus) kezelés és a diabetes idült szövődményeinek alakulása régóta a diabetológiai kutatások előterében áll. A glykaemiás kontroll és a szövődmények kialakulásának összefüggése terén alapvető ismeretekhez jutottunk az 1-es típusú diabetesben szenvedők körében végzett DCCT (Diabetes Control and Complications Trial), illetve a 2-es típusú cukorbetegek körében folytatott UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) alapadatainak és utánkövetésének publikációjakor. A két, úgynevezett „mérföldkő”-tanulmányon túlmenően a szakirodalomban több olyan randomizált, kontrollált, nagy klinikai vizsgálat lelhető fel, amelynek obszervációs jellegű utánkövetését szintén megvalósították. Ezek a megfigyelések – többek között – megalapozták a metabolikus memória, illetve a metabolikus örökség fogalmát. A közlemény az áttekintett vizsgálatok fontosabb eredményeit összegzi. Orv Hetil. 2018; 159(15): 575–582. | Abstract: The effect of antihyperglycaemic (antidiabetic) treatment on the late diabetic complications is one of the most important research areas in clinical diabetology. The relationship between glycaemic control and late micro- and macrovascular complications was highlighted by the results of the DCCT (Diabetes Control and Complications Trial) with type 1 and by the UKPDS (United Kingdom Prospective Diabetes Study) with type 2 diabetic patients. In these studies, observational follow-up investigations were also performed after the close-out of the randomized phase of the trial. In addition to these landmark studies, other randomized, controlled efficacy trials were also performed with observational follow-up investigations resulting in the development of the concept of metabolic memory or metabolic legacy. In this article, the main results of the studies are summarized. Orv Hetil. 2018; 159(15): 575–582

Effect of genetic and environmental influences on cardiometabolic risk factors: a twin study

<p>Abstract</p> <p>Background</p> <p>Both genetic and environmental factors play a role in the pathogenesis of type 2 diabetes and cardiovascular diseases. The magnitude of genetic and environmental influences may vary in different populations and can be investigated by twin studies.</p> <p>Methods</p> <p>In this cross-sectional study, 101 (63 monozygotic and 38 dizygotic) adult twin pairs (n = 202; mean age: 44.3 ± 15.8 years) were investigated. Past medical history was recorded and physical examination was performed. Fasting venous blood samples were taken for measuring laboratory parameters. For assessing heritability of 14 cardiovascular risk factors, the structural equation (A-C-E) model was used.</p> <p>Results</p> <p>The following risk factors were highly (> 70.0%) or moderately (50.0 - 69.0%) heritable: weight (88.1%), waist circumference (71.0%), systolic blood pressure (57.1%), diastolic blood pressure (57.7%), serum creatinine (64.1%), fibrinogen (59.9%), and serum C-reactive protein (51.9%). On the other hand, shared and unique environmental influences had the highest proportion of total phenotypic variance in serum total cholesterol (46.8% and 53.2%), serum HDL-cholesterol (58.1% and 14.9%), triglycerides (0.0% and 55.9%), fasting blood glucose (57.1% and 42.9%), fasting insulin (45.4% and 54.5%), serum uric acid (46.0% and 31.3%), and serum homocysteine (71.8% and 28.2%, respectively).</p> <p>Conclusion</p> <p>Some cardiometabolic risk factors have strong heritability while others are substantially influenced by environmental factors. Understanding the special heritability characteristics of a particular risk factor can substantiate further investigations, especially in molecular genetics. Moreover, identifying genetic and environmental contribution to certain cardiometabolic risk factors can help in designing prevention and treatment strategies in the population investigated.</p