Hasznos tesztek az új prognosztikai markerek klinikai értékének felmérésére: a szívelégtelenség példája

Bevezetés: Napjaink klinikai kutatásainak egyik fő iránya a megbetegedések hátterében álló kockázati tényezők azonosítása. Közlemények százai számolnak be „szignifikáns” és „független” prognosztikai faktorokról különböző humán megbetegedésekben, azonban ezek egy részében nem vagy nem megfelelően vizsgálták, hogy az új prognosztikai faktor javította-e, és ha igen, milyen mértékben az addig ismert prognosztikai modellt. A legújabb statisztikai módszertani ajánlások szerint az úgynevezett reklasszifikációs analízissel a fenti kérdést érdemben vizsgálni lehet. Célkitűzés: A reklasszifikációs analízis kivitelezésére több módszer is van, a közleményben a szerzők ezek alkalmazását saját, korábban publikált vizsgálataik újraelemzésével mutatják be. Módszer: Két marker, a vörösvértestátmérő-eloszlás szélessége és a szérum-hősokkfehérje-70 prognosztikai szerepét vizsgálták krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek körében. Korábban publikált eredményeik szerint mind a vörösvértestátmérő-eloszlás szélessége, mind a hősokkfehérje-70 szignifikáns, független prognosztikai markernek bizonyult többváltozós Cox-regressziós vizsgálatok alapján. Mindkét esetben újraértékelték a markerek szerepét reklasszifikációs tesztekkel. Eredmények: A szívelégtelen betegek prognosztikai modelljének diszkriminatív képessége lényegesen javult a korábbi modellhez képest, ha a vörösvértestátmérő-eloszlás szélességével egészítették ki a modellt, míg a hősokkfehérje-70 esetén ez nem volt egyértelmű. Következtetések: Az új prognosztikai faktorokat kritikusan kell kezelni mindaddig, míg alkalmas vizsgálatokkal elemzésre és bizonyításra nem kerül, mekkora a valós klinikai haszon, amely a marker már ismert prognosztikai modellhez való hozzáadásából származik. A hasznosságot a prognosztikai modell javulása során tesztelhetjük a reklasszifikáció módszereivel. Orv. Hetil., 2013, 154, 1374–1380.Introduction: Identification of risk factors is one of the most frequent questions in medical research currently. Several reports showed “significant” and “independent” prognostic factors in a variety of human conditions, however, those were not tested about predictive information in addition to standard risk markers. Recently novel statistical approaches (reclassification) have been developed to test the performance and usefulness of new risk factors and prognostic markers. There are several established methods to test the prognostic models. Aim: The aim of this work was to present the application of these novel statistical approaches by re-analyzing previously reported results of the authors. Method: The authors analyzed the prognostic role of two markers: red cell distribution width and heat shock protein 70 in patients with heart failure. Using Cox regression analyses the authors have reported previously that both markers are independent predictors. In the present study they re-analyzed the role of red cell distribution width and heat shock protein 70 by reclassification tests. Results: Incorporating red cell distribution width to the reference model the authors found a significant improvement in discrimination . However, the reclassification analysis provided ambiguous results with heat shock protein 70. Conclusions: Interpretation of results on new prognostic factors has to be done carefully, and appropriate reclassification approaches may help to confirm clinical usefulness only. Orv. Hetil., 2013, 154, 1374–1380

Genotoxikus hatásra bekövetkező funkcionális és strukturális DNS változások = Functional and structural changes in DNA upon genotoxic effects

