A nyírlugosi tartamkísérlet 30 éve

Magyarország felszínének jelentős részét, mintegy negyedét könnyű mechanikai összetételű homoktalajok borítják. Mint ismeretes, a fizikai talajféleségeket tekintve az ország területének 16%-a homok, több mint 9%-a pedig vályogos homok. E talajokon termett gyümölcs, zöldség és egyéb szántóföldi növények mennyisége jelentős és nagy mértékben befolyásolhatja a nemzeti jövedelem alakulását is. A homok talajok termékenységével kapcsolatos kutatások tehát hazánkban különös fontossággal bírnak. Világszerte az agrokémiai vizsgálatok egyik alapvető feladatát jelentette az elmúlt évtizedekben, hogy a Föld mezőgazdasági művelésbe vont felszínét mintegy feltérképezzék és megállapítsák a legfontosabb tápanyagok iránti igényt. Mindez nagyszámú műtrágyázási szabadföldi kísérlet beállítását jelentette. A tudományos igényű kísérletezés nehézségei nem elhanyagolhatók homoki területeinken. A kísérletezés egyre nehezebbé válik. A nyírlugosi tartamkísérletek első 30 éve lezárult, szükségessé vált közzétenni és összefoglalni eredményeit és tanulságait egy monográfiában. A kutatások sok millió forint felhasználását jelentették az elmúlt 3 évtizedben és felbecsülhetetlen értéket jelentenek a kutatás, az oktatás, szaktanácsadás, valamint a nyírségi gazdálkodás jövője szempontjából

A kálium, bór és stroncium kezelés hatása a koronafürtre (Coronilla varia L.)

Az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén (Mezőföld), mészlepedékes csernozjom vályogtalajon vizsgáltuk a K, B és Sr elemek közötti kölcsönhatásokat 1998 és 2004 között. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 kg K2O·ha−1, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40, 60 kg B·ha−1 és a Sr-szinteket 67 kg Sr·ha−1 adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os KCl-ot, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2x6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3K-kezelés, alparcellánként 4B-kezelés, al-alparcellánként 2Sr-kezelés szolgált (24 kezelés × 3 ismétlésben = 72 parcella), osztott parcellás elrendezésben. kísérlet beállításakor (1987 őszén) a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt és 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8 a pH(KCl) pedig 7,3 volt. Az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2 és a B 0,7 mg·kg−1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca-, B- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400 és 600 mm közötti egyenetlen eloszlással. A főbb megállapítások és levonható tanulságok az alábbiak: Ezen a káliummal és bórral eredetileg egyaránt kielégítően ellátott talajon, a kísérlet 13. évére, az AL-K2O tartalom a szántott rétegben az eredeti 180–200 mg·kg−1 értékről 140 mg·kg−1-ra csökkent. A K-hatások idővel kifejezettebbekké váltak, a koronafürt a négy év alatti hét kaszálással 572 kg K2O·ha−1 mennyiséggel szegényítette a talajt. A K-kontrollhoz képest a 2. kaszálás 2004-ben már 10 t·ha-1 zöld, illetve 1 t·ha-1 légszáraz szénatöbbletet adott, a zöldtermés szárazanyag tartalmát átlagosan 2%-kal mérsékelte. A B- és a Sr-kezelések a termés tömegét iga-zolhatóan nem befolyásolták. A négy év, illetve a hét kaszálás összesen 110–120 t·ha−1 friss, illetve 21–24 t·ha−1 légszáraz szénahozamot adott. A K-trágyázás gátolta a Ca, Mg, Na és Sr kationok beépülését a szénába a K-tartalom egyidejű növelése mellett. A B-trágyázás még 10–14 év után is megtöbb-szörözte a széna B-tartalmát. A kis terméstömegű, elöregedő szénában a B-akkumuláció elérte a 372 mg·kg−1 mennyiséget. A 9–12 évvel korábban adott 67 kg·ha−1 Sr-adag általában igazolhatóan mérsékelte az antagonista Na felvételét. A lucerna zöldbimbós állományára az irodalomban közölt és általunk is ellen-őrzött 2–5% N; 2–4% K; 1–3% Ca; 0,3–0,8% Mg; 0,3–0,7% P és S, illetve 30–200 mg·kg−1 Fe és Al; 30–100 mg Mn·kg−1, 35–80 mg B·kg−1, 20–70 mg Zn·kg−1, 5–15 mg Cu·kg−1 és 0,5–2,0 mg Mo·kg−1 optimumok megfelelőek lehetnek a koronafürt tápláltsági állapotának megítélésére is. Az 1 t szénatermés átlagos, fajlagos elemtartalma 34 kg N, 22 kg K (26 kg K2O), 20 kg Ca (28 kg CaO), 3,5 kg P (8 kg P2O5), 3,1 kg Mg (5 kg MgO), 2,7 kg S, 216 g Fe, 149 g Al, 66 g Mn, 70 g Sr, 16 g Na, 28 g B, 15 g Zn, 6–7 g Cu és 4–5 g Ba mennyiséget tett ki ezen a talajon. Adataink felhasználhatók a szaktanácsadásban, a tervezett termés elemigény számításakor, figyelembe véve, hogy a N-t alapvetően a légköri megkötés fedezheti, illetve a Zn és Cu fajlagosok mérsékeltek a termőhely gyenge Zn- és Cu-ellátottsága miatt. Ami a koronafürt széna takarmányértékét illeti megállapítottuk, hogy a stan-dard lucerna összetételhez viszonyítva a nyersfehérje 29, a nyersrost 26%-kal halad-ta meg a lucernáét, míg a nyershamu 11, a nyerszsír 27%-kal volt kevesebb. A ko-ronafürt és a lucerna aminosav tartalmát (17 aminosav) összevetve azt találtuk, hogy a koronafürt szénafehérje rendkívül szegény cisztin (CYS), illetve rendkívül gazdag prolamin (PRO) és asparagin (ASP) aminosavakban. A többi aminosav lényeges eltérést nem mutat (10–20%) a két hüvelyes takarmánynövényben. Összességében megállapítható, hogy a koronafürt versenyképes lehet a lucerná-val mind a szénahozamát, mind a takarmányértékét tekintve, különösen gyengébb talajokon

