Restenosis and Therapy

The vascular disease involves imbalanced function of the blood vessels. Risk factors playing a role in development of impaired vessel functions will be briefly discussed. In ischemia/reperfusion (I/R), ischemic hypoxia is one of the cardinal risk factors of restenosis. Various insults are shown to initiate the phenotype switch of VSMCs. The pathological process, leading to activated inflammatory process, complement activation, and release of growth factors, initiate the proliferation of VSMCs in the media and cause luminal narrowing and impaired vascular function. The review summarizes the alteration process and demonstrates some of the clinical genetic background showing the role of complement and the genotypes of mannose-binding lectin (MBL2). Those could be useful markers of carotid restenosis after stent implantation. Gene therapy and therapeutic angiogenesis is proposed for therapy in restenosis. We suggest a drug candidate (iroxanadine), which ensures a noninvasive treatment by reverse regulation of the highly proliferating VSMCs and the disturbed function of ECs

Disztrofin fehérjék a neuronokban és a glia sejtekben = Dystrophin proteins in neurons and glial cells

A disztrofin-disztroglikán komplexet (DGC) vizsgáltuk neuronokban és glia sejtekben. Tenyésztett Müller glia sejtekben a 71 kDa-os disztrofin forma egyik splice-variánsának (Dp71f) eloszlása független a disztroglikántól, míg az utrophin és a disztroglikán kolokalizációt mutat. A fehérjék lokalizációja és kolokalizációs mintázata hasonló nyugvó és vándorló sejtekben, és nem változik meg laminin hátására. A lamininnak a Müller glia sejtekre gyakorolt motilitásnövelő hatása jelentős részben a laminin-DGC kölcsönhatás következménye. A mozgó sejtek irányváltoztatási gyakorisága és a nyugvó sejtek nyúlvány-dinamizmusa nem függ a laminin jelenlététől. A hippocampus CA3 régiójában a Dp71f kis aszimmetrikus szinapszisok posztszinaptikus elemében, továbbá a moharostok membránján és egyes kis átmérőjű myelinhüvelyes axonokban van jelen. A Dp71f jelen van az asztrocitákban, a sejttestben és a nyúlványokban egyaránt. A fehérje a gliális fibrilláris proteint és laminint is expresszáló asztrocita populációkban fordul elő. A laterális hypothalamikus terület egyes neuronjai alfa-disztrobrevint (a-DB) expresszálnak. Az a-DB pozitív neuronok melanin koncentráló hormon immunreaktivitást mutatnak. Az a-DB a perikaryonokban és a nyúlványokban is jelen van. Az a-DB megjelenik a perivascularis glia végtalpakban, ezen belül az endothel sejteket és végtalpat elválasztó lamina basalissal érintkező membránon lokalizálódik. | Proteins of the dystrophin-associated glycoprotein complex have been localized by light and electronmicroscopic technique in neurons and glial cells. In primary cultures of retinal Muller glial cells the distribution of Dp71f, one of the splice variants of the 71 kDa dystrophin protein, has been shown to be independent of the distribution of dystroglycan, while utrophin and dystroglycan colocalized in clusters in all parts of the cells. The colocalization pattern was similar in resting and migrating cells and it was independent of the presence of laminin. The laminin-induced motility of Muller cells has been proven to be dependent on laminin-dystroglycan interaction. Dystroglycan function does not seem to be involved in the laminin-dependent increase of the direction-changing activity of the migrating cells and the process dynamism of the resting ones. Dp71f positivity has been demostrated in glial fibrillary acidic protein and laminin producing astrocytes. In the CA3 region of the hippocampus, Dp71f has been localized in the postsynaptic density of small asymmetric axospinous and axodendritic synapses. Furthermore, the protein was present on the membranes of the mossy fibers and in the axon proper of small-caliber myelinated axons. Alpha-dystrobrevin (a-DB) immunoreactivity was demonstrated on the endothelium-facing membrane of the perivascular astrocytes and in melanin-concentrating hormone producing neurons within the lateral hypothalamic area

