Ageing as a price of cooperation and complexity: Self-organization of complex systems causes the ageing of constituent networks

The analysis of network topology and dynamics is increasingly used for the description of the structure, function and evolution of complex systems. Here we summarize key aspects of the evolvability and robustness of the hierarchical network-set of macromolecules, cells, organisms, and ecosystems. Listing the costs and benefits of cooperation as a necessary behaviour to build this network hierarchy, we outline the major hypothesis of the paper: the emergence of hierarchical complexity needs cooperation leading to the ageing of the constituent networks. Local cooperation in a stable environment may lead to over-optimization developing an ‘always-old’ network, which ages slowly, and dies in an apoptosis-like process. Global cooperation by exploring a rapidly changing environment may cause an occasional over-perturbation exhausting system-resources, causing rapid degradation, ageing and death of an otherwise ‘forever-young’ network in a necrosis-like process. Giving a number of examples we explain how local and global cooperation can both evoke and help successful ageing. Finally, we show how various forms of cooperation and consequent ageing emerge as key elements in all major steps of evolution from the formation of protocells to the establishment of the globalized, modern human society. Thus, ageing emerges as a price of complexity, which is going hand-in-hand with cooperation enhancing each other in a successful community

A szaruhártya felszíni hőmérséklete és légáramlási viszonyainak alakulása refraktív célú lézeres beavatkozás közben három különböző típusú és ismétlési frekvenciájú excimer lézerberendezésnél | Relationship between corneal surface temperature and air flow conditions during refractive laser eye surgery using three different excimer lasers

Absztrakt Bevezetés: A cornea törőerejének excimer lézerrel történő módosítása közben a termikus viszonyok alakulása fontos tényező lehet a sebgyógyulás és a hosszú távú eredmények szempontjából. Célkitűzés: A tanulmány célja a refraktív műtét során a szaruhártya felszíni hőmérsékletének vizsgálata három különböző lézerplatformnál Módszer: A vizsgálatot 90 beteg egyik kezelt szemén végezték, amelyeken Carl Zeiss MEL 70 és MEL 80, illetve Wavelight Allegretto típusú lézerrel történt photorefractiv keratectomia kezelés. EBRO TLC 730 infravörös hőmérővel végeztek mérést közvetlenül a hámeltávolítás előtt, valamint közvetlenül a kezelés előtt és után. A betegek átlagéletkora 25,5 ± 3 év volt. Minden fénytörési hiba myopiás vagy myop astigmiás volt, átlaguk –3,2 ± 0,8 Dpt volt. Eredmények: A felszíni cornea hőmérsékletének alakulásában statisztikailag szignifikáns különbség volt a MEL 80 és a másik két típusú lézer között. Következtetések: A lézerkészülékek szöveti gőzök eltávolítására szolgáló elszívórendszere által okozott különböző mértékű légáramlási viszonyok befolyásolhatják a hőmérsékleti viszonyainak alakulását. Ez a refraktív eredményeket nem befolyásolta. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721. | Abstract Introduction: Thermal conditions during photorefractive keratectomy might be an important issue related to the corneal wound healing and long-term outcomes. Aim: Authors tried to find out the importance of temperature conditions during the treatment. Method: One eye of 90 patients has been included into the study. Photorefractive keratoctomy was applied with Carl Zeiss MEL 70, MEL 80 and Wavelight Allegretto excimer lasers. EBRO TLC 730 infrared thermometer was used for the measurement of surface temperature of the cornea before epithelial removal, as well as before and after the treatment. Average age of the patients was 25.5 ± 3 yr. Average myopic correction was –3.2 ± 0.8 Dpt. Results: Statistically significant difference was found in temperature change between MEL 80 and the other two types of excimer laser devices. Conclusions: Different air flow conditions of the smoke removal system might have an influence on changes of the corneal temperature during treatment, but the refractive results were not influenced by this issue. Orv. Hetil., 2016, 157(43), 1717–1721

Disordered proteins and network disorder in network descriptions of protein structure, dynamics and function. Hypotheses and a comprehensive review