A nitrogén, réz és molibdén kezelések hatása a tritikáléra

1992-ben mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a nitrogén, réz és molibén elemek közötti kölcsönhatásokat tritikáléval. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli karboná-tot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A tenyészidő kilenc hónapja alatt azonban 379 mm eső hullott, közepes csapadékellátottságot biztosítva a tritikálénak. A kísérletet 4N x 3Cu = 12 kezelés x 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-trágyázás 0, 100, 200, 300 kg·ha-1, a Cu-trágyázás 0, 50 és 100 kg·ha-1 adagokat jelentett Ca-NH4NO3, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet ötödik évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet így sávos split-plot elrendezésűvé vált 72 parcellával (4N x 3Cu x 2Mo = 24 kezelés x 3 ismétlés). A 48 kg·ha-1 molibdént (NH4)6Mo7O24x4H2O formában alkalmaztuk. A vizsgálat fontosabb eredményei az alábbiakban foglalhatóak össze.: A 100 kg·(ha·év)-1 N-adagok a szemtermést 4,1 t·ha-1-ról 5,7 t·ha-1-ra növelték, míg az ennél nagyobb adagú N-, Cu- és a Mo-trágyázás is hatástalan maradt. Levéldiagnosztikai szempontból a BERGMANN (1992) által az őszi búzára javasolt optimális elemtartalom értékek (2,3–3,8% N, 3,3–4,5% K, 0,35–1,00% Ca, 0,25–0,50% P, illetve 0,10–0,23% Mg) megfelelő alapot jelenthetnek a tritikále tápláltsági állapotának megítéléséhez, a bokrosodásvégi hajtás összetétele alapján. A bőséges nitrogénkínálattal látványosan emelkedett a betakarításkori szalma N, K, Ca, Mg, S, P, Na, Mn, Ba, Sr, B és Pb koncentrációja. A szemtermés esetében a N, S, Ca és Mn beépülését a N-trágyázás igazolhatóan serkentette. A N x Cu kezelések nyomán megkétszereződött a hajtás és a szalma N-készlete. A Mo-trágyázott talajon a szalmában három, a szemben két nagyságrenddel nőtt meg a Mo-koncentráció. A N-kínálattal a beépült Mo mennyisége további 50%-kal emelkedett. A 11 t·ha-1 légszáraz földfeletti biomasszába kereken 177 kg N, 84 kg K, 27 kg Ca, 24 kg P, 16 kg S és 11 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó mellék-termés úgynevezett fajlagos elemtartalma átlagosan az alábbiak szerint alakult.: 34 kg N, 19 kg K2O, 10–11 kg P2O5, 7 kg CaO, 3–4 kg MgO. Adataink orientálhatják a szaktanácsadást a tervezett tritikále termés elemszük-ségletének számításakor

