Funkcionális genomikai, mikro-RNS és fehérjeszintű vizsgálatok a sporadikus mellékvese daganatok patogenezisének tanulmányozására eddig ismeretlen patomechanizmusok felderítése céljából. = Functional genomics, microRNA and protein level studies on sporadic adrenal tumor pathogenesis in search for novel pathomechanisms.

Különböző típusú mellékvese daganatok molekuláris vizsgálatát végeztem mRNS, mikroRNS és fehérje szintű megközelítéssel. A mellékvesekéreg daganatokban a hisztamin bioszintézisért felelős enzim és a hisztamin receptorok eltérő kifejeződését találtuk mind mRNS, mind fehérje szinten: a hisztamin 3-as receptora a malignitás markereként is szóbajön. Mellékvesekéreg daganatokban szignifikáns mikroRNS expressziós különbségeket találtunk a jó- és rosszindulatú mellékvesekéreg daganatok között: legalkalmasabb markernek a miR-503 és miR-511 expressziós különbsége tűnik. A mikroRNS-ek biológiai hatásának felderítésére egy új, párhuzamos mRNS expressziós vizsgálaton alapuló szövetspecifikus target predikciós módszert dolgoztunk ki, ami a sejtciklus G2-M ellenőrzőpontjának károsodását jelezte. Metaanalízis keretében vizsgáltuk a mellékvesekéreg daganatok eddig közölt funkcionális genomikai vizsgálatainak eredményeit, ami három fő patogenetikai útvonalat mutatott ki: 1. a sejtciklus károsodását, 2. a retinsav jelátviteli útvonalat, 3. immun-komplement rendszer eltéréseit. A c-myc protoonkogén csökkent expresszióját, mint központi patogenetikai elemet azonosítottuk. A phaeochromocytomák között is szignifikáns mikroRNS expressziós eltéréseket találtunk különböző sporadikus benignus, öröklődő és sporadikus recidiváló daganatokban. A miR-1225-3p a recidiva markereként jön szóba és bioinformatikai vizsgálat a Notch-jelátvitel fontosságát jelezte a recidiva folyamatában. | Different types of adrenal tumors have been studied by molecular approaches involving mRNA, microRNA and protein level studies. We have observed the differential expression of histamine biosynthetic enzyme and histamine receptors in adrenocortical tumors both at mRNA and protein levels: overexpression of type 3 histamine receptor might be a marker of maignancy. Significant differences in microRNA expression have been found among benign and malignant adrenocortical tumors: difference in the expression of miR-503 and miR-511 seems to be the best marker of malignancy. For the elucidation of the biological relevance of microRNAs, we have developed a novel, tissue-specific target prediction approach based on the results of a parallel mRNA expression profiling: this revealed damage of cell cycle G2-M checkpoint. Results of published functional genomics data on adrenocortical tumors were studied in a meta-analysis that showed three major pathogenic pathways: i. damage of cell cycle, ii. retinoic acid signaling, iii. immune-complement changes. The underexpression of c-myc was revealed as a central pathogenic event in the meta-analysis. Among pheochromocytomas, we have also revealed significant microRNA expression changes in different sporadic benign, hereditary and sporadic recurring tumors. miR-1225-3p was identified as a potential marker of recurrence that could be clinically relevant. Bioinformatical analysis showed the relevance of Notch-signaling in pheochromocytoma recurrence

A szomatosztatinanalógok hatékonysága a neuroendokrin daganatok kezelésében az új klinikai vizsgálatok tükrében