Morfológiai és biokémiai vizsgálataink arra utalnak, hogy a a genotoxikus hatások kategorizálhatók az okozott kromatin változások alapján. A kemotoxikus változások potenciális diagnosztikus jelentősége miatt vizsgáltuk a nehézfémek (elsősosrban kadmium) (Banfalvi et al., 2005), a gamma sugárzás (Nagy et al., 2004), az UVB sugárzás (Ujvárosi et al., 2007) és a carcinogén (dimetilnitrózamin) hatására bekövetkező kromatin változásokat (Trencsényi et al., 2007). Kadmium kezelés jellegzetes szakadásokat és nagy lyukakat hozott létre a sejtmagban. A gamma sugárzás preapoptotikus hatására: a. a sejtek és sejtmagok mérete megnőtt, b. DNA tartalmuk a sejtciklus minden szakaszában kisebb volt a normál kezeletlen populációhoz képest, c. a sejtciklus a korai S fázisban leállt (2,4 C értéknél), d. a kromatin kondenzálás annak fibrilláris szakaszában akadt el, e. az apoptotikus testek száma és nagysága a sejtciklus haladásávalfordítva arányos: sok apró apoptotikus testtel az S fázis elején és kevés nagy apoptotikus testtel az S fázis végén. A CHO sejtekben mért vizsgálatokat humán K562 sejteken megerősítettük. UVB sugárzás hatására a kromoszómák nem voltak láthatók, a sérülés hatására vékony összefüggő kromatin fátyol vonta be mind az interfázisos, mind a metafázisos kromoszómákat. | Morphological and biochemical studies after genotoxic treatments suggest that the consequences of various chromatin injuries can be categorized based on the assessment of injury-specific chromatin changes. Due to its diagnostic significance, we have started to determine and systematize the effects of heavy metals, primarily cadmium treatment (Banfalvi et al., 2005), gamma irradiation (Nagy et al., 2004) and UV irradiation (Ujvarosi et al., 2007). After cadmium treatment and have seen the same large extensive disruptions and holes in the nuclear membrane and sticky incompletely folded chromosomes typical for cadmium treatment (Nagy et al., 2004; Banfalvi et al., 2007). Preapoptotic changes upon γ-irradiation manifested as: (a) The cellular and nuclear sizes increased. (b) The DNA content was lower in each elutriated subpopulation of cells. (c) The progression of the cell cycle was arrested in the early S phase at 2.4 C value. (d) The chromatin condensation was blocked at its fibrillary stage. (e) The number and size of apoptotic bodies were inversely correlated with the progression of the cell cycle, with many small apoptotic bodies in early S phase and less but larger apoptotic bodies in late S phase (Nagy et al., 2004). Similar observations were made in K562 cells (Banfalvi et al., 2007). UV irradiation blocked chromatin condensation at its fibrillary stage, nuclear structures were blurred and covered with fibrillary chromatin, neither interphase nor metaphase chromosomes were visible

A terápiás hypothermia szerepe a postresuscitatiós ellátásban – irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok

Absztrakt Az enyhe terápiás hypothermia az utóbbi évtizedben elfogadott és elterjedt intenzív terápiás módszerré vált a hirtelen szívhalált elszenvedett és sikeresen resuscitált betegek kezelésében. Bár a rendelkezésre álló evidenciák alapján a terápiás hypothermia a resuscitatiós irányelvek részét alkotja, terápiás alkalmazása számos ponton csupán tapasztalati tényekre alapszik. Különösen intenzív szakmai vita tárgyát képezi az ideális célhőmérséklet és a nem sokkolandó ritmussal feltalált betegek hűtésének kérdése. A hypothermia szinte az összes szervrendszer működését befolyásolja, ezért ezek ismerete elengedhetetlen a mellékhatások korai felismerésében és kezelésében. A szerzők célja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények és saját gyakorlati tapasztalataik alapján összegezzék a terápiás hypothermia klinikai szerepét a resuscitatión átesett betegek kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611–617

The ratio of the neutrophil leucocytes to the lymphocytes predicts the outcome after cardiac resynchronization therapy

AIMS: The low lymphocyte counts and high neutrophil leucocyte fractions have been associated with poor prognosis in chronic heart failure. We hypothesized that the baseline ratio of the neutrophil leucocytes to the lymphocytes (NL ratio) would predict the outcome of chronic heart failure patients undergoing cardiac resynchronization therapy (CRT). METHODS AND RESULTS: The qualitative blood counts and the serum levels of N-terminal of the prohormone brain natriuretic peptide (NT-proBNP) of 122 chronic heart failure patients and 122 healthy controls were analysed prospectively in this observational study. The 2-year mortality was considered as primary endpoint and the 6-month reverse remodelling (>/=15% decrease in the end-systolic volume) as secondary endpoint. Multivariable regression analyses were applied and net reclassification improvement (NRI) and integrated discrimination improvement (IDI) were calculated. The NL ratio was elevated in chronic heart failure patients when compared with the healthy controls [2.93 (2.12-4.05) vs. 2.21 (1.64-2.81), P < 0.0001]. The baseline NL ratio exceeding 2.95 predicted the lack of the 6-month reverse remodelling [n = 63, odds ratio = 0.38 (0.17-0.85), P = 0.01; NRI = 0.49 (0.14-0.83), P = 0.005; IDI = 0.04 (0.00-0.07), P = 0.02] and the 2-year mortality [n = 29, hazard ratio = 2.44 (1.04-5.71), P = 0.03; NRI = 0.63 (0.24-1.01), P = 0.001; IDI = 0.04 (0.00-0.08), P = 0.02] independently of the NT-proBNP levels or other factors. CONCLUSION: The NL ratio is elevated in chronic heart failure and predicts outcome after CRT. According to the reclassification analysis, 4% of the patients would have been better categorized in the prediction models by combining the NT-proBNP with the NL ratio. Thus, a single blood count measurement could facilitate the optimal patient selection for the CRT