During the last decade, network approaches became a powerful tool to describe protein structure and dynamics. Here we review the links between disordered proteins and the associated networks, and describe the consequences of local, mesoscopic and global network disorder on changes in protein structure and dynamics. We introduce a new classification of protein networks into ‘cumulus-type’, i.e., those similar to puffy (white) clouds, and ‘stratus-type’, i.e., those similar to flat, dense (dark) low-lying clouds, and relate these network types to protein disorder dynamics and to differences in energy transmission processes. In the first class, there is limited overlap between the modules, which implies higher rigidity of the individual units; there the conformational changes can be described by an ‘energy transfer’ mechanism. In the second class, the topology presents a compact structure with significant overlap between the modules; there the conformational changes can be described by ‘multi-trajectories’; that is, multiple highly populated pathways. We further propose that disordered protein regions evolved to help other protein segments reach ‘rarely visited’ but functionally-related states. We also show the role of disorder in ‘spatial games’ of amino acids; highlight the effects of intrinsically disordered proteins (IDPs) on cellular networks and list some possible studies linking protein disorder and protein structure networks

Vastagságértékek összehasonlítása kilenc macularis mezőben time-domain és spectral-domain optikai koherencia tomográfiával

Célkitűzés: Retinavastagság-értékek összehasonlítása spectral-domain (Cirrus HD-OCT) és time-domain (Stratus OCT) optikai koherencia tomográfiás készülékkel. Módszer: Retinavastagság-mérések történtek a kilenc ETDRS macularis almezőben 20 egészséges személy azonos oldali szemén mindkét készülékkel. A Cirrus HD-OCT esetében a Macular Cube 512×128 és a Macular Cube 200×200 protokollt, a Stratus OCT készülékkel a Fast Macular Thickness Map protokollt használtuk. Vizsgáltuk mindhárom mérési sorozat reprodukálhatóságát, és a mérések átlagértékeit minden almezőben összehasonlítottuk egymással. Eredmények: A Stratus OCT-vel végzett mérési eredmények minden almezőben szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a Cirrus esetében (p Következtetések: A Cirrus HD-OCT használatával lényegesen jobb reprodukálhatóságot figyeltünk meg, mint a Stratus OCT esetében. A Cirrus HD-OCT használatával a mérési értékek szignifikánsan magasabbak minden almezőben, mint a Stratus OCT esetében. Különböző OCT-készülékek használatával jelentősen különböző mérési eredményekhez juthatunk, ezért az adatok összehasonlításakor óvatosság szükséges. Orv. Hetil., 154 (52), 2059–2064

Az adverbiumok mondattani és jelentéstani kérdései = The syntax and syntax-semantics interface of adverbial modification

A határozószók és a határozók alaktani, mondattani és funkcionális kérdéseit vizsgáltuk a generatív nyelvelmélet keretében, főként magyar anyag alapján. Olyan leírásra törekedtünk, melyből a különféle határozófajták mondattani viselkedése, hatóköre, valamint hangsúlyozása egyaránt következik. A különféle határozótípusok PP-ként való elemzésének lehetőségét bizonyítottuk. A határozók mondatbeli elhelyezése tekintetében a specifikálói pozíció (Cinque 1999) ellen és az adjunkciós elemzés (Ernst 2002) mellett érveltünk. Megmutattuk, hogy a határozók szórendjének levezetéséhez bal- és jobboldali adjunkció feltételezése egyaránt szükséges. A különféle határozófajták szórendi helyét mondattani, jelentéstani és prozódiai tényezők összjátékával magyaráztuk. A jelentéstani tényezők között pl. a határozók inkorporálhatóságát korlátozó típusmegszorítást, a negatív határozók kötelező fókuszálását előidéző skaláris megszorítást, egyes határozófajták és igefajták komplex eseményszerkezetének inkompatibilitását vizsgáltuk. Az ige mögötti határozók szórendjét befolyásoló prozódiai tényező például a növekvő összetevők törvénye. Megfigyeltük az intonációskifejezés- újraelemzés kiváltódásának feltételeit és jelentéstani következményeit is. A helyhatározói igekötők egy típusát a mozgatási láncok sajátos fonológiai megvalósulásaként (a fonológiailag redukált kópia inkorporációjaként) elemeztük. A tárgykörben mintegy 60 tanulmányt publikáltunk. Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (489 old.) c. könyvünket kiadja a Mouton de Gruyter (Berlin). | This project has aimed to clarify (on the basis of mainly Hungarian data) basic issues concerning the category "adverb", the function "adverbial", and the grammar of adverbial modification. We have argued for the PP analysis of adverbials, and have claimed that they enter the derivation via left- and right-adjunction. Their merge-in position is determined by the interplay of syntactic, semantic, and prosodic factors. The semantically motivated constraints discussed also include a type restriction affecting adverbials semantically incorporated into the verbal predicate, an obligatory focus position for scalar adverbs representing negative values of bidirectional scales, cooccurrence restrictions between verbs and adverbials involving incompatible subevents, etc. The order and interpretation of adverbials in the postverbal domain is shown to be affected by such phonologically motivated constraints as the Law of Growing Constituents, and by intonation-phrase restructuring. The shape of the light-headed chain arising in the course of locative PP incorporation is determined by morpho-phonological requirements. The types of adverbs and adverbials analyzed include locatives, temporals, comitatives, epistemic adverbs, adverbs of degree, manner, counting, and frequency, quantificational adverbs, and adverbial participles. We have published about 60 studies; our book Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (pp. 489) is published in the series Interface Explorations of Mouton de Gruyter, Berlin

