Nem tapintható tüdőgócok drót- és izotópjelölés segítségével történő minimálinvazív műtéti eltávolítása = Minimally invasive resection of nonpalpable pulmonary nodules after wire- and isotope-guided localization

Absztrakt: Bevezetés: Napjainkban egyre kisebb méretű tüdőgócok kerülnek felismerésre, melyek esetén az elsődleges választás azok minimálinvazív műtéti technikával történő eltávolítása diagnosztikus és terápiás céllal. Számos előnye mellett a minimálinvazív technika hátránya a tüdő áttapintásának korlátozottsága, a tüdőgócok felkeresése. Célkitűzés: A probléma megoldására több lehetőség is rendelkezésre áll. Ezek közül kettőt próbáltunk ki párhuzamosan, a drót-, illetve az izotópjelöléssel történő tüdőgóc-lokalizációt. Anyag és módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Mellkassebészeti Osztályán öt betegnél távolítottunk el tüdőgócot minimálinvazív technikával kettős, azaz drót- és izotópjelölés mellett. A tüdőgócok mérete 0,5 és 1,2 cm között váltakozott. A betegek életkora 44 és 65 év között volt; minden beteg alacsony műtéti rizikójú csoportba tartozott, súlyos társbetegség nélkül. Eredmények: Minden betegnél sikeresen eltávolításra került a tüdőgóc a kettős jelölés mellett. Jelölés után közvetlenül egy betegnél 2–3 mm-es légmellet észleltünk, mely azonnali beavatkozásra nem szorult, és egy betegnél a drót miatt kiterjedt bevérzés jelent meg a szúrcsatornában. A műtét során, a tüdőkollapszusnál két betegnél a drót kimozdult, egynél pedig az említett kiterjedt bevérzés a mellüregbe került, és diffúz izotópaktivitás jelent meg. Egy betegnél a műtét során drótjelöléses területet reszekálva további izotópaktivitás állt fenn, mert a jelölt tüdőgóc a reszekciós sík alatt volt. Következtetés: Mind az izotóppal, mind a dróttal történő tüdőgócjelölés segítséget nyújt a nem tapintható tüdőgócok minimálinvazív technikával történő eltávolításában. Kezdeti tapasztalataink alapján azonban az izotópos jelölés esetén a tüdőgóc mélységi megítélése pontosabb, és nem kell a drótkimozdulással járó kellemetlenségre számítani. Ugyanakkor az infrastrukturális háttér, illetve a műtéti időpont tervezése az izotópbeadás esetében nagyobb kihívást jelent, szemben a drótjelöléssel. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404. | Abstract: Introduction: Nowadays ever smaller, sub-centimetre lung nodules are screened and diagnosed. For these, minimally invasive resection is strongly recommended both with diagnostic and therapeutic purpose. Aim: Despite many advantages of minimally invasive thoracic surgery, thorough palpation of the lung lobes and thus the localization of lung nodules are still limited. There are several options to solve this problem. From the possibilities we have chosen and tried wire- and isotope-guided lung nodule localization. Materials and methods: In 2017, at the Thoracic Surgery Department of the National Institute of Oncology we performed wire- and isotope-guided minimally invasive pulmonary nodule resection in five patients. The diameter of the lung nodules was between 0.5 and 1.2 cm. The age of the patients was between 44 and 65 years and none of them had severe comorbidities, which meant low risk for complications. Results: We successfully performed the minimally invasive atypical resection in all cases. After the wire and isotope placement we found a 2–3 mm pneumothorax in one patient that did not need urgent drainage. In another patient we found that high amount of intraparenchymal bleeding surrounded the channel of the wire. During the operation, two wires were displaced when the lung collapsed, and in another case the mentioned bleeding got into the thoracic cavity and made it difficult to detect the nodule. In one case we resected the wire-guided lung tissue, but the isotope-guided lung nodule was below the resection line. Conclusion: Both techniques could help to localize the non-palpable lung nodules. Based on our initial experiences, the isotope-guided method provides more details to estimate the exact depth of the nodule from the visceral surface of the pleura and we can avoid the unpleasantness of wire displacement. On the other hand, the production of the isotope requires a more developed infrastructure and the exact timing of the operation after the isotope injection is more strict. Orv Hetil. 2018; 159(34): 1399–1404