Measurement of the Red Blood Cell Distribution Width Improves the Risk Prediction in Cardiac Resynchronization Therapy

Objectives. Increases in red blood cell distribution width (RDW) and NT-proBNP (N-terminal pro-B-type natriuretic peptide) predict the mortality of chronic heart failure patients undergoing cardiac resynchronization therapy (CRT). It was hypothesized that RDW is independent of and possibly even superior to NT-proBNP from the aspect of long-term mortality prediction. Design. The blood counts and serum NT-proBNP levels of 134 patients undergoing CRT were measured. Multivariable Cox regression models were applied and reclassification analyses were performed. Results. After separate adjustment to the basic model of left bundle branch block, beta blocker therapy, and serum creatinine, both the RDW > 13.35% and NT-proBNP > 1975 pg/mL predicted the 5-year mortality (n = 57). In the final model including all variables, the RDW [HR = 2.49 (1.27-4.86); p = 0.008] remained a significant predictor, whereas the NT-proBNP [HR = 1.18 (0.93-3.51); p = 0.07] lost its predictive value. On addition of the RDW measurement, a 64% net reclassification improvement and a 3% integrated discrimination improvement were achieved over the NT-proBNP-adjusted basic model. Conclusions. Increased RDW levels accurately predict the long-term mortality of CRT patients independently of NT-proBNP. Reclassification analysis revealed that the RDW improves the risk stratification and could enhance the optimal patient selection for CRT

A hypothermia élettani hatásai = Physiologic effects of hypothermia

A normálistól eltérő, alacsonyabb testhőmérséklet, hypothermia terápiás alkalmazása az elmúlt évtizedben újra előtérbe került a neurológiai károsodás megelőzése, kialakulása esetén, illetve mértékének csökkentése érdekében. Használata nemcsak a szív- és idegsebészetben, hanem számos más, idegrendszeri sérüléssel vagy annak magas kockázatával járó folyamatban jótékony hatásúnak bizonyult. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen olyan terápiás eszköz, amely az újraélesztésen átesett betegek neurológiai kimenetelét bizonyítottan javítja egy komplex folyamat révén, csökkentve az agy oxigénfelhasználásának és -ellátásának arányát. Jótékony hatása mellett számos olyan élettani és kórélettani hatással rendelkezik, amelyek pontos ismerete elengedhetetlen, hiszen ezek akár életet veszélyeztető állapotot is eredményezhetnek. Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a terápiás hypothermiát csak olyan szakemberek használják, akik pontosan ismerik annak hatásait, és felkészültek a káros mellékhatások megelőzésére, illetve kivédésére. Írásunkban a hypothermia különféle szervekre, szervrendszerekre kifejtett élettani hatásait foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 171–181. | Therapeutic use of hypothermia has come to the frontline in the past decade again in the prevention and in mitigation of neurologic impairment. The application of hypothermia is considered as a successful therapeutic measure not just in neuro- or cardiac surgery, but also in states causing brain injury or damage. According to our present knowledge this is the only proven therapeutic tool, which improves the neurologic outcome after cardiac arrest, decreasing the oxygen demand of the brain. Besides influencing the nervous system, hypothermia influences the function of the whole organ system. Beside its beneficial effects, it has many side-effects, which may be harmful to the patient. Before using it for a therapeutic purpose, it is very important to be familiar with the physiology and complications of hypothermia, to know, how to prevent and treat its side-effects. The purpose of this article is to summarize the physiologic and pathophysiologic effects of hypothermia. Orv. Hetil., 2011, 152, 171–181