Leaching of microelement contaminants in a long-term field study

A field experiment with microelement loads was set up on loamy-textured, calcareous chernozem soil formed on loess. The ploughed layer contained about 5% CaCO3 and 3% humus. The soil was well supplied with Ca, Mg, Mn and Cu, moderately supplied with N and K, and weakly supplied with P and Zn. The water table is at the depth of 15 m, the water-balance of the area is negative, and the site is drought-sensitive. Salts of the 13 examined microelements were applied at 4 levels in the spring of 1991.Treatments were arranged in split-plot design, in a total of 104 plots with two replications. Loading rates were 0, 90, 270 and 810 kg/ha per elements in the form of AlCl3, NaAsO2, BaCl2, CdSO4, K2CrO4, CuSO4, HgCl2, (NH4)6Mo7O24, NiSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3, SrSO4, and ZnSO4. Soil profiles of the control and the 810 kg/ha treatment were sampled in the 3rd, 6th and 10th year of the trial. The mixed samples, consisting of 5 cores/plot, were taken every 30 cm to the depth of 60 (1993), 90 (1996) and 290 (2000) cm. NH4-acetate + EDTA-soluble element content was determined. The scheme for vertical movement of soluble elements in soil profile as a function of time is shown in Fig. 1. The main conclusions of the study can be drawn as follows: 1. On contaminated soil with 810 kg/ha loading rates, As, Hg, Ni, Cu, Pb, Ba and Sr displayed no significant vertical movement. The movement of these elements is blocked in the soil-plant system: their accumulation in the above-ground plant parts usually remains below 5–10 mg/kg D.M., with the exception of Ba and Sr which showed a somewhat higher accumulation. On this soil the above elements do not seem to be dangerous contaminants either to soil, groundwater or plants. Extreme As and Hg loads, however, resulted in phytotoxicity in some plants. 2. Moderate extent of leaching occurs in the case of Zn and Cd, when they are enriched significantly. Their accumulation was moderate in the above-ground plant parts. Zn is not a dangerous pollutant either for soil, plants or groundwater at this site. Cd, however, is a very dangerous element from the human toxicological point of view and more extreme Cd loads also proved to be toxic for soil life, crops yield and quality. 3. Cr, Se, and Mo (in the form of chromate, selenate and molybdenate anions) exhibited great mobility in the soil and partly in the soil-plant system. Cr was hardly detectable in the above-ground floral parts. Its rapid leaching, however, can jeopardize groundwater quality. Se showed hyperaccumulation in all plant organs with high toxicity for all kind of crops. Mo also showed two or three orders of magnitude greater accumulation in plant parts, resulting in products unfit for animal or human consumption. Under our experimental conditions Cr(VI), Se, Mo can be classified as dangerous contaminants, since the anion forms remained stabile for a long time in this well-aerated calcareous environment

A nitrogén és a réz közötti kölcsönhatás vizsgálata szabadföldi kukorica kísérletben

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizs-gáltuk a NxCu elemek közötti kölcsönhatásokat 1991-ben kukoricával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és kb. 20% agyagot tartalmazott. Az elemzések alapján a terület talaja jó Ca-, Mg-, K-, Mn-, kielégítő Cu-, köze-pes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen van, tehát a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg·ha−1 adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. Az árpilis, május és a július hónapokat aszály jellemezte. Főbb eredményeink: 1. Az 1991. év első fele erősen csapadékhiányos volt, a N-trágyázás termés-csökkenést eredményezett. Igazolhatóan mérséklődött a termő tövek száma. Az 1000-szem tömeg 278 g maradt. A Cu-trágyázással igazolhatóan emelkedett az egy tőre eső szemek száma, illetve a csövenkénti szemtömeg. A szemtermés az NxCu kezelésekben 7,0 és 8,6 t·ha−1 között változott. 2. A N-túlsúly, azaz az agronómiailag indokoltat jelentősen meghaladó N-adagok hatására a 4–6 leveles korú növény gyökerének N%-a, a virágzáselejei leve-lek N- és Zn-felvétele, valamint az aratáskori szár N-, K- és Ca-koncentrációja nőtt. A Cu-trágyázással a kontrollhoz viszonyítva a fiatal hajtás, a virágzás elejei levél és a szár Cu-tartalma átlagosan 1/3-ával emelkedett. A gyökér Cu-készlete a Cu-adagolással 2,5-szeresére nőtt. A Cu növényen belüli vertikális mozgása azonban gátolt volt. 3. A 12 t·ha−1 (szem + szár) földfeletti biomasszába kereken 114 kg N, 77 kg K (92 kg K2O), 22 kg P (50 kg P2O5),15 kg Ca, és 18 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermék fajlagos elemtartalma 15 kg N, 10 kg K (12 kg K2O), 3 kg P (7 kg P2O5), illetve 3 kg körüli CaO és MgO mennyiségnek adódott. Adataink a tervezett kukoricatermés elemszükségletének számításakor a szakta-nácsadásban használhatók fel