Szabadgyök-felszabadulás vizsgálata femtoszekundumos lézerrel asszisztált capsulotomiát követően

Abstract Introduction: Femtosecond laser is a revolutionary, innovative treatment method used in cataract surgery. Aim: To evaluate free radical quantity in the anterior chamber of the eye, during femtosecond laser assisted capsulotomy, in a porcine eye model. Method: Seventy fresh porcine eyes were collected within 2 hours post mortem, were transported at 4 ºC and treated within 7 hours. Thirty-five eyes were used as control and 35 as femtosecond laser assisted capsulotomy group. A simple luminol-dependent chemiluminescence method was used to measure the total scavenger capacity in the aqueous humour, as an indicator of free radical production. The emitted photons were expressed in relative light unit %. Results: The relative light unit % was lower in the control group (median 1%, interquartile range [0.4?3%]) than in the femtosecond laser assisted capsulotomy group (median 4.4%, interquartile range [1.5%?21%]) (p = 0.01). Conclusions: Femtosecond laser assisted capsulotomy decreases the antioxidant defense of the anterior chamber, which refers to a significant free radical production during femtosecond laser assisted capsulotomy. Orv. Hetil., 2016, 157(47), 1880?1883

Hosszú távú intravitrealis ranibizumabkezelés exsudativ időskori maculadegenerációban

Bevezetés: Az exsudativ időskori maculadegeneráció kezelésére alkalmazott intravitrealis ranibizumabinjekcióval szerzett eddigi tapasztalatok kedvezőek. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki az intravitrealis ranibizumabterápia kétéves/hosszú távú funkcionális és anatómiai eredményeinek felmérését. Módszer: Egycentrumú prospektív vizsgálatban 46 beteg (átlagéletkor: 75±9,1 év) adatait dolgozták fel. A kezelési protokoll szerint a betegek az első három hónapban havonta kaptak 0,5 mg ranibizumabinjekciót, majd szükség szerint (pro re nata). A legjobb korrigált visus, illetve a centrális retinavastagság változását követték. Eredmények: A legjobb korrigált látóélesség változása a követési idő végére sem a kezelés előtti értékhez képest (p = 0,760), sem az első év végi eredményhez képest nem volt statisztikailag szignifikáns (p = 0,154). A centrális retinavastagság a kiindulási értékhez képest szignifikánsan csökkent (p = 0,000001), az első év végi értékhez képest nem volt szignifikáns a változás (p = 0,875). Következtetések: Nedves típusú maculadegenerációban szenvedő betegeknél pro re nata protokoll szerinti intravitrealis ranibizumabkezeléssel hosszú távon a látóélesség stabil marad, az exsudatio hatékonyan csökkenthető Orv. Hetil., 2013, 154 (45), 1790–1797