A magyar tüdőtranszplantációs program indulása és első eredményei

Absztrakt: Magyarországon az első tüdőtranszplantációt 2015. 12. 12-én végeztük el az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem együttműködésével. Cikkünkben az elmúlt két és fél év eredményeit összegezzük. 2018 augusztusáig 55 tüdőtranszplantációra került sor. Az adatfeldolgozást retrospektív módszerrel végeztük. A várólistára helyezés a Tüdő Transzplantációs Bizottság javaslatára történt. A donortüdők agyhalott donorokból származtak. A posztoperatív gondozás a Semmelweis Egyetemen folytatódott. 2015. 12. 12. és 2018. 07. 31. között 76 szervkivételen vettünk részt: 45 magyar, 23 Eurotransplant-, 8 Eurotransplanton kívüli országban, ezekből 54 kétoldali és 1 egyoldali tüdőtranszplantáció valósult meg. A műtéteket egyoldali (n = 1), kétoldali thoracotomiából (n = 1) vagy ’clamshell’ betolásból (n = 53), venoarterialis extrakorporális membránoxigenizáció-támogatással végeztük. Három esetben az extrakorporális membránoxigenizáció-támogatást a posztoperatív szakban prolongáltuk, másik két betegnél extrakorporális membránoxigenizáció-bridge terápiát követően végeztük el a transzplantációt. Egy kombinált tüdő-vese transzplantáció is történt. A recipiensek alapbetegsége krónikus obstruktív tüdőbetegség (n = 28); fibrotizáló tüdőbetegség (n = 8); cystás fibrosis (n = 12); elsődleges pulmonalis hypertonia (n = 2); histiocytosis-X (n = 1); bronchiectasia (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1) és bronchiolitis obliterans szindróma miatti retranszplantáció (n = 1) volt. Átlagéletkoruk 47,5 ± 15,18 év volt. A legfiatalabb beteg 13 éves volt. A várólistán 12 beteg hunyt el. A betegek átlagosan 24,6 ± 18,18 napot töltöttek az intenzív osztályon. A korai posztoperatív időszakban 2 beteget vesztettünk el. Tartós lélegeztetési igény miatt tracheostomát 13 esetben készítettünk. A betegek 1 éves túlélése 82,96% volt. A hazai tüdőtranszplantációs programban gyorsan emelkednek az esetszámok, ami más centrumok indulásához képest kivételes eredmény. A szövődmények és halálozások aránya más, nagy esetszámú centrumok számainak megfelel. A jövőben a várólista bővítését, az esetszámok további növelését, és az ’ex vivo lung perfusion’ (EVLP-) rendszer használatának bevezetését szeretnénk megvalósítani. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868. | Abstract: The first lung transplantation in Hungary was performed on 12th of December, 2015. It was a joint effort of the National Institute of Oncology and the Semmelweis University. Hereby we summarise the results and experiences from the first three years. Until August, 2018, 55 lung transplantations were performed in Hungary. This was a retrospective analysis. All patients were listed according to the recommendation of the Lung Transplantation Committee. All implanted lungs have been procured from brain dead donors. Postoperative treatment and rehabilitation of the patients were continued at the Semmelweis University. Between 12. 12. 2015 and 31. 07. 2018, our team performed 76 organ retrievals: out of 45 Hungarian offers, 23 came from Eurotransplant countries and 8 outside of the Eurotransplant region. From these donations, 54 double and 1 single side transplantations were successfully performed. The surgical approach was single side thoracotomy (n = 1), bilateral thoracotomy (n = 1) and in the majority of the cases clamshell incision (n = 53). For the intraoperative veno-arterial extracorporeal membrane oxygenation support was used. The extracorporeal membrane oxygenation support had to be prolonged in 3 patients into the early postoperative period, two other recipients were bridged to transplant with extracorporeal membrane oxygenation. In the same time period, one combined lung-kidney transplantation was also performed. The distribution of recipients according to the underlying disease was: chronic obstructive pulmonary disease (n = 28); idiopathic pulmonary fibrosis (n = 8); cystic fibrosis (n = 12); primary pulmonary hypertension (n = 2); hystiocytosis-X (n = 1); bronchiectasis (n = 2); lymphangioleiomyomatosis (n = 1); and re-transplantation following bronchiolitis obliterans syndrome (n = 1), respectively. The mean age of recipients was 47.5 ± 15.18 years. The youngest recipient was 13 years old. We unfortunately lost 12 patients on our waiting list. The mean intensive care unit stay was 24.6 ± 18.18 days. Two patients were lost in the early postoperative phase. Tracheostomy was necessary in 13 cases due to the need of prolonged ventilation. 1-year survival of the recipients was 82.96% (until 31. 07. 2018). When looking at the first three years of the program, the case numbers elevated quickly throughout the years which is rather unique when compared to other centres in their starting period. Perioperative mortality and morbidity is comparable with high-volume lung transplantation centres. In the future we would like to increase the number of patients on the waiting list, thus increasing the total number of transplantations performed, and we are also planning to implement the use of the ex vivo lung perfusion system (EVLP) in our program. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1859–1868

First 3 Years of the Hungarian Lung Transplantation Program

In this article we summarize the results of the first 3 years after launching the Hungarian Lung Transplantation Program.The first lung transplant in Hungary was carried out on December 12, 2015, with the collaboration of the National Institute of Oncology and the Semmelweis University. Up to December 31, 2018, a total of 62 lung transplants were performed. Data were analyzed retrospectively. Patients were listed for lung transplant after the indication was established by the National Lung Transplantation Committee. Donor lungs were procured from brain-dead donors only.Within this period our team was involved in 87 lung procurements, 61 of which resulted in bilateral lung transplant and 1 in single-sided transplant. The operative approach was unilateral thoracotomy (n = 1), bilateral thoracotomy (n = 1), or clamshell incision (n = 60) with venoarterial extracorporeal membrane oxygenation support. The underlying disease of the recipients was obstructive lung disease (n = 30), lung fibrosis (n = 11), cystic fibrosis (n = 18), primary pulmonary hypertension (n = 2), histiocytosis-X syndrome (n = 1), bronchiectasis (n = 2), lymphangioleiomyomatosis (n = 1), and retransplant because of bronchiolitis obliterans syndrome (n = 1). The youngest patient was 13 years of age, while the oldest was 65 years. Three patients died in the early postoperative phase. One-year survival was 80%.The number of cases rises steadily in the Hungarian Lung Transplantation Program, which is exceptional compared with the start of other centrums. The incidence of complications and mortality is comparable with those of other experienced centers around the world. Our future goal is to broaden our waiting list, thus increasing the number of lung transplants carried out