Due to their inhibitory effects on hormone secretion, somatostatin analogues are of pivotal importance in the symptomatic treatment of hormone-secreting neuroendocrine tumours. Although several earlier clinical observations supported the view that these biological agents are capable of inhibiting the growth of neuroendocrine tumours, the PROMID study published in 2009 was the first to confirm the inhibitory effect of octreotide on tumour growth and demonstrated the prolongation of progression free survival. These findings have been confirmed and extended by the most recent CLARINET trial with lanreotide published in 2014. Somatostatin analogues are capable of inhibiting tumour growth and stabilizing disease irrespective of the hormonal activity of the tumour and, therefore, their applicability is expected to be extended to the treatment of hormonally inactive neuroendocrine tumours, as well. Orv. Hetil., 2014, 155(48), 1908-1912

A cirkuláris ribonukleinsav és tumorbiológiai jelentősége = Circular ribonucleic acid and its tumor-biological relevance

Absztrakt: Az utóbbi évek molekuláris biológiai kutatásainak egyik legjelentősebb fejezete a nem kódoló ribonukleinsavak (RNS-ek) kutatása. A nem kódoló RNS-ek csoportján belül külön csoportot képeznek a cirkuláris RNS-ek, amelyek jelentőségét mostanában kezdjük megismerni. E rendkívül stabil molekulák többféle mechanizmuson keresztül – például a szintén nem kódoló RNS-ek családjába tartozó mikro-RNS-ek megkötése vagy a transzláció befolyásolása révén – vesznek részt a génexpresszió szabályozásában. A cirkuláris RNS-ek kifejeződésének megváltozását több daganatban leírták, ami stabilitásuk révén biomarkerként történő alkalmazásukat vetíti előre, illetve molekuláris célpontként is szóba jöhetnek. Összefoglaló cikkünkben a cirkuláris RNS-ek általános jellemzőit és tumorbiológiai jelentőségét mutatjuk be. Orv Hetil. 2020; 161(11): 403–412. | Abstract: One of the most remarkable chapters in recent years’ research of molecular biology is the quest for non-coding ribonucleic acids (RNAs). Circular RNAs form a distinct group within non-coding RNAs and their significance is being discovered only now. These uncommonly stable molecules take part in the regulation of gene expression by various mechanisms, e.g., by decoying microRNAs or by acting upon the translational machinery. The altered expression of circular RNAs was described in different types of cancers, and considering their stability, circular RNAs could be exploited as future biomarkers and even as molecular targets. In this synopsis, the authors present the biological characteristics and the tumor-biological relevance of circular RNAs. Orv Hetil. 2020; 161(11): 403–412

Analysis of Circulating MicroRNAs In Vivo following Administration of Dexamethasone and Adrenocorticotropin

Purpose. The interaction of hormones of the pituitary-adrenal axis and adrenal cortex-associated circulating microRNAs is mostly unknown. We have studied the effects of dexamethasone and adrenocorticotropin on the expression of five circulating microRNAs (hsa-miR-27a, hsa-miR-200b, hsa-miR-214, hsa-miR-483-5p, and hsa-miR-503) reported to be related to the adrenal cortex in plasma samples. Methods. Expression of microRNAs was studied in plasma samples of 10 individuals examined by 1 mg dexamethasone suppression test and another 10 individuals stimulated by 250 μg tetracosactide (adrenocorticotropin). Total RNA was isolated and microRNA expression was analyzed by real-time reverse transcription quantitative polymerase chain reaction normalized to cel-miR-39 as reference. Results. Only circulating hsa-miR-27a proved to be significantly modulated in vivo by hormonal treatments: its expression was upregulated by dexamethasone whereas it was suppressed by adrenocorticotropin. Secreted hsa-miR-27a was significantly induced by dexamethasone in vitro in NCI-H295R cells, as well. The expression of hsa-miR-483-5p proposed as diagnostic marker for adrenocortical malignancy was not affected by dexamethasone or tetracosactide administration. Conclusions. hsa-miR-27a expression is modulated by hormones of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis both in vitro and in vivo. The biological relevance of hsa-miR-27a modulation by hormones is unclear, but the responsiveness of circulating microRNAs to hormones of the pituitary-adrenal axis is noteworthy

