Fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás

Absztrakt A fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás a lakosság 1–2%-át érinti. Bármely fájdalomcsillapító rendszeres, havonta legalább 10 napon történő szedése kiválthatja, ezért minden olyan esetben gondolni kell rá, amikor korábban is panaszos betegek fejfájásának gyakorisága – nagyobb mennyiségben szedett fájdalomcsillapítók mellett – megnő. A kórkép leggyakrabban a 40–50 éves nőket érinti: kockázatát növeli a dohányzás, az elhízás, a depresszió, valamint a szorongásos zavar. Kialakulásában biológiai (genetikai megalapozottság, neurokémiai és neurofiziológiai eltérések) mellett pszichológiai, illetve életvezetési tényezők, így a fejfájásokra vonatkozó anticipátoros szorongás, a fájdalom katasztrofizálása, az ezek miatti kényszeres gyógyszerszedő magatartás is fontos szerepet játszanak. A fájdalomcsillapító-túlhasználathoz társuló fejfájás kezelésének elengedhetetlen része a kiváltó szer megvonása, a megvonási tünetek (köztük a rebound fejfájás) kezelése, a hatásos preventív terápia bevezetése, a komorbid betegségek kezelése, valamint a betegek megfelelő oktatása és pszichés támogatása. Mivel a visszaesés esélye megfelelő kezelés mellett is 30–40% lehet, alapvető fontosságú a megelőzés, amelyben az alapellátás szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Orv. Hetil., 2015, 156(30), 1195–1202

Cigány és nem cigány kultúrák interetnikus kapcsolatai a Kárpát-Medencében = Interethnic Relations of Gypsy and Non-Gypsy Cultures in the Carpathian Basin

A kitűzött kutatási cél az volt, hogy a résztvevők a kulturális antropológia módszereivel elkezdjék feltárni a magyarországi és a határontúli magyar anyanyelvű régiók cigány kultúráinak empirikusan megközelíthető valóságtartalmait az egyes cigány csoportok környezetében élő magyar és más röbbségi etnikumok szociokulturális környezetében. Kiemelt cél volt továbbá a témával kapcsolatos hazai és európai társadalomtudományi diskurzusban való részvétel az újfajta perspektívák, a szintetizálható és továbbgondolható eredmények vitára bocsátásával és ezen keresztül új kutatások serkentésével, elősegítésével. A kutatók 5 ország cigány közösségeiben végeztek résztvevő megfigyelést: Bakó Boglárka és Pálos Dóra Romániában, Hajnal Virág és Papp Richárd Szerbiában, Puskás Balázs és Prónai Csaba Magyarországon, Árendás Zsuzsa és Prónai Csaba Szlovákiában, Domokos Vera Ukrajnában. Megjelent tanulmányok száma: 8. Megjelenés alatt: 6. | The aim of the research was that the participants would explore, with the methods of cultural anthropology, the empirically accessible reality of the Gypsy cultures among certain Gypsy groups living in the sociocultural milieu of the Hungarian and other major ethnic groups in Hungary and in the Hungarian speaking territories beyond the frontier. An important goal was the participation in the Hungarian and European social science discourse in connection with the issue through discussing new perspectives, synthesizible and rethinkable results, and promoting further researches. The researchers carried out participant observation in the Gypsy communities of 5 countries: Boglárka Bakó and Dóra Pálos in Rumania, Virág Hajnal and Richárd Papp in Serbia, Balázs Puskás and Csaba Prónai in Hungary, Zsuzsa Árendás and Csaba Prónai in Slovakia, and Vera Domokos in Ukraine. Number of published studies: 8. Under publishing: 6

Manifold-adaptive dimension estimation revisited

Data dimensionality informs us about data complexity and sets limit on the structure of successful signal processing pipelines. In this work we revisit and improve the manifold adaptive Farahmand-Szepesvári-Audibert (FSA) dimension estimator, making it one of the best nearest neighbor-based dimension estimators available. We compute the probability density function of local FSA estimates, if the local manifold density is uniform. Based on the probability density function, we propose to use the median of local estimates as a basic global measure of intrinsic dimensionality, and we demonstrate the advantages of this asymptotically unbiased estimator over the previously proposed statistics: the mode and the mean. Additionally, from the probability density function, we derive the maximum likelihood formula for global intrinsic dimensionality, if i.i.d. holds. We tackle edge and finite-sample effects with an exponential correction formula, calibrated on hypercube datasets. We compare the performance of the corrected median-FSA estimator with kNN estimators: maximum likelihood (Levina-Bickel), the 2NN and two implementations of DANCo (R and MATLAB). We show that corrected median-FSA estimator beats the maximum likelihood estimator and it is on equal footing with DANCo for standard synthetic benchmarks according to mean percentage error and error rate metrics. With the median-FSA algorithm, we reveal diverse changes in the neural dynamics while resting state and during epileptic seizures. We identify brain areas with lower-dimensional dynamics that are possible causal sources and candidates for being seizure onset zones