A szarvasmarha neonatalis Fc receptor (bFcRn) által mediált IgG katabolizmus és epithelialis transzport molekuláris szintű elemzése = Studies on the bovine FcRn mediated IgG catabolism and epithelial transport at molecular level

A pályázat révén jelentősen bővítettük a szarvasmarha FcRn (bFcRn) szerepéről alkotott ismereteinket arról hogyan szabályozza ez a receptor az IgG homeosztázisát. Egyik legfontosabb eredményünknek tartjuk, hogy tisztáztuk a bFcRn szerepét tőgy IgG transzport folyamatában. Felületi plazmon rezonancia elemzéseinkkel kimutattuk, hogy a receptor lényegesen nagyobb affinitással kötődik a bovin IgG2, mint az IgG1 izotípushoz. A tejmirigyben kifejeződő bFcRn transzgenikus egerek elemzésével pedig megállapítottuk, hogy a nagyobb mértékű receptor kifejeződés jelentősen növeli az állatok szérum IgG szintjét, és csak kismértékben a tej IgG koncentrációját. E két megfigyelés alapján kijelenthető, hogy a bFcRn a tőgyben nem az IgG1-et szekretálja, hanem az IgG2-t juttatja vissza a keringésbe, megakadályozza ennek az izotípusnak a tejbe történő kiürülését. Szarvasmarhában végzett IgG kiürülési vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy a bFcRn aktívan közreműködik az IgG lebomlásának szabályozásában. A bFcRn-t faj-specifikus, test szerte kifejeződő transzgenikus egerekben végzett elemzéseink kimutatták, hogy az FcRn kifejeződésének fokozása csökkenti az IgG lebomlását és immunizálást követően fokozza az antigén specifikus B limfociták termelődését. Ennek köszönhetően ezeknek az állatoknak az antigén specifikus ellenanyag termelése lényegesen meghaladja a hagyományos állatokét. Ez utóbbi felismerés gazdasági hasznosítására a kutatók létrehozták az ImmunoGenes Kft-et (www.immunogenes.com). | In the frame of this grant, we significantly extended our knowledge about the role of the bovine FcRn (bFcRn) in the IgG homeostasis. One of our most important results was to clarify the role of this receptor in the IgG transport during colostrum formation. By using surface plasmon resonance assay, we could show that the FcRn binds to bovine IgG2 at a much higher affinity as compared to the IgG1 isotype. Transgenic mice that express bFcRn exclusively in their mammary gland during lactation showed significantly higher serum IgG level, while the IgG concentration in the milk was only slightly increased. Based on these two observations, we concluded that the bFcRn recycles IgG2 to the blood from the mammary gland, instead of secreting IgG1 into colostrums/milk. Results on IgG clearance studies in cattle showed that the bFcRn plays an important role in IgG protection regulating its catabolism. Our other transgenic mice that express the bFcRn in species specific mode throughout the body showed reduced IgG catabolism and enhanced antigen specific B cell production upon immunization. Due to these two effects the antigen specific antibody production is significantly improved in these animals. Based on this latter observation researchers founded ImmunoGenes Kft (www.immunogenes.com) to execute a plan towards creating a profitable company

Dystrophin splice variants are distinctly localized in the hippocampus

It has previously been demonstrated that Dp71, the most abundant dystrophin protein in the brain, is mainly localized in the postsynaptic densities. Here we show the localization of Dp71f, one of the splice variants of this protein, within the CA3 region of the hippocampus. Immunopositivity occurs in the postsynaptic density of small asymmetrical axospinous and axodendritic synapses, while it is absent in the postsynaptic densities of the axospinous synapses of the large mossy fiber terminals. Dp71f immunoreactivity was found to be attached to the membranes of the mossy fibers in the stratum lucidum of the CA3 area. In a certain population of thin myelinated axons the protein seems to be present within the axon proper. These data support the notion of a physiological role of Dp71f distinct from other dystrophin isoforms present in the central nervous system