A primer hyperaldosteronismus genetikája

A szekunder magas vérnyomás egyik leggyakoribb oka a primer hyperaldosteronismus. A primer hyperaldosteronismus a mellékvesekéreg autonóm aldoszteron-túltermelésével jár; a magas szérum-aldoszteronszint magas vérnyomáshoz és hypokalaemiához vezethet, kezeletlenül pedig számos patofiziológiai következményt von maga után. Diagnózisa és kezelése a beteg tünetmentességét vagy akár teljes gyógyulását eredményezi, mivel kórformától függően műtéti úton gyógyítható vagy gyógyszeresen kezelhető. A diagnózis felállításának nehézségei miatt jelenleg gyakran aluldiagnosztizált kórkép. Két leggyakoribb formája az egyoldali aldoszterontermelő adenoma és a bilaterális adrenalis hyperplasia. Az esetek többségében a betegség kialakulása sporadikus, de léteznek ritka öröklődő formái: a familiaris hyperaldosteronismus I–IV. és a primer hyperaldosteronismus görcsökkel és neurológiai abnormalitásokkal szindróma. Az I-es típusú familiaris hyperaldosteronismust a kortizol- és aldoszteron-bioszintézis utolsó lépését katalizáló enzimet kódoló gének kiegyenlítetlen átkereszteződése okozza, míg a többi öröklődő kórkép kialakulásáért ioncsatornákat kódoló gének mutációi felelősek. A sporadikus adenomák döntő részében a betegség kialakulásában kulcsszerepet játszó szomatikus mutációk mutathatók ki. E szomatikus mutációk által érintett gének között szép számmal találunk az öröklődő formákban csírasejtes mutációk révén érintett géneket, ami az öröklődő és a sporadikus formák közös patomechanizmusára utal. Összefoglaló cikkünkben a primer hyperaldosteronismus genetikai hátterét, a familiaris és sporadikus formáiban szerepet játszó géneket és ezek mutációit mutatjuk be, kitekintve ezen ismeretek tudományos, terápiás és diagnosztikus relevanciáira is

Az időeltolódás okozta tünetek (jet lag, „időzóna-baj”) klinikai képe és kezelésének lehetőségei = Clinical Picture and Treatment of Jet Lag

Symptoms associated with rapid time zone crosses represent one of the major health problems associated with commercial flights. This condition is termed jet lag that is characterized by sleep disturbances (insomnia, sleepiness), somatic symptoms, and decrease in mental and physical outputs. Difference between the light-darkness cycles of the destination and internal homeostatic rhythm is responsible for the syndrome. Restitution of the internal rhythm by appropriate light exposure or melatonin, optimal sleep time and duration, and drugs can be used in its treatment. Orv. Hetil., 2011, 152, 2021–2024. </jats:p

A "kék ember"

The authors present the case of a 63-year-old man who was evaluated for symptoms of lung fibrosis, blue face and epithelopathy affecting both eyes. All these symptoms could be attributed to the adverse effects of amiodarone. Thyroid disorders, which are the most common side-effects of amiodarone treatment were absent. The authors want to draw attention to the potential side effects of amiodarone. Orv. Hetil., 2013, 154(51), 2043-2047

Neuroendokrin daganat májmetasztázisainak teljes és tartós remissziója szomatosztatinanalóg-kezelés hatására

Somatostatin analogues represent a major treatment modality in the therapy of neuroendocrine tumors. Their efficacy is well documented in the inhibition of hormone secretion; however, novel data seem to underline their effectiveness in tumor regression, as well. In this report authors present a case of type 1 neuroendocrine tumors of the stomach associated with liver metastases. Somatostatin analogue treatment resulted in a complete regression of the primary tumor and the metastases within two years. This case draws attention on the importance of somatostatin analogue treatment not only in the control of hormonal symptoms but also in the inhibition of tumor growth. Orv. Hetil., 2011, 152, 407-410