Zsigmond Telegdi (1909–1994)

This paper intends to give a detailed account of Zsigmond Telegdi’s life and scientific activities. In respect of the former, the sources quoted include his personal papers, bequeathed to us from his Nachlass , which help enlighten the events of his career. As for the latter, his main fields of research, i.e., the history of linguistic thought and Persian linguistics, are discussed. This includes the descriptive problems of Classical and Modern Persian (occasionally Tajik as well) and the historical development of New Persian. The paper attempts to demonstrate the interactions between data-based studies of Persian and theoretical investigations (e.g., into the nature of word classes or compounds of Indo-European types) in Telegdi’s linguistic thought

A perzsa tudományosság kialakulása a klasszikus korban (mesterség és elmélet) = The development of Persian Scholarship in the Classical Period (Practice and Theory)

Az iszlámkori Iránban a perzsa nyelvű tudományos tevékenység megjelenése és első eredményei döntően az arab nyelvű tudományok nyomdokain születettek meg. Az első évszázadokban a tudományok nyelve az arab volt, de a tudományok művelői között nagy számban megtalálhatóak voltak az iráni, többségükben perzsa származású tudósok, államférfiak és udvari tisztségviselők is, akik az abbászida birodalom szellemi életében kiemelkedő szerepet játszottak. A most záruló kutatásunk alapvetően két-irányú volt: egyrészt konkrét (grammatikai, logikai, irodalomelméleti, művészettörténeti stb.) forrásokkal foglalkoztunk (a), majd megpróbáltuk az ezekből a vizsgálatából adódó tanulságokat (terminológia, elemzések, definíciók) a szakterület korabeli elméleti kérdéseket tárgyaló forrásaival egybevetni (b). Végül mindezeket a részterületi kutatási eredményeket, tanulságokat egy általánosabb perzsa tudománytörténet szélesebb keretébe illesztettük, egy korai iszlámkori perzsa tudománytörténet ill. művészettörténet megírásával (c). Pályázatunk lezárásaként, az eredményeket, résztanulmányok (angol és magyar nyelven) mellett, egy könyvben foglaltuk össze, mely magyar nyelven először tárgyalta ezeket a kérdéseket (2007). | Iranian scholarship in the Persian language appeared comparatively late in the 10-11th centuries following in the wake of Muslim scholarship in Arabic. Nevertheless, from the very outset scholars of Iranian stock helped develop various branches of human and rational sciences such as grammar, lexicography, logic, literary sciences, history, history of fine art, medicine, mathematics, astronomy, or geography, etc. Our research aimed at twofold goals: it scrutinized sources (manuscripts, lithographs, printed matters) and carried out field works by collecting various sorts of data concerning literary and linguistic sciences and fine art history in Iran (a). Relying on evidences gained from the analyses of the sources under investigation (e.g. terminological facets, types of definitions, etc.) a detailed account of some important points in the development of human sciences could be given (b). The results gained from this research have been published in a separate volume (c: 2007)

Tradition and innovation in the native grammatical literature of persian

ABSTRACT : Because of the general belief that Persian grammar was not studied by Iranians this field has remained completely neglected. According to the native tradition the first grammar of Persian was written in the last century, in 1846. In this paper I intend to give an overview of the contents of this « first » grammar and discuss in particular its linguistic terms, ideas and alleged sources. The terminology and the method of linguistic analysis were borrowed from Arabic, but occasionally redefined and adapted congenially to Persian, a language of different structure. My conclusion will be that although no ars grammatica has ever existed in Iran, an old and deeply rooted grammatical tradition did exist embedded in the lexicographic and prosodie literature. This tradition developed in close connection with scientific disciplines at the beginning, but later, from the 16th century on, with an evergrowing amount of material gathered in lexicographies, the original system disintegrated and linguistic terms ceased to be used consistently.RÉSUMÉ : Du fait que l'on croit généralement que la grammaire Perse n'a pas été étudiée par les Iraniens, ce domaine de recherche est resté complètement négligé. Selon la tradition indigène, la première grammaire du Perse a été écrite au siècle dernier, en 1846. Dans cet article, je donne une description générale du contenu de cette « première > grammaire et discute en particulier la terminologie linguistique, les principales idées, et les sources. La terminologie et la méthode d'analyse linguistique fut empruntée à l'Arabe, mais en certains cas redéfinie et adaptée à la langue perse, dont la structure est différente. Ma conclusion est que, même si aucune ars grammatica n'a jamais existé en Iran, une tradition grammaticale ancienne et bien enracinée a effectivement existé, intégrée dans la littérature lexicographique et prosodique. Cette tradition s'est au départ développée en étroite relation avec les disciplines scientifiques, mais par la suite, à partir du XVIe siècle, à cause d'une masse toujours croissante de matériaux rassemblés dans les lexiques, le système original s'est désintégré, et les termes linguistiques ont cessé d'être utilisés de manière cohérente.Jeremiás Éva M. Tradition and innovation in the native grammatical literature of persian. In: Histoire Épistémologie Langage, tome 15, fascicule 2, 1993. Sciences du langage et outils linguistiques. pp. 51-68