Measurement of the Red Blood Cell Distribution Width Improves the Risk Prediction in Cardiac Resynchronization Therapy

Objectives. Increases in red blood cell distribution width (RDW) and NT-proBNP (N-terminal pro-B-type natriuretic peptide) predict the mortality of chronic heart failure patients undergoing cardiac resynchronization therapy (CRT). It was hypothesized that RDW is independent of and possibly even superior to NT-proBNP from the aspect of long-term mortality prediction. Design. The blood counts and serum NT-proBNP levels of 134 patients undergoing CRT were measured. Multivariable Cox regression models were applied and reclassification analyses were performed. Results. After separate adjustment to the basic model of left bundle branch block, beta blocker therapy, and serum creatinine, both the RDW &gt; 13.35% and NT-proBNP &gt; 1975 pg/mL predicted the 5-year mortality ( = 57). In the final model including all variables, the RDW [HR = 2.49 (1.27-4.86); = 0.008] remained a significant predictor, whereas the NT-proBNP [HR = 1.18 (0.93-3.51); = 0.07] lost its predictive value. On addition of the RDW measurement, a 64% net reclassification improvement and a 3% integrated discrimination improvement were achieved over the NT-proBNP-adjusted basic model. Conclusions. Increased RDW levels accurately predict the long-term mortality of CRT patients independently of NT-proBNP. Reclassification analysis revealed that the RDW improves the risk stratification and could enhance the optimal patient selection for CRT

Characteristics, management, and outcomes of patients with multiple native valvular heart disease: a substudy of the EURObservational Research Programme Valvular Heart Disease II Survey

Aims To assess the characteristics, management, and survival of patients with multiple native valvular heart disease (VHD). Methods and results Among the 5087 patients with >= 1 severe left-sided native VHD included in the EURObservational VHD II Survey (maximum 3-month recruitment period per centre between January and August 2017 with a 6-month follow-up), 3571 had a single left-sided VHD (Group A, 70.2%), 363 had one severe left-sided VHD with moderate VHD of the other ipsilateral valve (Group B, 7.1%), and 1153 patients (22.7%) had >= 2 severe native VHDs (left-sided and/or tricuspid regurgitation, Group C). Patients with multiple VHD (Groups B and C) were more often women, had greater congestive heart failure (CHF) and comorbidity, higher left atrial volumes and pulmonary pressures, and lower ejection fraction than Group A patients (all P <= 0.01). During the index hospitalization, 36.7% of Group A (n = 1312), 26.7% of Group B (n = 97), and 32.7% of Group C (n = 377) underwent valvular intervention (P < 0.001). Six-month survival was better for Group A than for Group B or C (both P < 0.001), even after adjustment for age, sex, body mass index, and Charlson index [hazard ratio (HR) 95% confidence interval (CI) 1.62 (1.10-2.38) vs. Group B and HR 95% CI 1.72 (1.32-2.25) vs. Group C]. Groups B and C had more CHF at 6 months than Group A (both P < 0.001). Factors associated with mortality in Group C were age, CHF, and comorbidity (all P < 0.010). Conclusion Multiple VHD is common, encountered in nearly 30% of patients with left-sided native VHD, and associated with greater cardiac damage and leads to higher mortality and more heart failure at 6 months than single VHD, yet with lower rates of surgery

A terápiás hypothermia szerepe a postresuscitatiós ellátásban - irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok

In the last fifteen years mild therapeutic hypothermia became an accepted and widespread therapeutic method in the treatment of successfully resuscitated patients due to sudden cardiac death. Based on the available evidence therapeutic hypothermia is part of the resuscitation guidelines, however, many aspects of its therapeutic use are based on empirical facts. In particular, the subjects of intense debate are the ideal target temperature and the benefit of hypothermia in patients found with non-shockable rhythm. Hypothermia affects almost all organ systems and, therefore, early detection and treatment of side effects are essential. The aim of the authors is to summarize the clinical role and pathophysiologic effects of therapeutic hypothermia in the treatment of resuscitated patients based on current evidence and their practical experience. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611-617