Bursting of Excitatory Cells is Linked to Interictal Epileptic Discharge Generation in Humans

Knowledge about the activity of single neurons is essential in understanding the mechanisms of synchrony generation, and particularly interesting if related to pathological conditions. The generation of interictal spikes—the hypersynchronous events between seizures—is linked to hyperexcitability and to bursting behaviour of neurons in animal models. To explore its cellular mechanisms in humans we investigated the activity of clustered single neurons in a human in vitro model generating both physiological and epileptiform synchronous events. We show that non-epileptic synchronous events resulted from the finely balanced firing of excitatory and inhibitory cells, which was shifted towards an enhanced excitability in epileptic tissue. In contrast, interictal-like spikes were characterised by an asymmetric overall neuronal discharge initiated by excitatory neurons with the presumptive leading role of bursting pyramidal cells, and possibly terminated by inhibitory interneurons. We found that the overall burstiness of human neocortical neurons is not necessarily related to epilepsy, but the bursting behaviour of excitatory cells comprising both intrinsic and synaptically driven bursting is clearly linked to the generation of epileptiform synchrony

Perisomatic Inhibition and Its Relation to Epilepsy and to Synchrony Generation in the Human Neocortex

Inhibitory neurons innervating the perisomatic region of cortical excitatory principal cells are known to control the emergence of several physiological and pathological synchronous events, including epileptic interictal spikes. In humans, little is known about their role in synchrony generation, although their changes in epilepsy have been thoroughly investigated. This paper demonstraits how parvalbumin (PV)- and type 1 cannabinoid receptor (CB1R)-positive perisomatic interneurons innervate pyramidal cell bodies, and their role in synchronous population events spontaneously emerging in the human epileptic and non-epileptic neocortex, in vitro. Quantitative electron microscopy showed that the overall, PV+ and CB1R+ somatic inhibitory inputs remained unchanged in focal cortical epilepsy. On the contrary, the size of PV-stained synapses increased, and their number decreased in epileptic samples, in synchrony generating regions. Pharmacology demonstrated—in conjunction with the electron microscopy—that although both perisomatic cell types participate, PV+ cells have stronger influence on the generation of population activity in epileptic samples. The somatic inhibitory input of neocortical pyramidal cells remained almost intact in epilepsy, but the larger and consequently more efficient somatic synapses might account for a higher synchrony in this neuron population. This, together with epileptic hyperexcitability, might make a cortical region predisposed to generate or participate in hypersynchronous events

Az epilepsziasebészet eredményességének változása 2006 és 2016 között az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben = Changes of the outcomes of epilepsy surgery within 10 years in the National Institute of Clinical Neurosciences, Hungary

