Ösztrogének és ösztrogénhatású anyagok a növénytermesztésben

Összefoglalás Egy vegyület akkor tekinthető ösztrogén hatásúnak, ha alacsony affinitással is, de az ösztrogén receptorokhoz (ER) kötődni képes, az ösztrogén érzékeny sejtekben, szövetekben biológiai hatást képes kiváltani, melyek hasonlóak a petefészek eredetű ösztrogén hormonok által előidézett folyamatokhoz. Irodalmi adatok alapján a hígtrágyával történő öntözés és intenzív állattartásból származó trágya termőföldre juttatása következtében a szteroid ösztrogének, beleértve az ösztron E1, ösztradiol E2, ösztriol E3, valamint a szintetikus ösztrogén EE2, mindenütt jelen vannak a termőtalajban. A növények felhalmozhatják az ösztrogéneket gyökereikben és hajtásaikban, bekerülve a táplálékláncba akár hatást fejthetnek ki a humán egészségre. A vegyületek ösztrogén potenciálját legtöbbször a 17β-ösztradiol referencia vegyülethez viszonyított relatív potenciálként fejezik ki. Meghatározó szerepe van a vegyületek minőségének, ugyanis az egyes ösztrogénhatású vegyületek különböző hatással lehetnek a receptorokra Ahogy korábban említettük, hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezőgazdasági területre, melyben az is meghatározásra kerül, hogy a területre milyen mennyiségű hígtrágya helyezhető el. A különböző típusú hígtrágyák nemcsak tápanyag összetételben, hanem EDC tartalomban is különböznek egymástól. A természetes hormon kiválasztódás és a hormonhatású készítmények felhasználása tekintetében fontos az állatállomány ivararányát és korcsoportját figyelembe venni. A jövőre nézve fontos, hogy toxikológiai vizsgálatokat végezzünk, és nagyobb hangsúlyt fektessünk a mezőgazdasági melléktermékek által kijuttatott hormonhatású anyagok mennyiségére és lehetséges hatásaira

A kritikusan fontos antibiotikumok (CIA) állategészségügyi alkalmazásának környezettoxikológiai jelentősége és hatása a víz-talaj kontinuumra

A kritikusan fontos antibiotikumok (CIA- Critically Important Antibiotics) és összeségében minden antimikrobiális vegyület, amelyet a gazdasági haszonállatok tenyésztése során használnak, nélkülözhetetlen eszközei az állategészségügynek. Egyrészt az állattartó telepekre jellemző állománysűrűség miatt, az elavult állattartási technológiák és az export-import miatti állategészségügyi protokollkezelések miatt, megkerülhetetlen az állományok folyamatos antibiotikummal történő kezelése. Az antibiotikumok metabolizációja és hatásai máig nem tisztázottak, már a hígtrágyára gyakorolt hatásukban sem. A hígtrágyaként kijutatott antibiotikum maradványanyagok hatása a talajra, és talajvíz mátrixra széles skálán mozog, mivel a hatóanyagok adszorbciója függ a talaj típusától, a kijutatott mennyiségtől, a termesztett növény antibiotikum érzékenységétől, és a klimatikus jellemzőktől. Éppen ezért nincs határértékre vonatkozó szabályozás a földekre kijutatott hatóanyag dózisának mértékéről, azonban azt már kutatások bizonyítják, hogy a felhasznált antibiotikum mennyisége korrelál az állatokban és az állatokból előállított termékekben növekvő antibiotikum rezisztens baktériumok számának növekedésével. A cikkünk áttekintést nyújt a antibiotikumok azon csoportjairól, melyeket a WHO, és az EMA illetve a nemzetközi és hazai jogszabályozások a legmagasabb prioritásúnak ítéltek, egyrészt mert a humán egészségügyben életmentő gyógyszerek, és a felelőtlen használatuk miatt kialakuló rezisztencia súlyos következményeket okozhatnak a humán egészségügyben, másrészt mert az utóbbi években megsokszorozódtak az antibiotikumokkal kapcsolatos nemzetközi környezettoxikológiai kutatások és azok eredményeiből már következtethetünk az összefüggésekre, amelyek az állattenyésztéstalaj-víz-egészségügyi mátrixot jellemzik