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A terápiarezisztens fokális epilepsziák sebészeti kezelése elterjedten használt kezelési lehetőség. Célunk az epilepsziasebészet-hatékonyság változásának vizsgálata egy évtizednyi távlatból a budapesti centrumban. Módszerek: Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben reszektív epilepsziasebészeti beavatkozásokon átesett fokális epilepsziás betegek adatai kerültek feldolgozásra. A vizsgált 10 év beteganyagát két periódusra osztottuk a műtét időpontja szerint (2006-2010 és 2011-2016). Vizsgálati szempontjaink: demográfiai adatok, az epilepszia kezdete és típusa, mágnesesrezonancia-lelet, preoperatív rohamfrekvencia, műtéttípus és szövettani lelet. Az epileptológiai kimenetelt az Engel-klasszifikáció alapján értékeltük. Eredmények: Epilepsziasebészeti beavatkozás 187 betegen történt, akik közül 137-nél került sor reszekciós műtétre. A betegek 65%-ában temporalis, 18%-ában frontalis, míg 7%-ában olyan multilobaris epilepszia igazolódott, mely a temporalis vagy a frontalis lebenyt érintette. Teljes rohammentességet (Engel I/A) az 1. évben 68%-ban, a 2. évben 64%-ban, míg az 5. évben 63%-ban mértünk. A két intervallum összehasonlításakor az 1 éves rohammentesség aránya 60%-ról (temporalis: 67%, extratemporalis: 50%) 73%-ra (temporalis: 79%, extratemporalis: 62%) javult a második periódusban. Az etiológia szempontjából a hippocampalis sclerosis aránya 28%-ról 14%-ra csökkent, a fokális corticalis dysplasiák aránya 22%-ról 31%-ra növekedett. Következtetés: A sebészeti kezelés fokális epilepsziák esetén - alapos előzetes kivizsgálást követően - általában biztonságos és a legnagyobb arányban sikeres beavatkozás. A legkedvezőbb kimenetel temporalis lokalizációban érhető el. A hatékonyság az évek során egyre javuló tendenciát mutatott az egyre nehezebb sebészeti esetek ellenére. Ez magyarázható a sebészeti technikák fejlődésével, illetve a jobb, műtét előtti elektrofiziológiai és képalkotó technikákkal, amelyek bevezetésével pontosabb lokalizáció adható. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219-226.The surgical treatment of medically intractable focal epilepsies is a well established practice. Our aim was to examine the efficacy of epilepsy surgery within a decade long period in our centre in Budapest.Data of drug-resistant patients with resective epilepsy surgery in the National Institute of Clinical Neurosciences were evaluated. The examined 10-year period was divided based on the year of the operation in two parts (2006-2010 and 2011-2016). The following data were collected: demography, beginning and type of epilepsy, magnetic resonance, preoperative seizure frequency, type of surgery and histology. Epileptological outcome was based on modified Engel's classification.Out of 187 surgeries, we identified 137 patients with resective intervention: 65% temporal lobe, 18% frontal, and 7% multilobar epilepsy. Seizure-freedom (Engel I/A) was 68% in the first postoperative year, 64% in the second, and 63% in the fifth year. In the first period, 1-year seizure freedom was 60% (temporal: 67% extratemporal: 50%), while in the second period it was 73% (temporal 79%, extratemporal 62%). Hippocampal sclerosis ratio dropped from 28% to 14%, while focal cortical dysplasia ratio increased from 22% to 31%.Surgical treatment in focal epilepsy - after thorough presurgical evaluation - is generally safe and successful. The most favorable outcome is in temporal localization. The efficacy tended to improve over time despite of the more challenging cases. This can be explained with the development of surgical techniques and improvement of presurgical localization. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219-226

The Role of Superficial and Deep Layers in the Generation of High Frequency Oscillations and Interictal Epileptiform Discharges in the Human Cortex

Describing intracortical laminar organization of interictal epileptiform discharges (IED) and high frequency oscillations (HFOs), also known as ripples. Defining the frequency limits of slow and fast ripples. We recorded potential gradients with laminar multielectrode arrays (LME) for current source density (CSD) and multi-unit activity (MUA) analysis of interictal epileptiform discharges IEDs and HFOs in the neocortex and mesial temporal lobe of focal epilepsy patients. IEDs were observed in 20/29, while ripples only in 9/29 patients. Ripples were all detected within the seizure onset zone (SOZ). Compared to hippocampal HFOs, neocortical ripples proved to be longer, lower in frequency and amplitude, and presented non-uniform cycles. A subset of ripples (≈ 50%) co-occurred with IEDs, while IEDs were shown to contain variable high-frequency activity, even below HFO detection threshold. The limit between slow and fast ripples was defined at 150 Hz, while IEDs' high frequency components form clusters separated at 185 Hz. CSD analysis of IEDs and ripples revealed an alternating sink-source pair in the supragranular cortical layers, although fast ripple CSD appeared lower and engaged a wider cortical domain than slow ripples MUA analysis suggested a possible role of infragranularly located neural populations in ripple and IED generation. Laminar distribution of peak frequencies derived from HFOs and IEDs, respectively, showed that supragranular layers were dominated by slower (< 150 Hz) components. Our findings suggest that cortical slow ripples are generated primarily in upper layers while fast ripples and associated MUA in deeper layers. The dissociation of macro- and microdomains suggests that microelectrode recordings may be more selective for SOZ-linked ripples. We found a complex interplay between neural activity in the neocortical laminae during ripple and IED formation. We observed a potential leading role of cortical neurons in deeper layers, suggesting a refined utilization of LMEs in SOZ localization